Már az első teszt meghozta az elismerést Kimi Räikkönen élete első F1-es tesztjére 2000. szeptember 12-én került sor egy Sauber C19-es volánja mögött, az olaszországi Mugellóban. A háromnapos gyakorláson rajta kívül a másik Sauber-versenyző, Pedro Diniz, a két ferraris, Michael Schumacher és Luca Badoer, valamint a McLaren akkori tesztversenyzője, Olivier Panis volt jelen. Miután a Forma–Renault-ból érkező Räikkönen még nem volt teljesen felkészülve fizikálisan a Forma–1-es terhelésre, a csapat úgy döntött, rövid, ötkörös etapokra küldik ki őt minden órában – nehogy gond legyen a nyakizmával. Az ismeretlen finn első napján 29 kört tett meg, legjobb ideje 2,5 másodperccel maradt el Pedro Diniz idejétől. A csapat akkori versenymérnöke, Jacky Eckelaert a telemetriai adatok alapján a nap végén kiszámolta, a második napra Räikkönen akár másfél másodpercet is javulhat. A finn ehhez képest majd’ három másodpercet faragott idejéből… A csapat javaslatára Räikkönen változtatott vezetési stílusán, máshol fékezett, másként kanyarodott, s máris jelentőset lépet előre. Olyannyira, hogy a Mugellóban szintén köröző Michael Schumacher figyelmét is felkeltette. „Úgy ismerheted fel legkönnyebben a jó versenyzőt, ha mögötte haladsz, és figyeled őt. És ha Schumacher azt kérdezi, »Kivel teszteltek itt?«, az már jó jel. Amikor mondtam, hogy Kimi Räikkönennel, Schumacher azt felelte: »Nagyon gyors lehet, nagyon gyors!«” – emlékszik vissza Eckelaert. Räikkönen végül nem csak a címvédő bajnokot győzte meg. Habár a csapatfőnök Peter Sauber elsőre inkább csak tesztversenyzőnek akarta alkalmazni őt, Eckelaert szerette volna, ha állandó státust kap a csapatnál. Így aztán két hét múlva újabb teszt következett. „Kimi első tesztjét követően volt még egy tesztünk. Akkoriban a Red Bull a Sauber szponzora volt, és Dietrich Mateschitz mindenáron azt akarta, hogy a csapat Enrique Bernoldit szerződtesse. Bernoldi gyors versenyző volt, de én Kimiben nem csupán a gyorsaságot láttam, az elhatározást is. Úgy éreztem, Kimi jobb választás lenne, mint Bernoldi, ezért hát szerveztünk még egy tesztet Mugellóban Kimivel és Bernoldival. Bár a köridők terén nagy volt a hasonlóság, azt kértem tőlük, hogy csináljanak tíz mért körből álló etapokat, ezek terén pedig már látszódott a különbség. Enrique egy bizonyos idő után következetlenné vált, míg Kimi egyáltalán nem. Úgy ment, mint az óramű. Ezt követően egyértelmű volt, melyik versenyzőt választjuk” – mondja a svájci. Miféle lustaság? Miután a Sauber kiválasztotta Räikkönent, arra törekedtek, hogy minél többet vezethesse az autójukat. „Ahhoz, hogy a Forma–1-ben nyerni tudj, nem elég húsz-harminc perceket vezetni. Ez nem olyan, mint a gokart vagy a Forma–Renault, az F1-es verseny másfél óráig tart legalább. Akkoriban még volt tankolás, így a tervünk az volt, hogy a kiállás előtt húsz köröket fusson. A tél folyamán végig erre fókuszáltunk, tartottuk magunkat a húszkörös ötletünkhöz” – mesélte a felkészülésről Eckelaert. Räikkönennek intenzív felkészülési programon kellett részt vennie első F1-es szezonját megelőzően, a csapat fizikoterapeutája, a korábban Ayrton Sennával is dolgozó Josef Leberer igyekezett minél fittebbé tenni a fiatal versenyzőt, felépíteni izomzatát – s a munka során ismét csak kiderült, Räikkönen valóban kellően elhivatott: az előírt gyakorlatokból általában dupla adagot teljesített. És a pályán kívül is hasonló eltökéltség jellemezte. „A tesztnapok délután ötig tartottak, de volt olyan alkalom, hogy már negyvenöt perccel korábban befejeztük a munkát. A versenyzők többsége ilyenkor visszatért a motorhome-ba, de Kimi nem. Ő odajött hozzám, és azt kérdezte, mehetne-e még egy hosszú etapot. Fizikálisan nagyon rövid idő alatt nagyon erős lett. Számos dolgot megtanult, és csakis a győzelem érdekelte” – mondta a volt versenymérnök. „De öten is megvertek…” A valódi debütálás ideje aztán 2001. március 2-án jött el, az Ausztrál Nagydíj első szabadedzésével. Az első két edzésen egy másodperccel maradt el Heidfeldtől, a harmadik gyakorlás során csupán három kört tudott teljesíteni, ám az időmérő előtti utolsó edzésen (akkor még négy szabadedzést tartottak) viszont sikerült megelőznie a németet. Räikkönen élete első időmérőjén aztán a 13. helyre kvalifikálta magát, kevesebb mint 0,4 másodperccel maradt el a csapattárstól, aki 10. lett. A vasárnapi verseny előtt aztán kisebb meglepetés érte a csapatot: öt perccel a bokszutca nyitása előtt Räikkönen még nem volt a Sauber-garázsban… „Öt perc volt még hátra a bokszutca nyitásáig, Kimi pedig sehol. Nem is találtuk őt! Elmentünk megnézni a motorhome-ba is, ahol aztán rátaláltunk: aludt. Ő így kapcsolódott ki, még élete első F1-es versenye előtt is! »Hogy micsoda? Már itt az idő? Megyek, megyek!« – mondta ekkor. Tökéletesen ura volt a helyzetnek” – emlékszik a híres történetre Eckelaert. „A verseny előtt azt tanácsoltam neki, nyomja az utolsó körig. Még ha nem vagy pontszerző, akkor is nagyon fontos, hogy nyomd. Mivel a verseny után mindig szétszedtük az autót, hogy ellenőrizzük, és lássuk, mely részek nem stimmelnek, mit kell újratervezni, muszáj volt folyamatosan terhelni azt, hogy minden simán menjen a következő futamon. Ha valami elromlik a futam vége előtt, újra kell terveznünk a kérdéses elemet” – magyarázta a szakember. Räikkönen végül mindent bele is adott, s a hetedik pozícióban intette le a kockás zászló. Aztán a futam után kiderült: Olivier Panis és Jos Verstappen korábban sárga zászló mellett előzött, így miután megbüntették őket, az eredetileg negyedik Panis Räikkönen mögé került, s a finn máris megszerezte élete első F1-es pontját! Mindezt a sportág történetében nem sokan mondhatják el magukról. „És mindez annak eredménye volt, hogy az utolsó körig keményen nyomta, így a végén olyan közel volt a többiekhez, hogy a büntetéssel előrébb kerülhetett – mondja Eckelaert. – A verseny után megkérdeztem tőle: »Nos, mit szólsz? Első F1-es futamodon máris pontot szereztél!« Ő pedig mindenféle érzelem nélkül rám nézett, és csak annyit mondott: »De öten is megvertek.«”
Posted on: Wed, 23 Oct 2013 13:51:00 +0000