Nem is tudom eme írásomat most, milyen műfaji kategóriával illessem, legyen Napi csattanós Made in Celebia A könyv Sínházi darab 1 felvonásban Rendezte: Al Földi Szereposztás: Apa: Strici. Jellemzői. Nagydarab, pocakos. … igaz nem végzett számviteli főiskolát, (elemit sem) mivel olvasni nem tud, ám a pénzt hamarabb és pontosabban átforgatja, mint a pénzszámláló automaták a bankokban. Ha zsebében van a keze, akkor általában vér folyik, mert abban van a rugóskése! Anya: Üzletasszony, mivel mindig „üzletbevan”. Szókincse néhány szó és valamivel kevesebb mondás, mint például: „Haladjámá, letelt az öt perc!” Kislány: Nagyon határozott! Már most tudja, mit akar az élettől, hol szeretne továbbtanulni, és, bár hihetetlen, de a szakmai gyakorlatokat is elkezdte. Kb. 12 éves. Apukája szemefénye. Vigyáz rá nagyon! Elő sem fordulhat, hogy ne fizessék ki rendesen a kuncsaftok! …meg hát, ha nagyon rossz az idő, hamarabb bejöhet az útszéléről, mint az anyukája. A kisfiú: Kb. 10 és féléves (van még kilenc és fél kistestvére, akiket most itt nem említenék hely és idő szűkében) A nővérével ellentétben, nem tudja még, mit kezdjen magával. Túl sokat nézi a tévé adások kereskedelmi csatornáinak pályaválasztási útmutatóit, ahol a választék nem túl bőséges, így, hol bűnöző, hol meg buzi akar lenni. Helyszín (A főhőseink háza) Egy megyeszékhely városszéli putri sora, ahol a vályog viskókon kívül található még egy mesebeli lila kastély, rószaszín erkélyekkel, babakék ion, dór és korintoszi oszlopokkal. A kapukat szinte felfalják a giccsoroszlánok. A kertben gipsz törpék kaszálják a gazt, igyekezetük ellenére alig látszanak ki abból. A villa, hihetetlen módon már sok mindent megért! Konkurens bandák géppisztoly tüzét, véletlen villámcsapásból többet is, földrengést, helyi bandák véres villongásait…, de az APEH ellenőröket, mily szerencse, mindig megúszta. Íme, a putri sori idill egy napja: Eme családot, a minap oly katasztrófa érte, Kanadába a menedékjogot hiába is kérte. Mert üldözték itt ám őket, szó se essen róla… De mit az éj leple kínált, sokszor rá se fért a ’lóra’! Vittek mindent, amit csak mozdítani bírtak, Ám egyszer leltek olyat is, amibe csak írtak, Mivel pénzzé tenni azt nem volt semmi remény, Így náluk a könyv: nem kívánatos szerzemény! Ezért az ily kidobott értéket itt sose érte könny, Az ágy mögött mégis ott bujkált egy könyv, Tán leesett rég, vagy csak dühből oda lett hajítva. Megúszta, hisz az ágy mögött sose volt takarítva. Egyszer a kisfiú pillangókése az ágy mögé esett, És olyat talált, amit soha nem is keresett. Mint egy csodát, a lapokat benne úgy forgatta, De olvasni sajnos nem tudott az istenadta. A kisfiú jó szándéka ellenére most történt a baj! Mert ki olvas a késelés helyett az nem elég „raj”! Mivel a könyvet a gyermek a kezébe venni merte, Az anyja a tűsarkúval őt a kórházi ágyig verte! Marjai László, Budapest 2013-08-19
Posted on: Mon, 19 Aug 2013 08:40:16 +0000