Korábban, a honlapon olvasható volt a Magyar Művészetterápiás Társaság két szekciójának, a képzőművészet-terápiának és a zeneterápiának a munkatársaink, tanáraink által kidolgozott szakmai protokollja. Képzőművészet-terápiás szakmai protokoll (Készítette: Platthy István művészetterapeuta a Magyar Művészetterápiás Társaság részére, mint munkaanyag, vita anyag) Történeti háttér A mai napig is hat Cesare Lombroso (1885-1909) munkássága, aki korának kiemelkedő pszichiátere, kriminológusa, antropológusa. Tőle származik a „lángész és őrület" gondolata; azonos című könyve 1864-ben jelent meg, és hat kiadást ért meg. Az elmebetegség, sőt a bűnözés eredetében az öröklődést tartotta alapvetőnek. A zseni adottságát a pszichózissal hozta - ugyancsak örökletes - kapcsolatba A Képzőművészet-művészetterápia több különböző forrásból keletkezett. Ezeknek egyike a gyermekművészet. Franz Cizek, ausztriai művészettanár 1900 környékén bátorította a gyerekek „szabad önkifejezését” művészeti formákon keresztül, és gyermekművészeti kiállítást rendezett 1908-ban. Ahogy nézetei elterjedtek, Londonba vitte a kiállítást 1934-1935-ben. Angliában Marion Richardson bátorította a gondolatot, és a gyerekek művészi oktatásában a spontán önkifejezés elterjedt az 1940-es években (Waller 1993). A másik forrás a pszichiátria világából ered. 1922-ben Hans Prinzhorn kiadta a Lelkibetegek művészete című könyvet, amely elmegyógyintézetben elfekvő betegek munkáit tartalmazta. Ez inspirált két pszichiátert, Erich Guttmannt és Francis Reitmant, akik a náci üldözés elől Angliába emigráltak az 1930-as években, arra, hogy Walter Maclay-vel együtt hasonló festményeket gyűjtsenek össze kutatás céljából. Edward Adamsont kinevezték bent dolgozó művésznek a Netherne kórházba, hogy a bent lakó betegeket bátorítsa rajzok és festmények készítésére anélkül, hogy munkájukat befolyásolná. Ily módon bevezetőjévé vált a „nyílt stúdió” módszernek (Adamson, 1984). A harmadik forrást Adrian Hill indította el, aki elsőnek használta a „művészetterápia” kifejezést Art Versus Illness (1945), Művészet vagy Betegség című könyvében. A művészetet időtöltésre használta, miközben TBC-vel kezelték 1938-ban, és ezek után az orvosok megkérték, hogy segítsen másokon is, különösen a második világháborúból visszatérő katonákon. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a „művészi munka” többet jelentett, mint egyszerű időtöltést, sokan kigyógyultak lelki betegségeikből. Vázlatos történet: 1885-1909 Cesare Lombroso XX. sz. elejétől megnő az érdeklődés a pszichiátriai betegek művészeti alkotásai iránt. 1922 - Hans Prinzhorn – Heidelberg 1920 – C.G. Jung – rendszeres elemzés 1950 – Naumburg – freudi analitikus iskola 1951 – Sechehaye – szimbolikus realizáció Amerikai iskola: Naumburg (1966), Jakab (1969) Ulman (1971), Kramer (1971), Wadeson (1980)… Pécsi iskola: 1920 - 46 Reuter Camilló – rendszeres gyűjtés 1956 - Jakab Irén – az elmebetegek műveinek pszichopatológiai elemzése Sokan mások is részt vettek a művészetterápia korai fejlesztésében, akik dolgoztak, mint művészek, oktatók, vagy munkaterapeuták. Jelenleg nagyon széles körben alkalmaznak művészetterapeutákat. Még mindig sokan dolgoznak az állami betegellátásban, de a nagy kórházak egyenkénti bezárása következtében egyre többen nyernek alkalmazást kis kórházakban és terápiás közösségekben. Az állami betegellátás rendszerében a művészetterapeuták a legkülönbözőbb problémákban segítenek az élet minden fázisában. Ma már segítenek börtönökben és fiatal bűnözők fegyházaiban, különleges iskolákban. Ugyancsak dolgoznak palliative területen (rákos betegségek, öregek otthona, AIDS kezelése), továbbá addiktológiai osztályokon, tanulási nehézségekkel küzdő és autisztikus betegekkel is. Állandóan új területeken próbálják ki a művészetterápiát, menekültekkel, és háborús zónából érkező gyerekekkel. Hajléktalanok otthonában is alkalmazzák. Elméleti háttér Képzőművészet-terápia a belső lelki tartalmak nonverbális, a képzőművészet eszközeivel történő kifejezésmódja. Belső tudati tartalmaikat megrajzolják, megfestik, szoborba öntik vagy fából megfaragják. Az alkotás folyamata maga a gyógyító erő, stresszoldó, önkifejezési formákat nyújtó, trauma feldolgozó, lélekrendező hatású. Az elkészült alkotás egy összetett rendszer, megalkotása egyben rendszerépítés is, mely visszahat az alkotóra, ezáltal elősegíti pszichéjében a rendeződési folyamatokat. Az alkotó számára maga a mitikus-szimbolikus képi megfogalmazás önmagában is gyógyító, hiszen így modellezve a világot, belső konfliktusait, a modell szintjén "lejátszhatja", kikísérletezheti a megoldási módokat, ugyanakkor a probléma kívülre kerül a személyiségből, nevezetesen a "rajzlap az alkotás síkjára". Az indulatok, az érzelmek áttevődnek az általa teremtett figurákra, s ezáltal csökken belső szorongása, lelki feszültsége, görcsei oldódnak. A lélek feltárulásának ez a módja az "Én" számára valójában veszélytelenebb, mint más verbális pszichoterápiai technikák, hiszen a szimbólumok szintjén maradva a problémák kivetíthetők, de nem kell azokat közvetlenül felvállalnia, verbálisan értelmeznie. A konfliktus-feldolgozás folyamatában így a problémát nem közvetlenül, hanem szimbolikus modellek útján oldja meg, önkéntelenül is, ami így sokkal könnyebb. Az eredendő kifejezésmód egy velünk született adottság, mely a bennünk rejlő ősképek segítségével lehetőséget ad önmagunk és a világgal való viszonyunk megfogalmazására. Ez a képesség a kisgyermek és óvodás korban bontakozik ki a szocializáció hatására. Az emberi kultúrában eredményei a népművészetben, a törzsi művészetben és az ősi művészetekben maradt fent. Sajnos modern kultúránkban az iskolás korban a gyermeki ábrázolásból fokozatosan eltűnik ez a képesség, bekövetkezik a rajzitörés jelensége. Azonban szerencsére az eredendő kifejezésmód képessége nem irtódik ki az emberből, hanem csak gátlódik, leblokkolódik. A művészetterapeutának feladata ezeknek a gátlásoknak a felszabadítása, megfelelő módszerekkel, elfogadó terápiás légkör teremtésével. A terápiás foglalkozásoknak nem lehet a célja az ábrázolási módok tanítása (hiszen ez már iskolai edukáció lenne), hanem a képi kifejezés elősegítése. Az alkotáshoz szükséges, az alkotó által igényelt technikai fogások tanítása azonban lehetséges. A spontán megnyilvánuló esztétika fontos az alkotó számára, hiszen én-erősítő hatású, de nem lehet elvárás, követelmény a művészetterapeuta részéről. Kifejezés-patológia: A formai elemekből, az alkalmazott színekből, vonalvezetésből, kompozíciós rendből, stílusból, térhasználatból, arányokból, mozgásból és a tartalomból diagnosztikus következtetéseket is lehet levonni. Ezzel foglalkozik a kifejezés-patológia, mely segítséget jelent a művészetterapeuta munkájában. Nagyon fontos az alkotások egymás utáni készülési sorrendje egy, egy alkotó esetében, ezeken belül azok a motívumok, melyek több alkotásban is előjönnek, hiszen elsősorban ezek hordozzák az alapvető lelki tartalmakat, problémákat. Az is fontos, hogy ezek a motívumok az egymást követő alkotásokon milyen átalakulásokon, változásokon mennek keresztül, hiszen így tárulnak fel a lelki folyamatok. Rendkívül fontos az alkotók történetei, interpretációi, melyeket saját alkotásaikról mondanak el. Ebben az esetben a képi információt valójában kiegészíti és pontosítja a verbális információ, amely többnyire szintén mitikus-szimbolikus síkon marad. A művészetterapeuta segítheti az alkotót interpretációja megfogalmazásában, azt azonban számára a pszichológiai, pszichiátriai szempontból továbbértelmezni nem szabad, mivel erre nincs meg a jogosítványa, kivéve, ha egyben pszichiátert is, vagy klinikai szakpszichológus. Maga számára szupervízió mellet azonban értelmezheti az alkotást, ebben segítik az alkotó személyiségéről, életkörülményeiről, korábbi élettörténetükről szerzett információk. Fontos az alkotó családi és a kulturális környezete, intelligenciája, érdeklődési köre is. Az alkotásokban megjelenő szimbólumok üzenetét jobban meg tudjuk érteni, ha minél több kiegészítő információ áll rendelkezésünkre az alkotóról. A művészeti tevékenység terápiás felhasználása a pszichiátriában alapvetően két irányzatban foglalható össze: Művészetterápia: ebben a művészeti tevékenység önmagában képezi a kuratív erőt, az alkotó folyamat az elsődleges. A terapeuta szerepe a kreatív folyamatok elősegítése, bátorítása. Szerepe a katalizátoréhoz hasonlítható. A hangsúly a kreatív tevékenység öngyógyító aspektusán van. Művészet pszichoterápia: amelyben a művészeti tevékenység szimbolikus tartalma kerül előtérbe és elemzésre a páciens-terapeuta kapcsolat viszonyrendszerében, vagyis a műalkotás szimbolikája a páciens-terapeuta kapcsolatban nyeri el értelmét. Ebben a terápiában az indulatátvitel, viszontindulatátvitel jelenségei a páciens-terapeuta között is rendszeres figyelmet kapnak és részei a terápiás munkának. Képzőművészet-terápia metodikája A művészet: A képzőművészet-terápia magja A képzőművészeti önkifejezés különbözteti meg a többi terápiás formától Akármilyen fokú legyen is a terapeuta jártassága a képzőművészetben Az anyag (vizuális médium): A képzőművészet-terápiában használatos anyagok és eszközök többnyire: Egyszerűek Strukturálatlan hívóinger Mindenki által könnyen használható Az ülések időben limitáltak Ésszerűen olcsók, strapabírók Jó állapotú (rendben tartott, megőrzött) A terapeuta tapasztalata az anyagok és eszközök használatában: Nem szakértő, de tudjon segíteni technikai problémákban Nem túl sok anyag, de azokat viszonylag jól ismerni (felületek, rajeszközök, festékek, stb) Kognitív és emocionális tudás az anyagokkal, eszközökkel kapcsolatban Egyensúly: tanítás és magára hagyás között Az alkotás folyamata A kreatív folyamat általános jellemzői: Fluencia Rugalmasság Elaboráció, kidolgozás Eredetiség A kreatív folyamat specifikus jellemző a terápia során: Az exploráció Szabad asszociáció – szabad exploráció Ellenállás A szabadság keretei (objektív és szubjektív feltételek) Inkubációs idő A végső elrendezés igénye: kompozíció A terapeuta attitűdje a folyamat monitorozása során: Csak technikai asszisztencia! Elfogadás, tolerancia. Aktív figyelem, időbeli és térbeli sajátosságok, az egyes állapotok átmenete egymásba. Az alkotás (produktum) a kreatív folyamat látható terméke: Nem egyszerűen a mű elemeinek szokványos „jelentését” ismerni, ez általánosításokhoz vezethet. Túlhangsúlyozása elterelheti a figyelmet az alkotóról és a folyamatról. Az alkotás elemzése csak az alkotó részvételével történhet. A túl aktív értelmezés leértékeli az alkotót. A képi kifejezés nyelvének olvasásához: A kliens fejlődésének (előzmények, életesemények) ismerete Diagnosztikai jelentősége van Számos variáció, eltérés a normáktól A pszichodinamika ismerete Egykor és ott, itt és most Coping mechanizmusok, ösztönkésztetések, elhárító mechanizmusok, szorongás és agresszió Szimbolikus jelentések, képi preferenciák, a képi elemek kapcsolata az alkotóval és az alkotás közegével Először a kliens egész „nyelvezetét” meg kell ismerni, azután kezdhetjük csak felfejteni a képi részleteket! Forma: Általános (szerveződés, kompozíció) Befejezettség, szervezettség, eredetiség, stílus Specifikus (az egyes elemek) Vonalvezetés, árnyékolás, ecsetkezelés, nyomaték, elhatárolás, intenzitás, a papíron való elhelyezkedés Tartalom: Látens vs. Manifeszt Álommunkához hasonló „képmunka” Sűrítés (metafora) Eltolás (metonímia) Másodlagos feldolgozás „Lelepleződések” Agresszió és szorongás szintje Én-analóg képi elemek Előzmények: A páciens lelki fejlődésének beható ismerete egészen a gyermekkortól. Családi „anamnézis”. A jelen probléma kialakulásának menete. Kreatív anamnézis. Pszichodinamika: A korai (gyermekkori) tapasztalatok, traumák, kapcsolati mintázatok összefüggése a jelenlegi állapottal. Én-funkciók, én-védő mechanizmusok. Pszichodinamika vs nozológia. Implicit kapcsolati jelenségek. A terápia alapfeltételei: Keretek (tér, idő, személyi) A terápiás szerződés Az absztinencia-szabály Interakció a környezettel, együttműködés, kommunikáció a kezelő team-en belül. A terápia szakaszai: Előzmények, pszichodinamikai elemzés Anamnézis Terápiás szerződés Bevezető szakasz Fő szakasz Pozitív áttételi jelenségek Ellenállási szakasz Reintegráció Befejezés, leválás, veszteség, útravaló A művészetterápia színhelye: Az intézmény közege A közvetítő kolléga Az ülés helyszíne Az intézményes közeg: Az intézmény, mint rendszer Értékrend, erővonalak, fejlődési irány Történeti elemzés Dinamikus perspektíva A rendszer elemzésekor hasonló pragmatikus szempontok érvényesülnek, mint a terápiában Első találkozás a klienssel: A kliens és/vagy szülője személyesen jelentkezik Az első kontaktus a lehetős legrövidebb ideig legyen telefonon, minél előbb személyes találkozás Manifeszt és rejtett üzenetek Tapintatosan, de mindent pontosan körüljárni „Beutalás”, átirányítás történik Közvetítő személy, kolléga Meghatározza, hogy hogyan alakul majd a terápia első szakasza Zavaró lehet a túl sok információ Időhatárok: Időtartam: előre rögzíteni Rugalmasság, de: kiszámíthatóság (meddig tud koncentrálni; mi a cél) 1,5-2 órás ülések optimálisak, időnként hosszabb is lehet Gyakoriság – kevéssé rugalmas A terápia teljes hosszától függ (rövidterápia: gyakoribb ülések) Minél ritkábbak az ülések, annál nagyobb a realitás bevonódása (gyakori ülések, intenzív áttételi jelenségek) Térbeli elrendezés: A helyiség Megvilágítás, víz, zavartalanság, elegendő tér A berendezés igazodjon A beteghez (életkor, patológia) A terápiás célokhoz Biztonságos, barátságos Munkaasztal: Méret Berendezés, tárgyak az asztalon Elrendezés (visszavonultan vagy csoportban) Meghatározott (nem változtathat helyet) Saját, független döntés alapján (mozgástér) Elhelyezkedés a diszkusszió során: A kliens maga tartja a rajzát zavaró lehet Földön fekvő rajzok előnye, hogy mindenki fizikai kapcsolatban maradhat alkotásával Falra, táblára kihelyezve Egyesével vagy egyszerre az egész csoporté Az érzelmi közeg: (Vágyak, elvárások, félelmek) Exploráció a fantáziákról - Tisztázni, hogy mit fog látni, mit kérdezhetnek, stb. Félelem, hogy belélát a terapeuta - Egyetemes és egyéni szimbolika Félelem az ügyetlenségtől Félelem a regressziótól Az önkifejezés előhívása: Vannak esetek, amikor a strukturált anyag- és témaválasztásnak diagnosztikus ill. terápiás előnye van (rövid terápia, témacentrikus munka). Ugyanakkor az autentikus műalkotás amennyire csak lehet független döntéshozatalt igényel az alkotó részéről. Strukturált feladat, ha tudjuk mi a cél a terápia adott pillanatában: Diagnosztika Terápia Lazító, bemelegítő feladatok (test, médium, téma) Önbizalmat adó médiumok Hasznos tárgyak Erős érzelmek, agresszív impulzusok kifejezése Elfojtott anyag feltárása (szabad asszociáció képekben, strukturálatlan médium) Másokhoz való kapcsolat megjelenítés (pl. párterápia) Strukturálás és szabad választás: A strukturálás gyakran „medikális” jellegű: afféle „receptírás” Gyakran a terapeuta bizonytalansága van mögötte A szabad, személyes döntéshozatal jobban összefér a kreativitás lényegével, nagyobb teret kell, hogy kapjon Médium (többfélét ajánlani) Téma (nyitott, kevésé specifikus) Mód (lazán körvonalazott ötletek) Az önkifejezés előhívása: Asszisztálás a munka megkezdéséhez Bármely személy (vagy csoport) képes kreatívan használni a művészi közvetítőközeget A terapeuta, mint modell Az instrukció kijelentő (és nem feltételes) módban történik Nyíltan felajánlani a segítséget, amennyiben nehézség adódna Az önkifejezés facilitálása: Művész a kreativitás szolgálatában Tanár az értelmes produktum szolgálatában Terapeuta a megértés szolgálatában A kreativitás szolgálata: Asszisztencia A legkisebb kötöttséget okozó beavatkozás elve Beavatkozás a kliens kezdeményezésére Keretek definiálása A beavatkozás a „hogyan”-ra és nem a „mi”-re irányul A reflexió: A vizuális művészetterápia mindig két szakaszból áll: Alkotni, anyagba fordítani Majd pedig reflektálni A klienstől felvett interjú az alkotás folyamatáról és az alkotásról Az ülés legnehezebb része Két fajta megközelítése a reflexiónak (életkortól, diagnózistól is függ) A művészet, mint kommunikáció: itt a reflexió sokkal központibb mozzanat A művészet, mint szublimáció: A művészet önmagában terápia. Ebben a megközelítésben kevésbé fontos, hogy beszéljünk is róla Interjú az alkotásról: Nyitott végű kérdések Saját projekciók minimalizálása, a kliens saját asszociációi, történetei Hidat képezni az alkotás és a kliens saját realitása között (Legyen egyre nyilvánvalóbb: magáról beszél, ha a képéről beszél.) Az alkotás nem különálló tárgy, melyről saját terminusaiban kell beszélni Hanem egy köztes tárgy, mely konkrét és absztrakt egyszerre. A kliens és a terapeuta közös terében van, ám mindkettő másképp látja. A szimbolika felfejtése – jelentésadás - álomfejtéshez hasonló munka: Sűrítés, eltolás, ellentétbe fordítás, szimbolizáció stb. – a képi nyelv többnyire sokrétűen meghatározott, így nem adható egyetlen, egyszerű jelentés. A jelentésadás önmagában még nem interpretáció Az igazi interpretáció viszonylag ritka Előkészítés, „érlelés” kell hozzá Nem azonos a kommentárral, megerősítéssel. Az intervenció toxikus, sértő is lehet A páciens saját kiterjesztésének éli meg alkotását! Művészetterápia csoportban Az alkotó műhelycsoporttól a művészet-csoportterápiáig Csoportterápia: Az ember szociális magatartását helyezi a középpontba. Nem lehet nem kommunikálni. A csoportterápia a kommunikáció szintjét vizsgálja. „Kollektíven megtestesítjük azt az abszolút normát, amitől egyenként eltérünk.” Foulkes Története, elméletalkotói (Foulkes, Yalom, Bion, Dalal) Csoportanalízis – analízis a csoportban és a csoport analízise A csoportok működési szintjei: A nagycsoport két szintje: Munkacsoport Alapfeltevés csoport (harc-menekülés, dependencia, párképzés) A csoportos művészetterápia spektruma: Nyitott alkotóműhely-csoport A csoportdinamikát nem (vagy alig) veszi figyelembe, a hangsúly a művészi alkotófolyamaton van. Analitikus művészetterápiás csoport A csoportdinamika áll a fókuszban, az alkotó munka ezt csak intenzívebbé teszi. Az analitikus csoportterápia: A vezetőnek figyelni kell: Mi történik az egyénnel Mi történik a tagok között Mi történik a csoporttal,mint egésszel Összefonódó szintek: Az egyén előzménye Az aktuális események A csoport története Pszichoanalízis a csoportban: Szabadon lebegő kommunikáció szigorúan következetes keretek között, köztes térben. A csoportban az egyén csomópont a csoport kommunikációs hálójában. Rezonancia: a tagok tudattalan egymásra hangolóádsa. A pszichopatológia zavart, blokádot okoz a kommunikáció hálóján. A tagok közötti kommunikáció képezi a reflexió alapját. Áttétel - viszontáttétel: kapcsolat a külvilággal. Az analitikus csoport működése: A csoport vezetője nem válhat vezérré, bár a csoport alapvető dependencia igénye ezt kívánná. Működő csoport: kül. diskurzusok ütközése. Másfajta diskurzusok megtapasztalása terápiás hatású: beengedjük az idegent otthonunkba. Lassú és fájdalmas differenciálódás a kezdeti fúzióból. Művészetterápiás csoport: A művészi alkotófolyamat és a verbális interakció kombinációja. Sajátos feszültségek: A verbális és képi kifejeződés között Az egyes szakaszok közötti átmenet miatt Az egyén és a csoport között Nehézségek a művészetterápiás csoportban A csoport vezető: Hatalmas anyagot kell kezelnie Néha pszichodráma terapeuta is Átvezető a kül. csoportszakaszok között Ellentmondásos szerep (aktív-passzív) Kép – szó kapcsolat feszültsége Nehéz szavakban képekről Potenciálisan veszélyes találkozás az irracionálissal, a tartalmazhatatlannal A verbális interakció eluralkodhat Fennáll a „betű szerinti fordítás” esélye Feszültség az egyén és a csoport között Lehetséges-e individuális alkotás? Vagy csak nem keresi az alkotások egyéni értelmét? Lehetőségek az analitikus művészetterápiás csoportban: Rezonancia és kohézió a művekben A csoport-kép megjelenése Az egyén nukleáris konfliktusa fokálissá válik a csoportban, feloldó vagy elkerülő megoldások lehetségesek A művészetterápiás csoport tagozódása: szonáta forma Expozíció: bemelegítő beszélgetés Kifejtés: az individuális alkotó folyamat Feloldás: a verbális interakciós szakasz. Alkotóműhely-csoport Adott időben mindig nyitva áll a betegek számára Kezdeti kontaktusfelvétel, majd egyéni, szabad munka A terapeuta észleli a non-verbális utalásokat, ha segítség kell Az ülés végén mindenkivel beszél a művéről Ritkán többen közösen is beszélnek, ha ez nem túl szorongáskeltő Alkotóműhely keretek Szigorú idő keretek Meghatározott struktúra Kapcsolat az intézménnyel, a kezelő stábbal, a művészetterápiával kapcsolatos tévhitek eloszlatása A „beutalás” oka, körülményei Kapcsolatfelvétel a beteggel még az ülés előtt, orvosi anyagát ismerni Az alkotóműhely elmélete Alapvető a keretek és a struktúra állandósága, hogy kötődni tudjanak a csoporthoz. A csoport, mint „anya” jelenik meg. Konténer-funkció, mely én-erősítő. Kezdetleges, szavak nélküli kötődés a csoporthoz, mint egészhez, ez vezet korrektív élményhez, biztonság érzethez. Alkotóműhely-csoport A csoportdinamikát nem veszi figyelembe, a hangsúly a művészi alkotófolyamaton. Értelmezés nincsen. A csoport, mint anya. Többnyire nyitott. Diagnoszikus homogenitás is lehet. Szupportív, én-erősítő. Művészetterápiás csoport Fókuszban a dinamika, a verbális interakció. Értelmezés van. A csoport vezető nem szolgálja ki a dependenciát. Többnyire zárt csoport. Diagnosztikus heterogenitás. Feltáró, szorongást provokáló. A gyermekterápiák elméletéről (játék és rajz) Játék szerepe a gyermekek életében Evolúciós megfigyelés: minél fejletlenebb idegrendszerrel születnek egy faj gyermekei, annál többet játszanak gyermekkorukban fontos szerep az idegrendszer érésében, fejlődésében A gyermekeknek játéktérre van szükségük! + ésszerű korlátokra és gyökerekre (érzelmi biztonságra) is… A játék jelentősége A játéktevékenység, a világ felfedezésének vágya a gyermek természetes, biológiailag programozott igénye. A játék nem haszontalan, hanem a világ felfedezésének eszköze. Hogy ezt ki tudja bontakoztatni, ahhoz optimális stimulációra van szükség. Optimális stimuláció: az elhanyagolás és a túlzott elvárás között. (A fű nem nő gyorsabban, ha húzzák…) A játék feltétele, hogy a gyermek érzelmi biztonságban érezze magát. A teljesítménynyomás is bizalmatlanságot szül, nemcsak az elhanyagolás vagy a bántalmazás. Egészséges énképéhez szüksége van önmaga hatékonyságának megtapasztalására homloklebeny, fiatal felnőtt korig érik… Korunk gyermekei Sokan nem tudnak játszani Fokozott teljesítmény elvárások, társadalmi versenyszellem Stress, idegesség, fantáziatevékenység beszűkülése Legrosszabb esetben a gyermek önálló aktivitásának csökkenéséhez és nyugtalan passzivitáshoz vezet. Vizuális önkifejezés Egyfajta játékként is felfogható A személyes hatékonyság megélésének fontos közege – otthoni körülmények között is. Terápiásan: Megközelíteni a kimondhatatlant és kimondhatóvá tenni Különösen, ha a beszéd előtti időszakban történt eseményekről van szó szimbolizációs folyamatokat indíthat el A beszéd által hozzáférhetetlen esemény, trauma megjelenítése Az alkotó megélheti, hogy saját életének alakítója lehet. A gyermek-pszichoterápia A felnőtt világ sokat korlátoz – főleg a gyermek testi épsége érdekében, sok spontán, felfedező és mozgásos aktivitást legátolnak. A terápia új helyzetet teremt: „használhat (majdnem) bármilyen eszközt”, viselkedését nem kritizálják olyan mértékben, mint egyébként a saját szükségletek szabadon előtérbe kerülhetnek és vizsgálhatja őket. A terápiás közegben az én öngyógyító mechanizmusai előbb-utóbb felszínre hozzák a konfliktust, mely ilyen módon körüljárható lesz. megértés, segítés Játék- és rajzterápia A játék és rajz: királyi út a gyermeki tudattalanhoz Mikrokozmosz teremtődik, metaforikus reprezentációs közeg A gyermeki érzelem- és gondolatvilág nehezen hozható egy felnőtt számára élmény közelbe. A narratívákból néha nehéz kiokoskodni, mi is történt valójában. A játék és rajz a terápia közegében történik, a terapeuta minden mozzanatot végigkísér, a megértés és empátia így könnyebbé válik. Gyermekterápiák specifikumai A gyermeknek nincs betegségbelátása. Bár tüneteitől szenved. Nem a gyermek kéri a terápiát, hanem a szülő viszi… Válogatás nélkül elmondja ötleteit, ezeket nem (mindig) társítja a meglevő anyaghoz, álomhoz, játékhoz. Magunknak kell kitalálnunk játékának és mondanivalójának értelmét, nagyobb a veszélye a terapeuta projekcióiknak. Hiányzik az önmegfigyelés, önreflexió. A terapeuta aktívabb kell legyen, minden apró részletre figyel, a gyermek szemléleti szintjéhez alkalmazkodva ad visszajelzést. Ugyanakkor a saját szintjén is feldolgozza a megfigyelt anyagot. A terápiás szerződés A gyermek a világban kiszolgáltatott, a terápiás közegben ez csak fokozódik feltétlenül tájékoztatni kell, hogy mi fog történni a terápiában: terápiás szerződés Nem jó: Ha a terapeuta semmit sem mond, csak megfigyeli a gyermeket Ezentúl hetente találkozni fogunk és azt csinálhatsz, amit akarsz. Tudod miért jöttél hozzám? Szüleid elmesélték, hogy dühkitöréseid vannak. Te mit gondolsz erről? Inkább: A szüleidet már egy kissé megismertem, a problémáidról is hallottam. Szüleid szeretnék, ha segítenék nektek. Minden érdekel, ami veled történik, az a dolgom, hogy megfigyeljem a játékodat, rajzodat és EGYÜTT rájöjjünk arra, miben kell változás. Együtt fogjuk megbeszélni, meddig kell hozzám járnod. A szerződés megkötése nem mindig sikerül az első ülésen. Főleg a latecia korúaknál: nemcsak a betegségbelátás hiányzik, hanem bizalmatlanok is. A szülő szerepe a gyerekterápiában A szülő a kezdeményező (a „megbízó”), de a gyermek érdekeit kell képviselni A szülő általában ambivalens, a terapeuta kritikájától tart A gyermekkel azonosul, és attól tart, hogy a terapeuta megrója őt, kiderülnek a „hibái” A szülő-gyermek viszony tudattalan szintjei fontosak a terápia szempontjából Felmérni, van-e konfliktus a szülők között, és ebben a gyermek milyen szerepet játszik családterápia?, szülő pszichoterápiája? A gyermek érdekeit szem előtt tartva a terapeuta ne rendelje alá magát a szülőnek Saját szülővel való viszony tisztázott legyen A terápia bevezető szakasza Meleg, baráti, elfogadó, permisszív légkör A gyermek érzelmeit folyamatosan tükröző, saját probléma megoldását respektáló Non-direktivitás, a t. hagyja a folyamatot saját ritmusában haladni A gyermek tudjon róla, hogy „mire megy ki a játék”. (Változnia kell, de ennek ő is aktív résztvevője, neki is kontrolja van felette.) Az első üléseken szükségszerű a félelem és bizalmatlanság a terapeutától: A legoldottabb gyermek viselkedésében is van némi megtorpanás Kész arra, hogy ellenkezzen, de egy érdeklődő, megértésre kész személyt talál Az első ülés lefolyása azt tükrözi, hogy hogyan tud a gyermek egy új helyzetben egyensúlyba kerülni. Korlátozás és agresszió a gyerekterápiában Ésszerű és igen következetes korlátok a gyermek biztonságban érzi magát, hisz nem neki kell megszabni, hogy hol a határ. Főleg magatartás zavarok esetén nagyon fontos. Jól átgondolt legyen, soha ne a t. aktuális „hangulata” határozza meg. A terápiás helységet eleve úgy kell berendezni, hogy viszonylag keveset kelljen tiltani. Korlátozni kell: (a realitás tényezőit, pénzügyi tényezőket és a társas együttélés szabályait figyelembe véve) Ha a játékon kívül egyebet rongál Ha saját és a terapeuta fizikai épségét veszélyezteti, a terapeutát fizikailag bántja Ha a teremben az ülésen túl akar maradni Ha játékot el akarja vinni, vagy az ablakon kivinni Szakaszai: A gyermek vágyának észlelése Világosan korlátozni (verbális fizikai) Egyéb csatornák felé terelni A korlátozás a direkt fizikai destrukciót tiltja, a szimbolikusat nem újfajta hatékonyság, a fejlődés élménye az önszabályozás terén, szinte önmagában gyógyító Mi történjen, ha nem hatásos a korlátozás? Játékrongálás, destrukció a terápiában Gyakran azzal a személlyel kapcsolatos agresszió, akit a tárgy szimbolizál Fontos, hogy ne moralizáljunk, de a destrukciót persze nem szabad bátorítani sem. Beszélje ki érzéseit a dologgal kapcsolatban. A bűntudat szinte mindig megjelenik. A játék javításának vágya = a kapcsolat javításának vágya Viszontáttétel Fölé-alárendeltségi érzések, pl. „csak egy gyermek”, pedig a gyermekek elhárító mechanizmusai sokkal merevebbek, stb. A gyermek gyakran ágálásra késztet pl. a gonosz boszorkányt játszatja el a terapeutával… A „fölényes gyermek”: saját generációs probléma aktiválódása, ha a gyermek is hozza ezt a problémát. Máskor a gyermek mindenhatónak képzeli a terapeutát. Hogyan hat a gyermekterápia? Vajon mitől javulnak a tünetek? Mitől lesz jobban a gyermek? A terápiától? Spontán fejlődés következik be? A terápia célja valójában a megzavart fejlődési folyamat helyreállítása. Az értelmezés problémái a gyermekterápiában Játékát, rajzát nem szükséges értelmezni, az játék „értelme” a terapeutának fontos. A kezelés célja valójában a hibás magatartás rendezése. Segítség a konfliktusok rendezésében a gyermek és a családtagok (környezet) között. A terapeuta saját maga számára értelmez. Kivárja az érzelmek megjelenését a terápiában, a kapott anyagot az anamnézissel kiegészíti. És azután segíti a feszültség lereagálását rajzban vagy játékban, rezonál, empatizál azokkal korrekciós élmény. Eszköz szükséglet (lehetőség szerint): A foglalkozások tartásához szükséges művészeti eszközök valamint megfelelő külön zárható tér, terápiás szoba, valamint számítógép az esetvezetéshez képző művészetterápiában képzőművészeti eszközök, (nyomhagyó eszközök, széntől az olaj festékig, papírok, agyag, textil, ragasztók, stb…) Ülések gyakorisága, ülésszám Hetente minimum egy alkalommal, de ha lehetőség adódik akkor három alkalommal is részt vehet az alkotó egy terápiás foglalkozáson, melynek időtartalma két óra. Indikációi: A művészetterápia nem verbális természeténél fogva előnyös olyan esetekben, amikor a verbális terápiák nem nyújtanak segítséget, ezért a grafikus kifejezésmód előnyei: 1. imagináció preverbális gondolkodásunk képekben történik jelentős a korai személyiségfejlődésben az ”alap” élményeket biztosítja álom, fantázia, élmény közvetlenül képi formában jelenik meg közös alapot teremt a terapeuta és páciens közt 2. csökkent ellenállás, mivel a verbalizáció könnyen manipulálható a kép nehezen kontrollálható váratlan tartalmak felbukkanása nem zavaró 3. objektiválás kézzelfogható objekt keletkezik belső érzések külső tárgyban externalizálódnak lehetőség a belső érzések felismerésére és azoktól való elhatárolódásra 4. állandóság kézzelfogható objekt keletkezik belső érzések külső tárgyban externalizálódnak lehetőség a belső érzések felismerésére és azoktól való elhatárolódásra 5. térbeliség a verbalizáció lineáris, egysíkú közlési mód a képi közlésben nincs időfaktor 6. aktivitás és kreatív energia a páciens részvétele sokkal közvetlenebb, mint a verbális terápiákban (Wadeson 1980) Alkalmazható mindenféle pszichiátriai betegségben szenvedőknél, valamilyen fogyatékkal élőknél, gyerekeknél, serdülőknél, felnőtteknél, időseknél, magas és alacsony intellektusú, nyílt és zárkózott, különböző személyiségállapotban lévő embereknél egyformán, még az antiszociális személyiség esetén is. Kontra indikációi: Gyakorlatilag bárkinél alkalmazható, határt szabhat esetleg a vizuális percepció nagyfokú sérülése, súlyos látásszervi betegség megléte, motiváltság hiánya. Alkalmazása Egészségügyi rendszerben: részt vesz a gyógyító csapat munkájában, beérkező esetek terápiás tervénél aktívan közreműködik, egyéni vagy csoportos foglalkozásokat vezet önállóan vagy koterapeuta segítségével (függ a csoport méretétől, jellegétől), konzultál a kliensek kezelőorvosával, pszicho- terapeutájával (ha van ilyen). Egyéni vagy csoportos munkában művészeti eszközeivel segíti elő a kliens pszichés konfliktusainak feltárását, támogatja a kliensek gyógyulási folyamatait, személyiségük újjárendeződését, fejlődését. Lehetőséget teremt, hogy a kliensek nehézségeikkel támogató és empatikus közegben szembenézzenek, traumáikat feldolgozzák, konfliktusaikkal megbirkózzanak, ezzel elősegítve a társadalomba való visszatérésüket, egészséges személyiségszerkezetük valamint szociálisan elfogadott viselkedésmintáik kialakulását. Utóbbi feladatok a rehabilitáció és szocioterápia részét képezhetik. 1. Gyermekvédelmi rendszerben: a gyermekotthonokban, a lakásotthonokban, speciális és különleges gyermekotthonokban, nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek számára, gyermekjóléti szolgálatokban, pszichológus szakember felügyelete mellett. 2. Szociális rendszerben: 3. Rehabilitációs intézményekben: 4. Büntetés-végrehajtási intézményekben: Oktatási rendszerben: pszichés és mentális egészségmegőrzés, személyiségfejlesztés. Csoportos vagy egyéni foglalkozások keretén belül segíti elő a gyermekek (tanulók) személyiségének kibontakozását, a bennük rejlő kreativitás, valamint a spontán fejlődés térnyerését. Foglalkozásai révén az elsődleges prevenciót segíti elő azzal, hogy a diákok figyelmét a művészeti értékekre tereli, támogatja az őszinte önkifejezést, az önismeret elmélyülését, az emocionális és indulati érést, támogatja a hátrányos helyzetű vagy speciális nevelési igényű tanulók reintegrációját, elősegíti a közösségteremtést, s ezáltal a megfelelő konfliktuskezelést, agressziószabályozást. 5. Mentálhigiénés célú szabadidős csoportokban: egyre többen igénylik a mai átlagos életmódot élő emberek és családok, hogy szabadidejükben lelki egészségük megőrzése céljából személyiségük gazdagodására önkifejező alkotó munkával foglalkozó kreatív alkotó műhelyekben vegyenek részt. Ilyen helyeken is nem az edukatív, hanem a terápiás szemlélet a célravezető. 6. Szervezetfejlesztő tréningek részeként művészetterápiás elemek alkalmazása hatékony lehet. Kik végezhetik Elvárt végzettség : A 26/2003 (X.16.) OM és az 10/2006. (IX. 25.) OKM rendelet szerinti művészetterápia akkreditált szakirányú továbbképzés Megfelelő szakmai ismeretek, kiemelten a személyiség- és fejlődéslélektan, a pszichiátria, kifejezés-patológia területén és az adott művészeti ágban. Empatikus, türelmes, elfogadó személyiség. Jó kommunikációs készség. Önállóság, autonómia, kreativitás és kezdeményezőkészség. Kerettartás, önismeret, saját határainak érzékelése, nyitottság, különböző szemléletek, vélemények megértésének képessége. Jó konfliktuskezelés. Esztétikai, művészi érzék. A művészetterápia szak képesítési követelményei: 1. A képzés célja Olyan speciális elméleti ismeretekkel rendelkező szakemberek képzése, akik kellő gyakorlati készségek birtokában a mentális prevenció, terápia és rehabilitáció területein gyógyító team tagjaként (orvosi, pszichológusi ellenőrzés mellett) önállóan képesek tevékenykedni. A képzés során három - zeneterápiás, képzőművészet-terápiás és mozgásművészet-terápiás - szakirány elvégzése közül egy kötelező. A szak elvégzése önálló pszichoterápiás tevékenységre nem jogosít. 2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése Művészetterapeuta - zárójelben megjelölve a szakirányt (zeneterápiás, képzőművészet-terápiás és mozgásművészet-terápiás). 3. A szakirányú továbbképzésben való részvétel feltételei A képzésben egyetemi vagy főiskolai szintű végzettséggel és bölcsészettudományi, pszichológiai, egészségügyi, gyógypedagógiai, művészeti, nevelés- és sporttudományi szakképzettséggel lehet részt venni. 4. A képzési idő 5 félév, 150 kreditpont, levelező képzésben legalább 500 tanóra. 5. A képzés főbb tanulmányi területei és arányai 5.1. Általános és alapozó tárgyak: legalább 35, legfeljebb 50 kreditpont. A képzés első két félévében azoknak a tárgyaknak az oktatására kerül sor, amelyekre a három szakirányra később szakosodó szakembereknek szükségük lehet. Ezek közé tartozik az általános művészetpszichológia, a művészettörténet, a pszichológia, a pszichodiagnosztika, a pszichiátria és a pszichoterápia alapjai, a pszichiátriai rehabilitáció, a tapasztalati tanulás módszerei, a kutatás metodika. 5.2. Szakterületi képzési szakasz: legalább 90, legfeljebb 105 kreditpont. A szakterületi képzési szakasz a három szakiránynak megfelelő elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítását szolgálja, magában foglalja a kötelező és a kötelezően választható tárgyakat, az egyéni és csoportos gyakorlati munkát és az egyéni felkészülést is. A három szakirány legfontosabb tantárgyai a következők: - zeneterápiás szakirány: a zeneterápia története, fejlődési szakaszai, irányzatai, pszichológiai vonatkozásai, a zeneterápia metodikája, terápiás aspektusú hangszerismeret, anyagismeret, zeneterápiás improvizációs gyakorlat, zene és mozgás, alkalmazott zeneterápia, zeneterápiás önismereti tréning, esetelemzés, szupervízió; - képzőművészet-terápiás szakirány: a képzőművészet-terápia története, fejlődési szakaszai, irányzatai, pszichológiai vonatkozásai, képzőművészet-terápia metodikája, rajzelemzések és vizsgálatok, kifejezéspatalógia, képzőművészet-terápiás tréning, alkalmazott képzőművészetterápia, társterápiák (mozgás, tánc), esetelemzés, szupervízió; - mozgásművészet-terápiás szakirány: mozgásművészet-terápia története, fejlődési szakaszai, pszichológiai vonatkozásai, táncelmélet, tánctörténet, mozgásanatómia és mozgásmegfigyelés, művészetterápia csoportdinamikai sajátosságai, testtudati munka, improvizáció, képkifejezés és mozgás kapcsolata, a mozgásművészet-terápia metodikája. A gyakorlati ismeretek aránya legalább 50%. Irodalom: 1. Hárdi István: Dinamikus rajzvizsgálat, Medicina Könyvkiadó Rt. Bp. 2002. 2. Jakab Irén: Képi kifejezés a pszichiátriában Akadémia kiadó, Budapest 1998 3. Félelmek és boldogságok Pécs 1998. 4. A Magyar Pszichiátria Kézikönyve Budapest Medicina Kiadó 2008. 5. PTE Művészetterápia szakirányú továbbképzés oktatási anyagai: art.pte.hu/menu/88
Posted on: Sun, 21 Jul 2013 19:40:31 +0000
Recently Viewed Topics
© 2015