Szabad művészetek. Irodalom, zene, film. Ez utóbbi az előbbiekről. Meg például az életről, amely mindig olyat hoz, amit nem is várnál. Szabadon. Mint a művészetekben. Az erőszakolt (ám érthető) magyar című Így jártam én Josh Radnor (Ted az Így jártam anyátokkal-ból) (egy)személyes filmje: írta, rendezte, játssza, valószínűleg így is gondolja. Tudtam azonosulni - vele még akkor is, ha a történet nem görög látványosan, sőt talán koncepcionálisan sem nagyon, valamint a karakterek is jócskán a bevett kelléktárból származnak. De a kimondottan dialógusokkal operáló moziknál nem is az eredetiségen van a hangsúly, jobban mondva elég az, ha a párbeszédek és filozofáló kérdésboncolgatások ütik a mércét. Itt nagyjából ütik, bár azért nem mindig. Elizabeth Olsen messze esett a fájától, aranyos lány, kimondottan csillog a szeme a bőrében, Richard Jenkins pedig lépeget felfelé nálam a karakterszínész ranglétrán. Josh Radnor akár én is lehetnék, nemcsak korban. Vagy csak szeretnék lenni. Mindenesetre ezek a "Mielőtt felkel a nap" atmoszférájú mozik a kedvenceim közé tartoznak, s ha füles sapkában láttok majd kódorogni a parkban, az miattuk van. Nem szégyen, hogy kell, ami az életben tartson.
Posted on: Sun, 09 Jun 2013 20:17:32 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015