Manapság a Parlamentben rengeteg szó esik a családról, mert ez a kormány „családbarát”, ami jól felmérhető a nem létező megszorítások szaporodásából. De mi az a család? Hát ez az. Mindenki használja a fogalmat, napjában többször is, de mivel ma már egyáltalán nem nevezhető a fogalom homogénnek, nem árt foglalkozni a témával. Régen a család fogalma és megjelenési formája roppant egyszerű volt. Mindenki törekedett kötni egy jó házasságot, ahová gyerekek születtek be, akiket felneveltek. Néha-néha, vagy talán gyakrabban, volt egy-két tragédia, haltak meg gyerekek, vagy váltak árvává, de az alap egyértelmű volt. Ma már egyáltalán nem az. Válások, újraházasodások, a gyerekek össze-visszadobálása, láthatás, vagy a láthatás megtagadása, féltestvérek, ingázás az elvált apa és anya között, szinglik gyerekvállalása apák nélkül, házasság nélküli együttélés…. és se vége, se hossza a sornak. Mi hát a család? Megítélésem szerint családnak kizárólag az a formáció tekinthető, amiben egy nő felvállalja a szerető és gondoskodó anya és feleség szerepét, amit egy tettre kész, lelkiismeretes férfi/apa legjobb tudása szerint támogat. Ha ez nincs meg, akkor nincs család. Az önmegvalósító, karrier után lihegő nők jelenléte még akkor se család, ha taktikai okokból kifolyólag vállal egy, esetleg két gyereket. A női gondoskodás biztosítja az otthon melegét, ami a család velejárója. Ha ez nem létezik, akkor ott nincs család, legfeljebb annak imitációja. Ezen aztán lehet csűrni-csavarni, a lényegen nem változtat. Van olyan nő, aki hivatása mellett (orvos, ügyvéd, vagy mit tudom mi) képes ellátni a szerető/gondoskodó anya/feleség szerepkőrt, de ez ritka, és hatalmas áldozatvállalással jár. De a legtöbb esetben a nőnek meg kell világosodni, hogy vagy karrier, vagy család. Aki erősködik, és álláspontomat maradinak ítéli, az nem modern gondolkodású, hanem tudatlan. Ebből az következik, hogy napjainkban a gyerekek hatalmas hányada nem családban, csak látszat családban nő fel, katasztrófális eredménnyel, amit még fokozni is lehet. Egy újszülött gyerek esélye, hogy elérje az ivarérett felnőtt kort, rettenetesen nagymértékben függ a gondoskodó anyától. Ezért van az, hogy minden ivadék (beleértve az összes állatot is) hihetetlen módon ragaszkodik az anyjához, amit lehet gyermeki szeretetnek is nevezni. Ebből adódik, hogy az anyaság intézménye „nagyhatalom”. Egy anya azt tehet a gyerekével, amit akar, a gyerek sose fogja megkérdőjelezni az anyját. Jól tudják ezt az anyák, és sok ki is használja a meggyűlölt férj megutáltatására. A recept egyszerű, hetente egyszer közölni kell a gyerekkel, hogy „az a szemét apád”. Ennyi. Ez ellen az apa az égvilágon semmit se tehet. Jellemző, hogy a „mai” anyák hatalmas hányada a gyermeket saját céljainak használja fel, kezdve a gyermekvállalással, ami rendszerint a férj lehorgonyozását szolgálja. Folytatva az apaellen neveléssel, és ezzel a kőr bezárul. Ugyanis ezek az anyák úgy képzelik el, hogy: Hazudj az apádnak, de nekem természetesen ne. Csapd be az apádat, de engem természetesen ne. Használd ki az apádat, de engem természetesen ne. Ne tiszteld azt a hülye apádat, de nekem természetesen ad meg a kijáró tiszteletet. Csak ez nem így működik. Ha egy gyereket ránevelik a csalásra, hazugságra, élősködésre, akkor az a gyerek olyan lesz, és nem csak az apjával szembe, de mindenkivel szemben, beleértve az anyukát is, aki az egésznek az okozója. Ha ezt sokan csinálják, és csinálják, akkor a társadalom elkezd rohadni, pont úgy, ahogy a mi társadalmunk rohad.
Posted on: Sun, 20 Oct 2013 08:55:00 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015