Könyvajánló Consuelo de Saint-Exupéry: Vasárnapi levelek „Már egy hónapja semmi hírem sincs felőled. (...) A két kezem közé kell fognom a fejem éjjel és nappal, üres és túlterhelt óráimban egyaránt, hogy meggyőzzem magam róla, hogy valóban létezel valahol, és egy napon majd visszajössz hozzám, megérintesz a kezeddel, elsimítod a ráncaimat, a félelmeimet. (...) Tudd, hogy egész életemben várni foglak, még akkor is, ha öreg leszek, és semmire sem fogok emlékezni.” /112. oldal/ Szerették egymást. Az arisztokrata, az író, a pilóta, Antoine de Saint-Exupéry és a gazdag, Európába vetődött San Salvador-i lány, a tehetséges festő és nagyszívű, igazi nő, Consuelo. 1930-ban ismerkedtek meg, s rá egy évre – mindkét család rosszallását, majd kiengesztelődését, hozzájárulását is kivívva – összeházasodtak. A kis herceg, az Éjszakai repülés, a Déli futárgép és a többi remekműnek számító regény írója a nyugtalanok, az élményre zabolátlanul éhesek fajtájához tartozott. És Consuelo sem tagadta meg magától a napi élvezetek romantikus gyönyörét. A franciául csak dadogva, tétován író Consuelo két kéziratban állított emléket e furcsa házasságnak, egy már-már érthetetlen örök szerelemnek. A két könyv közül az első, A rózsa emlékiratai. A második kötetet a francia kiadó azokból a levelekből szerkesztette, amelyeket a II. világháború utolsó éveiben, New Yorkból Consuelo de Saint-Exupéry intézett Algírban a francia és európai eszméért hadirepülőként harcoló férjéhez. A levelek nem igazán jutottak el a címzetthez, és ezzel a levelek írója is tisztában volt. Mégis írt, írt és írt. Azután is írt még évekig, hogy Antoine de Saint-Exupéryt már hivatalosan is eltűntnek nyilvánították. Az első levél vasárnap íródott. És az érintkezés írásos, reménytelenül felemelő és felszabadító formája ebből a rituális gesztusból származott. Több ez a könyv, mint egyszerű dalék egy nagy író magánéletéhez. Ez a könyv a múlhatatlan szerelem emlékműve.
Posted on: Sat, 20 Jul 2013 19:45:45 +0000
Recently Viewed Topics
© 2015