Kiemelem P.E. hozzászólását: Miután megnéztem a darabot, arra gondoltam, igen, vannak Magyarországon olyan emberek, akiknek ez az életérzése. Forgok ilyen körökben. Sajnos közeliek, és szeretem őket. Nemrég fogalmaztam meg, hogy úgy érzem sokszor magam, mint Krisztus Pilátus előtt, amikor együtt vagyunk. Állandóan provokálnak. És szenvednek... Az Alföldi Istvánja után Szent Ignác jutott eszembe: a kegyelem a természetesre épít (ő mondta, nem?) Ha nem engedjük, hogy kijöjjön a szívük fájdalma, azokból, akik csak itt-ott forronghatnak, akkor megmérgezi őket. Most kijöhetett, egy ilyen rendezésnek köszönhetően. Boldogok is lehetnek, akár. De valóban, a provokáció mélyíti az árkokat. Nehezebb lesz a mi dolgunk, a párbeszédet újra felvenni. Útegyengető keresztelő jánosi a feladatunk, hogy készítsük az utat az Eljövendőnek az ő számukra is. Még valami. Valóban! "nem tudom, hogy ugyanezt mondanák-e, ha valaki „kortárs", „modern", értelmezésképpen mondjuk a pesti zsinagóga előtt aktualizálná az István a királyt, olyképp, hogy sábeszt viselő keretlegények Dávid csillagokkal ütlegelnék halálra Koppány népét."... Na, ezt már nem. És a muzulmánosdi sem jönne be. Ezt csak a mi Megváltónkkal lehet megtenni...
Posted on: Wed, 28 Aug 2013 05:23:24 +0000
Trending Topics
© 2015