. MÁR NEM AZ A FOCI? Lépten-nyomon megkapom, ha a magyar foci egyik aranykoráról értekezem, hogy „ez a foci már nem az a foci”. Nos, igen, néhány dolog megváltozott. Például a les-szabály. És? Mi még? Nem kétszer 45 perc a játékidő? Nem két, egyenként 11 fős csapat méri össze az erejét, akik közül az nyer, amelyik csapat többször juttatja a labdát az ellenfél kapujába? Nem zöld füvön folyik a mérkőzés? Nem a bíró irányítja a meccset, a partjelzők segédletével? Ezek a fő szabályok. EZ a foci. Minden más csak másodlagos. A sportolók gázsija épp úgy, mint a lelátók molinóinak szövege. Inkább annak kéne utána nézni, hogy mit tudott Garaba, Ebedli, Törőcsik, vagy Nyilasi, amit a maiak nem? Hogy mit tudtak az akkori edzők, klub-elnökök? Mert amikor az ő idejükben néztem a válogatott meccsét, elméletileg és gyakorlatilag is bárkit le tudtunk győzni, akár idegenben, akár hazai pályán. És még egy fontos, ámde cseppet sem elhanyagolható dolog, amit talán megerősítenek a velem, egyidősek: Az akkori válogatott játékára olyan légies könnyedség, olyan finom precizitás volt jellemző, hogy az ember sokszor akkor sem keseredett el, ha netán kikapott a Nemzeti Tizenegy. A mostaniaknál meg, úgy ül le az ember a tévé, elé, vagy úgy ül ki a lelátóra, hogy „jaj, Istenem, csak ki ne kapjanak, mert oda a becsület!” () Varga B. Tamás ()
Posted on: Fri, 06 Sep 2013 19:57:17 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015