Részlet a Motorsport a vasfüggöny mögött c. könyvből: A Spartacus élete Neuser Lajos visszaemlékezése Az 1970-es évek gyorsasági motorsportját közvetlenül az akkori Budapesti Honvéd és Zalka Máté Motorsport Klub vezetése határozta meg. Azok az ismeretségek és kapcsolatok nélküli motorosok, akik sportolók szerettek volna lenni, csak minimális, a semmivel egyenlő eséllyel nézhettek szembe, amikor a nagy klubokban jelentkeztek. Patinás nevű, nemzetközi szintű idősebb motorversenyzők mondtak végső következtetéseket leendő fiatalemberekről, akik csak a motorversenyzésről álmodtak. Az úgynevezett menőket követő versenyzők generációja azzal volt elfoglalva, hogy az állam által finanszírozott versenymotorokból és ahhoz szükséges alkatrészekből egy morzsányit is kaphassanak. Elérkezett az idő, és megérkezett a helyzet, hogy a nem túl magasra értékelt és lebecsült hétköznapi motoros réteg valahol helyet találjon. A nagy egyesületek hétvégi edzésterületein megjelentek az elutasított, bátortalan és reményt feladó tehetséges motoros rétegek. Az első korai kétségbeesett szövetségek első jele a Hella Klub volt. A szervezés komolyságát az is tükrözte, hogy ez az illegális klub a névviseléshez kapcsolatos engedéllyel is rendelkezett, valamint a Hella klub által rendezett versenyeken hivatásos motorversenyzők is nagyszámmal kezdtek részt venni. Ennek reakciójaként szinte azonnal megjelent az eltiltás fogalma. Senkinek nem ült ki semmilyen rémület az arcára és immár szinte becsületbeli dolog lett a nemzetközi licences versenyzők részvétele az utcai álmodozó „felversenyzők” csoportjaival. Ekkor a Hella klub vezetőjével, Csanádi Róberttel folytatott egyeztetés alapján elérkezettnek láttam az időt, hogy alapítsak egy gyorsasági motorsport klubot. Úgy gondoltam rendelkezem azzal az erővel, hogy szembeszálljak az akkori stagnáló gondolkodásmóddal és helyet biztosítsak egy következő generációnak. Voltak és mindig lesznek világszintű magyar motorversenyzők, rendkívüli, nemzetközi szintű gyorsasági motorosok, de most egy olyan rétegnek kellett lehetőséget biztosítani,az akkori gyorsasági motorsport világ semmi esélyt nem adott. A megoldás neve: SPARTACUS MOTORSPORT. Innen már nem volt visszaút. Nauser Lajost és a Spartacust, mint közellenséget kezelte az akkori gyorsasági motorsport világ. Ma már elképzelni sem tudom, hogy volt erőm mindahhoz, amit valóra váltottam. Hivatásos szélhámosok, próbálkozások, motorversenyzői álca mögé bújt emberek hadán kellett túllépnem. A rendkívül jól csengő nevű motorversenyzők, akik pozdorjává verték egész Európát, valójában saját költség nélkül az állam pénzén versenyeztek kedvükre. A mi egyetlen lehetőségünk a legendás P-20-as motorkerékpár volt, amelyet a Csepeli Motorkerékpárgyár gyártott. Ez a motor volt a motoros fiatalok boldogsága és örömének megtestesítője. Amit a konstruktőrök elképzeltek, az valójában a gyár teljes megszűnése és bezárása után a magánversenyzők sikereiben valósult meg. A Spartacus első versenymotorjai ezekből a típusokból készültek el a legendás nevű, imádott, szeretett Szélba Béla bácsi félelmetes szakmai tudása alapján. Fogorvosi köszörűvel készítette a P-20-as és egyéb motorok hengereit, egyesületi szinten egész Spartacusban. Nekem olyan szerelők, mint Szélba Béla bácsi, azok adták a jelent, mint a 60-as években a Beatles vagy a Rollig Stones. Mert abban az időben ott volt a P-20-as…Ezzel a motorral világbajnokságot nem lehetett nyerni, de egy generáció felnőtt rajta, érdemtelenül büszke volt a magyar találmányra és feledésbe merülve szépen csendben elbúcsúztak. Természetesen volt a Spartacusnak speciál versenymotorja is, melynek üzemeltetése semmiképpen nem jelentett erőt az akkori nagy motorsport egyesületekkel szemben.
Posted on: Fri, 22 Nov 2013 17:58:10 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015