Már nemcsak a haláltól félünk, hanem mivel az élet mesterségesen meghosszabbítható, az odáig vezető úttól is, sőt ettől már szinte jobban, mint magától a haláltól. Vagyis a fájdalomtól, a kiszolgáltatottságtól, a magánytól, az emberi méltóság elvesztésétől. Az emberiségnek soha nem volt ennyire központi kérdése a fájdalom, mint most, amikor eddig soha nem ismert mértékben tudjuk csillapítani. S ez azért van így, mert a fájdalom elviseléséhez sincs morális, spirituális hátterünk, akárcsak a halálhoz. A jó halál - megfelelő felkészüléssel - azért volt jó, mert értelme volt. Felkészülés valami jóra. Vagyis tudatos átlépés egy másik szférába, a család, a barátok, a hit képviselőinek részvételével, ami aztán az utolsó harccá alakult. A rossz halál a hirtelen halál volt - ma lehetőleg öntudatlanra kábítva, egyedül elrejtve lépünk a halálba. A semmibe. És egyedül lépni a semmibe az elképzelhető legnagyobb próbatétel. Ezért tartják ma jó halálnak a hirtelen halált, az öntudatlan halált, mert azzal nem kell szembenézni. A haláltudat az ént veszi célba. Minden vallás és hit szelídítette a halált, s mivel a halál az egyetlen és kikerülhetetlen valóság, ha elfordulunk tőle, vad lesz és félelmetes. Korunk halála vad és fekete, félelmünkben tagadjuk meg, mert elvesztettük értelmét. Megpróbálunk nem törődni vele, mintha akkor nem létezne. Ebben a tagadásban segít az orvostudomány. Mivel nem tud mit kezdeni a halálélménnyel, keresi az élet mindenáron való hosszabbításának és a kábításnak a módjait, az átlépés elfedésére, elfeledtetésére. lelkititkaink.hu/polcz_alaine_honnan.html
Posted on: Wed, 30 Oct 2013 15:01:34 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015