Széky János: «Annak idején Farkas Flóriántól Vona Gáborig - TopicsExpress

Széky János: «Annak idején Farkas Flóriántól Vona Gáborig sokan használták a „polgárháború” szót annak a lehetőségnek a jelölésére, amely a romagyilkosságokra válaszul megvalósulhat. A kormány gyanúsítása az egyszerű felelőssé tételtől (Farkas Flórián: „Magyarországon nincs közbiztonság”) a gonosz szándékot feltételező összeesküvés-elméletekig terjedt. Időközben kiderült, hogy a hír nagyrészt igaz. A merő, gyilkos rasszista elvetemültségen túl is volt „politikai” hátsó szándékuk a romagyilkosoknak: a 2009. áprilisi tiszalöki gyilkossághoz – a vádirat szerint – pontosan azért választottak ki rendezett életvitelű célpontot, „hogy a támadás olyan felháborodást váltson ki a roma népesség egy részében, ami erőszakos cselekedetekre sarkallja őket, ezzel egyszersmind a lakosság többségét ráébresszék a helyzet súlyosságára”, beinduljon az erőszakspirál. Ez az, ami a KBH-t a gyilkosságok idején – a civil Kiss István 2006-os szerepével ellentétben – nem érdekelte. Vagy azért, mert tényleg nem érdekelte, vagy azért – a hazugságsorozat után ezt nem lehet kizárni –, mert máshonnan már tudott róla. De Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon ettől még politikailag felelős. A liberális közvéleményt nem nagyon izgatja az a tény (és nem izgatta 2008–2009-ben sem, hogy a III/III. körüli látványcirkusz ellenére a különféle nemzetbiztonsági szolgálatok, beleértve a katonait, a kommunista állambiztonsági apparátus egyenes folytatásai – csak míg az utóbbi pártellenőrzés alatt állt, az előbbiek demokratikus ellenőrzése finoman szólva hézagos. Gyurcsány egy 2005-ös próbálkozás után 2007-ben végül szabad utat adott a Kenedi János vezette szakértői bizottság vizsgálódásának, de azt nem mondhatnánk, hogy lelkesen segítette. Hagyni hagyta. Aztán 2008 októberében – a kormány részéről Szilvásy Györgynek köszönhetően – nyilvánosságra került a jelentés, benne konkrét javaslatokkal, például a hálózati nyilvántartás kutathatóvá tételével. De akkor nemcsak az ellenzék hallgatott (illetve dolgozott azon, hogy az ugyanekkor kipattant, szintén egykori állambiztonsági tiszteket érintő UD Zrt.-botrányt Szilvásyra varrja), hanem a kormányoldalon sem látszott semmiféle feltárási buzgóság. Ha Gyurcsány 2007 és 2009 között bármikor, de főleg a jelentés nyilvánosságra hozatala után látványosan kiáll az állambiztonsági feltárás ügye mellett, akkor (például) a KBH-nak kevesebb lehetősége nyílik 2009-ben, majd 2010-ben az önhatalmú, ellenőrizhetetlen, immorális és alkotmányellenes cselekvésre. És egyáltalán, a nemzet jobban biztonságban van. Bajnai Gordon, aki válságmenedzselést vállalt, láthatóan nem akart gazdaságon kívüli frontot nyitni (ezt később, túl későn, már hibának minősítette). A mágnesszalagok dekódolásával, a minősítés feloldásával, az anyagok levéltárba adásával foglalkozó „második Kenedi-bizottság” megalakítását kitolta az utolsó utáni pillanatig, a 2010-es választások hetéig, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a következő kormány nem kér belőle. Ha frontot nyitott volna, ma talán tudnánk, milyen körülmények között hunyt el 2009 júniusában „tragikus hirtelenséggel” Stefán Géza, a KBH főigazgatója (1989-ben a legmagasabb rangú állambiztonsági tiszt), és júliusban talán másképpen zajlik le H. Ernő tartótiszt és a volt titkos megbízott találkozója. Ha most úgy gondolják, másképp kellett volna, jól teszik. De amit elmulasztottak, annak már túl sok drámai következménye volt, és még biztosan lesz is.»