Sárándi József mondta egyszer, hogy ő minden bizonnyal a legjobb ács a költők között és a legjobb költő az ácsok között. Ugyanez vonatkozik Barcs Jánosra is, csakhogy Barcs János öreg barátom - túl, bőven a nyolcvan esztendőn - kőműves, építőmester, a sztentori hangú, hatalmas szívvel és lélekkel megáldott Czine Mihály bátorította, indította el a pályán. Kőműves és költő: kioltja-e, kizárja-e egyik foglalatosság a másik foglalatosságot? Általában igen: ám János bátyám esetében erősítette a pallérkodás a költői mesterséget. Pihenő idejében cementes zsák papírjára rótta sorait. Miért mondom mindezt? Mert sokszor én is - nem lévén nálam " tisztességes ", szűz-tiszta papíros - az éppen kezem ügyében lévő cigarettás doboz, gyufás skatulya belsejére írtam a sorokat. Legtöbbször éjnek évadján, mikor böcsületes ember az igazak álmát alussza, nem pedig kósza mondatokat kanyarít virágmintás szalvétára, étlap szélére, mint tette azt nemegyszer Ady Endre is. Ám hogy orvosi zárójelentésre körmöltek-e verset, nem hinném, pedig istenemre mondom, ha csak tehetném orvosi papírokra írnám sóhajos soraimat, hiszen micsoda megtiszteltetés, a latin mondatok alá szöveget, gondolatokat jegyezni. Most éppen Catullust látom, amint hajója közelítvén Ostia kikötője felé, s a költő a faragott korlátnak támaszkodván diktálja versét Lesbiához, és egy albatrosz siklik a kifehérített vitorlavásznak között.
Posted on: Tue, 10 Sep 2013 18:15:45 +0000
Trending Topics
© 2015