Magyar Gyökérhatározó Kedveld ezt az oldalt · Tegnap · Megállíthatatlanul hömpölygő, szennyes árként öntötte el a komplett hazai nyomtatott és elektronikus médiát a szexmániás úszónő könyv formába tördelt vaginaforgalmi jelentése. Hetek óta sugárirányból zúdulnak ránk az izzadtságtól és egyéb testnedvektől csöpögő sztorik, talán csak a Patika Magazin és a Mária Rádió nem szállt még be a találgatásba, melyik „példás életű” sportoló-családapa facsarta heréit Szepesi Nikibe a hotelszobában, mialatt felesége otthon építőkockázott hároméves kisfiával. Nem óhajtanánk különösebben belemenni, hogy a négyszer százas vegyes váltókúrás olimpiai bajnoka az ujjából vagy máshonnan szopta-e ki a történeteit, nyilvánvalóan valóságnak és fikciónak PR szempontból jól eladható, alantas keverékével állunk szemben. Adott egy szellemileg árvízkárosult egykori úszó, aki bármelyik videóján úgy viháncol interjú közben, mint aki épp kimenőt kapott a sárgaházból, és aki a saját jogán (azaz önálló gondolatisága alapján) körülbelül annyira volna érdekes, mint Szolnok külvárosa egy esős őszi délutánon. Ám attól, hogy 26 életévének minden bölcsességével papírra vetette, melyik ismert focistánk, vízilabdásunk, kajakosunk hányszor, hol és hogyan ürített belé, máris roppant fontossá és közérdekűvé válik az irodalmi alkotása. Hiszen mi egy olyan ország vagyunk, ahol a celebekénél nagyobb nyilvánosságot és rajongást már csak olyan virtuális teljesítményekkel lehet elérni, ha az ember gyorsan tudja lapátolni az evezőt egy csónakban, ügyesen tud labdázni egy vízzel töltött medencében vagy messzire tud dobni egy láncos vasgolyót. A legügyesebbek és a leggyorsabbak pedig automatikusan félistenként imádott sztárok lesznek, akiknek az uzsonnájáról, bélműködéséről, félrekúrásairól és egész nyomorúságos életéről napi szinten tudósít a bulvármédia, a rajongók legnagyobb megelégedésére. Az átlagpolgárnál is silányabb erkölcsű, félanalfabéta kirakatbábukat sztárolunk nyálcsorgatva a hitelre vásárolt plazmatévé előtt, milliárdokért stadionokat építünk párszáz futballhuligánnak, miközben orvosaink, mérnökeink és a valódi, előrevivő teljesítményt még nyújtani képes szürkeállományunk java hanyatt-homlok menekül ebből a barbár országból. De hát nálunk minden fordítva működik, itt a metróban az óra nem azt mutatja, mikor jön a következő szerelvény, hanem hogy hány perce ment el az előző. Ha gömbölyű, cipeljük; ha szögletes, gurítjuk. „A visszafogott külsejű vezető tökéletesen megbaszott. Elölről, hátulról, alulról, fölülről. Nem használtunk gumit, végül a hasamra élvezett. Imádta a testem.” –írja könyvében Szepesi, és a bulvársajtó nyelvi színvonalát is masszívan alulmúló, tőmondatos fogalmazás és olcsó vulgaritás végig elválaszthatatlanul sajátja marad opuszának, amelyhez képest a nagyanyáink éjjeliszekrényén porosodó Julia és Romana-magazinok bőrkötésbe illő, értékes műalkotásokként tündökölnek. Szepesi kisasszony láthatóan fázik tőle, hogy rövidre sikerült úszókarrierje végeztével valami polgári állás után nézzen, mondjuk elmenjen egy biztosítóhoz ügynöknek, ami viszonylag gyakori az értelmesebb, érettségizett exsportolók körében, ezért inkább úgy döntött, hogy egy országgal ismerteti meg a késleltetett prostitúció fogalmát: előbb ingyen összefekszel fűvel-fával, majd évek múlva megírod és lekaszálod érte a pénzt. Olcsó lány – drága könyv. Irritációfaktor: 10/10 (írta: Spiritual)
Posted on: Thu, 13 Jun 2013 19:39:36 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015