Sokáig gondolkodtam azon, hogy leírjam-e ide azt, ami ma felötlött bennem. De annyi minden megjelenik itt, hogy hátha tud valaki adni egy tanácsot arra, hogyan kerülhetnék ki ezen hatások alól. Én ugyanis nem látok kiutat. Szóval: ma megtudtam, hogy az alapfizetésem kb. 27.000,- Ft-tal emelkedik, ám az eddig kapott informatikai pótlékomat (kb. 9.000,- Ft), a több szak tanításáért járó juttatást (kb. 21.000,- Ft), valamint a heti 3-4 túlóráért járó pénzemet (kb. 20.000,- Ft/hó) elveszítem. Ja, ezentúl nem fizetnek az érettségiztetésért, a dolgozatjavításért, ami éves szinten megint csak kb. 70-80 ezer forint. Most akkor emelték a fizetésemet, vagy csökkentették? Még mielőtt valaki panaszáradatnak, vagy nyafogásnak venné mindazt, amit leírok, szeretném megjegyezni, hogy egészen eddig szerettem a munkámat. De most már nem tudom, hogy szeretem-e ezt annyira, hogy elviseljem azt a bánásmódot, amit mindez jelent. Hogy miért? Hát azért, mert eddig, amikor csak lehetett kísérleteztem órán is. Sokszor a saját háztartásomból vittem be anyagot, eszközt, edényt, stb., hogy tudjunk dolgozni. Sokszor saját pénzemből vettem vegyszert, persze néha csak egy doboz gyufát, vagy egy csomag szívószálat, vagy ami éppen kellett. Azért, mert elismerték a tevékenységünket (mindezt nem egyedül csináltam), azért, mert azt gondoltam, hogy jó az iskolának, jó nekem is és talán jó annak a közönségnek, aki nézett bennünket. Az igazgatónk pedig honorálta, mert honorálhatta eddig. És ezután? Ma, amikor megtudtam, hogy az én fizetésem úgy emelkedik, hogy csökken, akkor egy másik kollégám esetében elhangzott az is, hogy az övé viszont jelentősen emelkedik, ám ő nemigen "vállalós" fajta. Rendes ember, nem is ez fáj talán, hanem az, hogy én aki szinte végig képeztem magam a 35 eddig letanított tanévem alatt (szakvizsga, oktatási informatikus, nyelvtanfolyam, továbbképzések, CERN) "annyit érek, amennyim van". Végül is nincs semmim, ezután. Úgy döntöttem: vége. Nem lesz több pályázatírással töltött hosszú-hosszú nap, nem lesz több bemutató, nem lesz Természettudomány Napja, vagy ha lesz, akkor azt csinálja más. Ha ennyit ér a tudásom, a tapasztalatom és az - eddig megvolt - lelkesedésem, akkor én nem erőltetem tovább. Tudom, sokan azt fogják gondolni, hogy megfutamodtam. De nem bírom elviselni azt, hogy velünk legitimálják azt a sok-sok rosszat, amit ma az iskolák, a diákok, a szülők és természetesen a tanárok ellen elkövetnek és elkövettek. Tényleg ezt akarták? Tényleg ez a jó? Tényleg ennyire egyedül vagyok, hogy csak én gondolom mindezt?
Posted on: Wed, 18 Sep 2013 12:47:46 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015