Látogatás a régi iskolában Tablók, arcképek borítják a gimnázium folyosóit. Már a lépcsőházba is jut belőlük. Meglehet, némelyikre hetekig, hónapokig rá sem néz senki, aztán egy álmos délelőtt az egyik poros tabló előtt megáll egy betévedt vándor. Harminc, negyven vagy ötven évvel ezelőtt innen indult hosszú útjára kis tarisznyájával, s most azt a bizonyos tablót látva elfeledettnek hitt régi-régi emlékek tódulnak eszébe. Sikerek, csalódások, csínytevések. Csillagos ötösök és szekundák. Eszébe jut a kényelmetlen iskolapad, a kedves cimbora, akivel szó nélkül is megértették egymást, és akivel oly jó ízűen lehetett nevetgélni. És az a fekete hajú gimnazista kislány, akit remegő lábbal kért fel táncolni az iskolabálon. A vándor a tabló előtt egyik lábáról a másikra áll. Kutatja a régi arcokat. Van, akit az érettségi óta nem is látott. Vajon mi lehet velük? Élnek-e még egyáltalán? Milyen jó volt velük bolondozni, csavarogni! Észre sem veszi az idő múlását. Komótosan megsüvegeli a tanárokat, akik közül jó néhányan már nem élnek, talán csak a hajdani tanítványok őrzik emléküket. Szép volt, igaz sem volt – dünnyög valami közhelyfélét. Aztán kitekint az ablakon az udvarra, ahol fürge diákok kergetik a labdát. Ők még nem sejtik, hogy harminc, negyven, ötven év múlva egy álmos délelőtt őket is ugyanazok a gondolatok foglalkoztatják majd, mint most a folyóson bolyongó, ősz hajú, furcsa figurát. Bodnár István heti tárcája
Posted on: Sun, 01 Sep 2013 11:00:51 +0000
Trending Topics
© 2015