Na ma este sikerült megkülönböztetnem a pántlikát a pálinkától (pántlika minden, amit ma nem ittunk össze, és pálinka az összes egyéb :) )! Tehát mit szólnátok egy kis vizilófialtatáshoz? I-Gaz-Ságtalanság témában. (Nem keverendő össze az i~ Phone, Pad világbolondítással :) ) Mondjuk egy bula jól kihasznált, átvágott, elárult, pedig a lelkem kitettem érte. Vagy a cégem visszaél minden törvényadta lehetőséggel, miután kilenc évet öltem bele az életemből - szó szerint. Igazságtalan? Mondhatjuk. Ám fordítsuk meg a helyzettet! Miért ne tennék? Miért ne tennék, ha lehetőséget adok rá? Az Ő hibájuk, vagy az enyém? Vajon hány orcát fordítunk oda nap-nap után, és kesergünk rajt mélységes önsajnálatba merülten? Ki válaszolhat erre, ha nem az Ember maga? Tételezzük fel, hogy van egy stabil értékrendem, és nem a BariKözt-ből lopom a sémákat! Tételezzük fel, hogy felelősséget érzek a tetteimért! Ez esetben elvileg pontosan láttam, hogy a környezetem hogyan reagál a viselkedésemre. Amennyiben mégsem változtattam rajta, nem róhatom fel senkinek a pofonokat, amiket kaptam. Miért nem változattam hát? Vagy gyáva voltam, vagy a visszajelzésektől függetlenül helyesnek láttam a saját utamat. Következtetés: Nem létezik igazságtalanság! Bármilyen helyzet, amibe kerültem, legalább fele részben a saját döntéseim következménye (és itt a nem cselekvést is döntésnek tekintem), Így aztám minden kudarcként megélt pillanat igazából egy lehetőség a tanulásra. Na azért nem „keep smiling”, wich is deep hipocrasy, de mégis csak valami, amiből erőt meríthetünk az újrakezdésre :) „The show must go on”, my friends :D
Posted on: Fri, 02 Aug 2013 00:39:27 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015