Nem tudok aludni egy tegnap délután lefolytatott beszélgetés miatt, amit egy alternatív gyógyászattal foglalkozó doktornővel folytattam. Őt egy kedves barátnőm hosszas unszolására hívtam fel és gondoltam táplálkozási tanácsokat kérek tőle, mert úgy érzem, hogy amit a kórházban mondtak "csökkentett szénhidrát tartalmú és cukormentes étrend" nem elégséges és jobb, ha precízebb leszek. A doktornő kerek perec közölte velem, hogy ha nem megyek bele a kemoterápiás kezelésbe, akkor Berci már egészséges lenne, "de most már mindegy, mert mostanra már úgyis bedarálta a gyógyszeripar". Mikor mondtam neki, hogy én nem vagyok orvos és amikor mondták, hogy a vérképe szerint életveszélyes állapotban van (és ez volt kb egy hétig), akkor nyilván nem fogok kísérletezgetni vele, közölte velem, hogy ezt "csak úgy mondták" és "az orvosoknak nem érdekük, hogy meggyógyítsák a gyerekét". Flegmán, lekezelően és szemrehányóan beszélt velem, de a barátnőmre gondolva mégiscsak megbeszéltem vele egy időpontot november közepére, de totál éreztem a hangján, hogy "leírta" a gyerekemet és még hozzá is tette, hogy "azért majd hívjon, ha meggondolta magát". Erősen gondolkozom azon, hogy így tegyek, mert semmi szükségem arra, hogy leteremtsenek, hogy még én legyek a szar anya, aki nem teszi meg a szükséges lépéseket a gyerekéért. A beszélgetésünk alatt még azt is közölte velem, hogy a szülő tehet a gyereke betegségéért és most éppen azon vacilálok, hogy most Bercinek az apjának elvesztése okozott ekkora gondot, mert 2 éves kora óta alig látja és 2 éve mióta újra nősült még csak nem is érdeklődik iránta, úgy kell "kergetni" telefonon, skypeon, emailben és jó, ha 3 havonta hazajön pár napra, vagy én vagyok valahol nagyon "elcseszve"? Vajon az a baj, hogy egyedül nevelem őket és nincs mellettem egy Társ? Vajon nem elég az, hogy amennyire csak tudom szeretem őket? Hogy jövök én ahhoz, hogy most fogjam magam és kísérletképpen leállíttassam a kemoterápiás kezeléseket és várjam, hogy vajon életben marad-e vagy sem, ha tényleg csak a táplálkozására figyelek? És egyáltalán hogy jön BÁRKI ahhoz, hogy megmondja mit tegyek a gyerekemmel és ha nem az ő hite és meglátása szerint cselekszem, akkor elítéljen? Végtelenül hálás vagyok és köszönöm a bátorításokat és tanácsokat, de úgy vélem, hogy Berci az ÉN felügyeletemre lett bízva és NEKEM kell eldöntenem, hogy mit tartok helyesnek, vagy helytelennek. HISZEM, hogy Berci meg fog gyógyulni és én továbbra is azon leszek, hogy megadjak neki mindent, amire szüksége lehet! Mivel a rossz sejteket el kell pusztítani, MOST NEM adhatok neki immunerősítő készítményeket, CSAK ha már a felépülési szakaszban lesz! Ez számomra teljesen egyértelmű és világos és azért imádkozom, hogy minél előbb ott tartsunk és Berci minél előbb a barátaival együtt kergetődzhessen! Tanácsokat, bátorításokat bármikor jó szívvel fogadok, de kérlek hagyjátok, hogy ÉN döntsem el mi jó a gyerekemnek! Köszönöm
Posted on: Thu, 03 Oct 2013 01:39:26 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015