Mellékelem Dupka György nagyon fontos kiegészítő jegyzetét: Gratulálok a szerzőknek az alapos, a tematikailag széles formátumú tanulmányok elkészítéséhez. Azonban néhány megjegyzésem van a tanulmány-gyűjteménnyel kapcsolatosan. Először is nincs kellőképpen kikutatva a 1939–1941- közti korszak, amikor főleg a kommunista propaganda és az induló zsidóüldözés elől a zsidó fiatalok közül is sok százan illegálisan lépték át a magyar-szovjet határt és az elsők között estek a szovjet terror áldozataivá. Velük szemben a határsértőkre vonatkozó szovjet törvényt alkalmazták és háromtól öt évig terjedő munkatáborra ítélték őket. Ezen személyek száma meghaladta az 5 ezret. M. G. Gerics huszti háborús veterán (a Komi ASZSZK-ban raboskodott) így emlékezett vissza a történtekre: „3 ezer ember három műszakban dolgozott éjjel-nappal. Reggeltől másnap reggelig 5–6-an meghaltak. A halottakat túl a zónán csak rádobták a hóra. A kemény munka és a végelgyengülés miatt örökre a pecsorai és a többi tábor földjében nyugszanak.” Erről a problémakörről ungvári kutató barátom Alekszej Korszun több mint 700 oldalas dokumentumgyűjteményt jelentetett meg az úgynevezett „zakarpatszki vtikacsokról” az 1939-1949 közti időszakról. Egy másik kiadványban a sztálini haláltáborokban elpusztult zsidó fiatalok névsorát is leközölték, amelynek feldolgozásában részt veszek. A második megjegyzésem. Nincs kellőképpen kikutatva a 1944–1945- közti korszak. Azt sem hallgathatjuk el, hogy a szovjet katonai hadvezetőség 1944-es magyar és német etnikai tisztogatást elrendelő 0036. számú rendelete értelmében a magyarlakta településekről a német haláltábort túlélő és hazatérő magyar zsidókat is begyűjtötték. Megjegyzendő, hogy 1945 februárja elején a szolyvai és a szambori szovjet haláltáborból a 8 564 civil internáltból hatósági engedéllyel 2448 magyar került haza, ugyanakkor az előzetes NKVD-kimutatásban szereplő 140 zsidóból csak 21-et helyeztek szabadlábra, 119 zsidónak a további sorsa ismeretlen. A túlélőktől tudjuk, hogy a náci haláltáborokból hazakerült magyar zsidókat és a magyar munkaszolgálatosokat is nagyfokú bizalmatlanság övezte, közülük sokan az internáltak listájára kerültek. A szovjet kémelhárítók beszűkült logikája szerint a haláltáborokat csak azok élhették túl, akik a nácik szolgálatában ügynökök, besúgók voltak. Olekszij Korszun kutató szerint az NKVD, a SZMERS-átszűrések, bizottsági meghallgatások után részben a kommunista, vagy falusi, szegény zsidókat engedték haza, a városiakat, akik vagyonosak voltak, visszatartották. Huber Bélától, a kárpátaljai magyar zsidók egyik ismert vezetőjétől tudjuk, hogy az NKVD által kiszemelt egyes zsidó házakból a haláltáborból hazatért tulajdonosokat a lágerbe hurcolták. Főleg Ungváron, Munkácson, Beregszászban, Nagyszőlősön, Huszton és más településeken az üresen álló és az erőszakosan felszabadított zsidó lakásokba, kertes házakba vezető beosztású szovjet tiszteket, pártfunkcionáriusokat, tisztviselőket és családjukat költöztették be, illetve azokban különböző ügyviteli irodákat nyitottak, kultikus épületeiket, ingó és ingatlan vagyonukat államosították. Sándor László Három ország polgára voltam című visszaemlékezésének 106. oldalán nyíltan leírja, hogy 1947-ben Ungváron miként „idézte be” őt Szotnyikov százados, az NKVD (Narodnij Komityet Vnutrennyih Gyel – a Belügyi Népbizottság) főmunkatársa, aki arra akarta rávenni, hogy nyújtson segítséget a Szovjetunió kárpátaljai ellenségeinek a leleplezésében, a környezetében lévő személyek, köztük Rotman Miklós, Olekszandr Ginyevszkij újságírók és mások megfigyelésében. Mint írja: „Meg voltam döbbenve. Csupa olyan emberekről volt szó, akiknek megbízhatóságához nem fért kétség. Egyébként az általa felsorolt személyek kivétel nélkül zsidók voltak… Ezt nem vállaltam.” Minderről részletesebb tanulmányt is írtunk Zubánics Lacival, amelyből szemelvényeket közöltünk az Együtt 2012/3. számában, 52-65.old. kmmi.org.ua/.../books/books-pdf/egyutt_2012_3.pdf
Posted on: Wed, 06 Nov 2013 10:48:14 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015