Káplár Imre Péter 32-es Egy éve várta ezt a napot. - TopicsExpress



          

Káplár Imre Péter 32-es Egy éve várta ezt a napot. Hajnalban már talpon volt, az intézet hálótermében mászkált, zavarta az alvókat. Nem bírt magával: végre eljött a szabadság! Ha csak egy hét is, de szabadság! Nem látja reggel a második emeleti ablak utált rácsát, a szemközti könyvesbolt mocskos kirakatát, a fák poros lombjainak tetejét, nem és nem! A portán aláírták eltávozási engedélyét. Megkapta zsebpénzét, majdnem ezer forintot. Az utcán trikós gyerekek jöttek szembe vele, pecázni indultak a Dunára, kezükben kukacos dobozok, bambuszbotok. Lányok haladtak el mellette nevetgélve, csattogó szandálban. Mozgalmas és színes, áradóan könnyű lett a világ, egyre teltebb és mámorítóbb, ahogy távolodott az intézettől. Borozóban kezdte. Egy szakállas, sebhelyes arc ezt kérdezte tőle a második pohár után: -Ugye, te intézeti vagy? Ment tovább. A presszóban a zenegép összes számát lejátszotta. Cigarettázott, kávét ívott konyakkal. Később megéhezett és a büfében ebédjéhez csapolt sört ívott. Kabátjának belső zsebében ott volt a levél. Nem vette elő, ismerte a szövegét . „Fiam, a vasúton várunk.” Emlékezetében peregni kezdtek az elmúltnyár képei: látta a jószágot, izmaiban érezte a tízórás munka gyötrelmét, orrában a trágya bűzét, bőrén a hőséget, szájában, torkában az égető, sárga port. „Várhattok” – ez volt a válasza, miközben megrendelte az állomás éttermében a bort. Csak aprója maradt. Talán száz, vagy nyolcvan forint? Kiment a peronra és nézte a vagonokat. Egy koszos, rongyos csöves leszólította: -Haver ! Fizess egy sört! Az est még nem szállt le, amikor visszavitték az intézetbe. Az alkony finom párával vonta be a mezőket, a rétet. A folyó felől hűs levegő érkezett és az otthonok nyitott ablakain beszivárgott a nyár illata. Az egy nappá zsugorodott egyhetes vakáció utolsó percét törte szilánkokra a portás hangja. -Visszahozták – szólt a nevelőtanárhoz. -Tudod, hogy mi következik? –kérdezte a hőségtől megviselt, szemüveges, fásult arc a fiútól. -Egy év – mondta a fiú. „Aztán megint nagyszünet” – tette hozzá magában, miközben felkísérték a hálóba. -Fiúk ! Megjött a harminckettes! – kiabálta egy hang a fürdőből.
Posted on: Wed, 17 Jul 2013 05:34:44 +0000

Trending Topics



/div>

Recently Viewed Topics




© 2015