Magyar Fruzsina beszéde a Horthy-szobor avatása elleni tüntetésen – 2013. november 3-án Kedves Barátaim, kedves Egybegyűltek. Azért jöttünk ide egy-egy szál virággal, hogy megemlékezzünk a Horthy korszak áldozatairól, halottainkról. A keleti frontra kivitt katonákról, a holokauszt áldozatairól. És azért ide jöttünk, mert itt, a szomszédos templomban avatják a szobrát annak, aki legfelsőbb szinten, államfőként felelős volt mindezekért: a fronton és a lágerekben elpusztított több százezer ember haláláért. Annak a kormányzónak a szobrát avatják itt, aki a helyén maradt az 1944 márciusi német megszállás után, aki kinevezte a Sztójay-kormányt, benne a deportálásokban kulcsszerepet játszó hírhedt belügyi államtitkárokat, legitimálta működésüket. És ezzel maga is részt vett a zsidóság deportálásában, és kiszolgálta a hitleri akaratot Magyarországon. Rövid idő alatt mintegy félmillió embertársunkat gyűjtötte össze és szállította ki brutális körülmények között itthonról az a kormány, amelyet a kormányzó legitimizált, akinek a szobrát most avatják odabenn a templomban. Annak a szobrát, aki működtette a gyilkos gépezetet. Mert az aztán működött, nem volt abban hiba! Ne mondja senki, hogy Horthy nem tudta, hogy miről szólnak a német táborok! Történelmi tény, hogy tudta nagyon jól. Előtte is hosszú éveken keresztül a zsidó-törvényeket államfőként ő szentesítette! És történészek azt is megállapították, tudott arról, hogy a bevagonírozott embereket haláltáborokba viszik! Közös fényképek Hitlerrel! Mit gondolnak azok, akik tagadják Horthy felelősségét, miről társalogtak autózás közben? Most már biztosan tudjuk, hogy Horthy megígérte Hitlernek, hogy folytatja a deportálásokat. Ne jöjjön senki azzal, hogy később leállította! Nem neki köszönhető, hogy a vidéki zsidóság totális kiirtása után a budapesti zsidóság „csak” kisebb mértékben pusztult el. A nemzetközi nyomásnak volt köszönhető! Édesanyám kétszer menekült meg többed magával a gettóból illetve a Duna partról: hatalmas szerencsének köszönhetően. Nem annak a személynek köszönhetően, akinek ott bent szobrot avat a jelenlegi kormányzat. Deportálják Károlyi Mihály szobrát, az alsó rakpartra űzik József Attila szobrát, antiszemita megnyilvánulások szabadon hangozhatnak el a parlamentben, betiltott fasiszta alakulatok szabadon létezhetnek, masírozhatnak, félelmet kelthetnek szabadon, sőt újabbak alakulhatnak hatósági bejegyzéssel, etnikai, rasszista megnyilvánulások kormányszinten valamint egyes bíróságokon zöld utat kapnak – ezek mind a fasiszta ideológia hűséges megnyilvánulásai. A gépezet most is működik, a nagy machinátornak nincs más dolga most sem, mint szemlélni az általa működtetett gépezet engedelmes csattogását. Nem győzzük hangsúlyozni egyre többen, hogy a fasizmus nem a vagonokkal kezdődik – az már a vége. Utcákat-tereket elnevezni Horthyról és korszakának képviselőiről, szobrot állítani nekik, az ország szimbolikus főterét és az emlékezetet átrendezni a gyilkos ideológia üdvözítéseként – amellett, hogy cinikus - megengedhetetlen és életveszélyes. Azt mutatja, hogy a jelenlegi kormányzat az antiszemita és tegyük hozzá a rasszista ideológiát nemcsak elfogadottá, de példává, sőt kötelezővé is teszi. Emlékezzünk az áldozatokra. Idézzük fel arcukat, tekintetüket, mosolyukat, integetésüket, ölelésüket. Nekik is tartozunk azzal, hogy végre szembenézünk a múltunkkal! Az utolsó órában vagyunk! Ne hagyjuk, hogy megmérgezzék gyermekeinket felelőtlen percemberkék a hatalommániás fővezér kénye-kedve és ideológiája szerint. Ne hagyjuk, hogy átírják a történelmünket, ne hagyjuk, hogy átírják és eggyé olvasszák a tankönyveket! Lépjünk túl végre a jus murmurandis keretein, a morgás jogán. Emeljük fel szavunkat, de előbb a fejünket. Egyenesedjünk ki, és mondjuk, hogy elég volt! Elég volt! És ha már ezt ki tudjuk mondani, akkor itt ne álljunk meg, menjünk tovább. Minden fórumon (a nyilvánosság előtt, a bíróságokon) bármilyen lehetetlen, mert egyre inkább az, szerezzünk érvényt az alapvető emberi jogoknak, az emberi értékeknek! Ez a kormány ellopta a megélhetésünket, ellopta a jövőnket, és ellopja a múltunkat is – és egy olyan múltat hoz vissza, egy olyan ideológiát, amely csak a múlt tanulságául lehetne jelen, és nem valóságosan, nem államideológiaként. Nem felejtünk. Ígérjük meg, hogy nem felejtünk, és nem hagyjuk, hogy az a szörnyű múlt jelenünkké váljon. Helyezzük el az emlékezés virágait, és ne felejtsünk.
Posted on: Sun, 03 Nov 2013 12:23:14 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015