Lehet-e tenni az ellen, hogy új cigánytelepek épüljenek? Fakultativ alcím: Kell-e tenni az ellen, hogy új cigánytelepek épüljenek? Amennyiben ugyanis az integrációt többlépcsős, többgenerációs folyamatként akarjuk megfogalmazni, mely egy lassú szerves fejlődési/átalakulási folyamat mentén zajlik le, az aktuálisan kitűzhető cél a közbenső stádiumokban igenis lehet az, hogy új cigánytelepeket kell építeni, melyek fokozatosan egyre kevésbé hasonlítanak egy XIX. századi telepre, viszont egyre inkább egy XXI. századi lakóparkra, és amikor már nem látszik különbség, és a cigánytelepen gázsók/parasztok is arányosan reprezentáltan laknak, akkor megjelenik a felirat: game over/the end/ elértük a Kanaán földjét. A ma létező telepek jelentős része a ’70-es évektől épült, és főként abban különböznek a még korábbi keletkezésűektől, hogy ezeket most roma-telepeknek lehet/illik/kell mondani. Tagadhatat viszont, hogy némely építési műszaki paramétereikben jobbak a korábbiaknál. Tény az is, hogy az ott lakók (átlagos) jövedelme nem csak nominálisan, de reál-értékben is valamelyest magasabb, mint egy nemzedékkel korábban volt. Nem tagadhatjuk azt sem, hogy a korábbi telepfelszámolás során/idején jelentős számban kerültek ki családok a telepi körülmények közül. Lényegében kétféle módon: 1. Használt (régi) lakásokat, házakat vásároltak (számukra), vagy 2. új lakásokat, házakat építettek állami támogatással, de a sztenderd lakásépítési normák szerint, és mindenképp a leendő lakó aktiv részvételével. Persze egyik eljárás sem garantálta önmagában a szegregáció megszűnését, amennyiben nem volt kizárható sem elvileg, sem gyakorlatilag az, hogy újból kumulálódjanak a költöző családok. Néhány helyen igazolható, hogy a program végrehajtóinak, a helyi hatalomnak is ez volt a szándéka. További kérdés, hogy miként alakult az új körülmények közé kerülő családok sorsa. Talán vannak olyan telepek, melyek állaga, (műszaki/szociális) állapota az építésüktől eltelt idő alatt nem romlott jelentősen. Vannak olyanok, akikre a megvásárolt régi parasztház ne dőlt rá; idejekorán fel tudták újítani, vagy tovább tudtak belőle költözni. És vannak olyanok, akik nem adósodtak el végzetesen, és felépített családi házukat meg tudták tartani. A (végleges) telepfelszámolásnak tehát három dimenziója rajzolódik ki: 1. településrendezés, építési műszaki tényezők a. építési-/lakóterület elhelyezkedése, közművekkel, infrastrukturával való ellátottsága, b. lakás felszereltsége, komfortossága, nagysága, c. épület esztétikai megjelenése, tartóssága. 2. (Helyi) társadalmi tényezők a. inkluzió/exklúzió, b. társadalmi távolságok, c. tolerancia/intolerancia. 3. Gazdasági, financiális, szociális tényezők a. jövedelemszerzési/munkalehetőségek, b. elérhető támogatások, c. passziv és aktiv jövedelmek aránya, d. eltartott, eltartó arány, e. jövedelembiztonság, f. egészséges életmód és körülmények. A végleges telepfelszámoláshoz nyilván arra van szükség, hogy mindhárom dimenzióban, minél több faktorban minél megfelelőbb adottságok legyenek. Az eredmény pedig viszonylag jól mérhető az ingatlanpiacon. A telepfelszámolás ugyanis azt (is) jelenti, hogy az egyén a jövőben szabadon meg is változtathatja lakóhelyét. Ha a létrehozott új lakásokat a piac egyenértékűnek fogadja el a többi lakással, a további mobilitásnak nem lesz akadálya. Fontos kérdés viszont, hogy kinek milyen valódi (deklarált vagy rejtett) szándékai, érdekei vannak a potenciális érintettek körében. Érdekeiket mennyiben fogalmazzák meg racionálisan, praktikusan, avagy a hagyományokhoz, szokásokhoz kötötten, rövid vagy hosszabb távon, miként egyeztetik össze egyéni ambicióikat a közösségi célokkal.
Posted on: Sat, 07 Sep 2013 15:32:26 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015