Országházi őrizetben a korrupció Írta: Mezei István A Parlament most épp leltár és a meleg miatt, árú- és készletfeltöltésig zárva, de a végkiárusítás folyton folyvást folyik, már lassan a földünk, vizünk, sőt a levegőnk kerül sorra. Egyébként, ha üzemel a ház, és kedvük szottyan egy kicsit malmozni a sorsunkkal, életünkkel, vaskordon, rendőrsorfal, gyanús eredetű alkotmány tákolmány és a végül mentőövként mindig odavetett cinkos mentelmi jog védi a bentieket a kintiek haragjától és az igazságszolgáltatástól. Miközben tesznek-vesznek, de leginkább elvesznek, monoton mormolják magukban, a jelszót, és még él bennük a földalattiból pultalattivá vált szolidarítás szelleme. Ismert a klasszikus tétel, -A kapitalizmus megteremtette egykor a saját sírásóját, a munkásosztályt- Ez a mi kvázi, úgymond demokráciánk nem is teremtett és termelt mást, mint privatizátorokat, kétkezi és értelmiségi munkanélkülieket és a saját sírásóit, van is mit, van is kit temetni. De a benn és a jólétben pöffeszkedő politikai osztály és az odakinn rongyaikban szorongó és öklét rázó tömeg is egyformán rab. Egymás foglyai vagyunk, és míg élünk azok is maradunk. Az egykori, lenini tétel a permanens, azaz állandó és folyamatos osztályharc elmélete, ma már szívós és búvópatakként mindent alámosó káderpolitika, hálózatépítés halálos fegyverévé finomult. Nincs az a tapasztalt, szobák sötét sarkából előaraszoló pók, nincs az a nemzedékek szaktudását összegyűjtött, képzett takácsmester, aki oly tökéletes hálót tudna fonni körénk észrevétlen, mint ők. Töménytelen pénzzel, kipróbált, konspiratív kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, a külföld elnéző mosollyal áll mellettük. Megszállták a bankokat, palotákat, hivatalokat, vörösből zöldbárókká színesedtek, rátelepedtek a fővárosra, városokra és falvakra, az oktatás és a sajtó az övék, és minden, ami mozog, vagy mozdítható. Amit már nem bírtak bekebelezni, és megfeküdte a gyomrukat, azt elkótyavetyélték bagóért külföldieknek: gáz, villany, megyei sajtó, MALÉV, nagykereskedelem, magyar piac, cukorgyárak, élelmiszeripar…. Hány polgári vagy nemzeti kormánynak kellene egyszerre működnie egymás mellett, és meddig, hogy a törvényhozás, az alkotmányozás, az államigazgatás, a közrend, a foglalkoztatás, az oktatás, az egészségügy, a közlekedés, az életünk egy minimális szinten normalizálódjon, és mellette fény derüljön tíz, húsz, vagy fél évszázad disznóságaira, bűneire is? Mindezt kifosztva, eladósodva, egy szétzilált apparátussal és reményvesztett néppel, de villámgyorsan. A frontvonal ma a munkaügyi, vagy inkább a munkanélküliség ügyi hivatalok ajtajában, a gyógyszertárak és ÁBC-k kasszáinál, a cigánysorokon húzódik, és nem távoli, nagy hegyvonulatok, vagy folyók mentén. A föld alól is dübörög, eleven és égő az egykor gúnyos kérdés, -Uraim, miért nem tetszettek forradalmat csinálni !?- Mert életfogytiglan országházi őrizetben vagyunk, ha akarnánk sem tudunk, és ezt most 2013-ban őszintén be kell vallanunk. Az IMF kegydíjból csepegtetett minimálbérből, alamizsna nyugdíjból és szociális segélyből él a többségünk. Már nincs is miről beszélni. A nagyapám béresből gazdává verekedte fel magát még a háború előtt, majd felszabadították, aztán megszabadították tíz holdjától, lovaitól, tehénkéjétől, hogy téesznyugdíjasként végezze. Én csak a gazdiságig vittem, az én húsz lábon álló állatfarmom három baráti cicával és két haveri kutyával büszkélkedhet. Rám ez a szőrös kistestű állatsereglet vigyáz, mert számukra én vagyok a gazdi, a mindenható globalogazdi. Akár a többség mi. nem titkosított akták mögé bújva, és nem országházi, csak szerényen a háziállattok őrizetben élünk, míg el nem évülünk. 2013. júl. 29.
Posted on: Tue, 30 Jul 2013 04:36:14 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015