TISZTELT EDZŐ KOLLÉGÁK! Sajnos nem lehettem ott az edzői összejövetelen, de ezt a régi keltezésű, a mai napig érvényes állításokkal rögzített levelem olvastam volna fel a hajdúszoboszlói akadémikus szakember számára válaszként+ NOSZTALGIA – MÚLTIDÉZŐ az akadémiák beindítása előtt! „Nehezen és igen körüljárva a panaszom lehetséges körülményeit, esetleges következményeit – szültem meg írásos panaszom. Sportágam jelenlegi X tisztét ellátó Sz. úr teljes mértékű alkalmatlansága már-már annyira nyilvánvaló ( a számomra ), hogy amennyiben nem teszem meg ezt a panasz beadványt, sérül sportágam egyetemes világképébe, jövőjébe vetett bizalmam, és sérülnek azok a demokratikusnak hihető folyamatok is melyeket már nagyon vártam, és hittem benne végsőkig. Úgy érzem, egy igen rosszindulatú, beteges - hatalmi pózban fürdő -, szakmailag elmaradott - messze a múltban kutakodó, Elnökünk nevével visszaélő, reá hivatkozó, - fenyegetőző ember a továbbiakban nem érdemelheti meg azt a bizalmat, mellyel megtisztelte sportágunk társadalma. Kérkedően és fennhangon állítja, hogy Elnökünkkel együtt halászlevezik rendszeresen, és ezen alkalmakkor betud „adagolni” neki bármit, hiszen úgy ismeri mint a tenyerét. A közös múltjukra hivatkozással olyan történeteket ad elő melyet itt most nem szándékozom részletezni, hiszen még abban az időkben történtek mikor többek között az Elnök úr is az edzőm volt, melyre máig is büszke vagyok. Betegesen hiszi, hogy a női nem egy elkorcsosult változata az állatoknak, vezetésre teljesen alkalmatlannak tartja a nőket, csak a nemi vágykielégítésre valóak. Állítása szerint Sztálin és Hitler voltak a követendő példa, éjjel edzőtáborok alkalmával mind a két diktátor életéről készült könyvet tesz a párnája alá, de azokat bibliaként hordozza magával minden utazása során is! A női csapatunk vezetését külön élvezettel látja el! Kérem Önt, a válogatott női versenyzőket hívassa be magához és Sz. úr ”példamutató viselkedéséről” –( ahol Uniós EB-n lejáratta hazánk ökölvívó sportágát)- kérdezze ki őket! Vagy a következőkről is meggyőződhet, ha meghallgat egy-két kiemelt, kiválasztott sportolónkat: Az edzőtáborok alkalmával a hátrányos helyzetű sportoló gyermekeinket rendszeresen megalázza, fegyelmi eseményekre úgy tetet pontot, hogy az abban részt vevő elkövetőket, és annak szenvedőalanyait egymásnak ugrasztja, nadrágszíjjal elvereti egymással őket. Fő fegyelmező eszköze az, amikor a gyerekekből felállított sorfalon kell a „renitenskedőnek” átszaladnia, miközben a sorfalat adó 20-25 fő gyermeknek teljes erőből kell rugdosni az áthaladót. Ha úgy ítéli meg, hogy valaki kicsit rúgott, beállítja a „fegyelmisek” közé, és a továbbiakban át kell haladniuk a rugdosó falon nekik is! 2005-ben szakosztályom elnöksége helyet adott a női VB-re készülő válogatott keretedzésére. Többek között szponzoraink által költőpénzt biztosítottunk a lányoknak, moziba vittük el őket, és edzéseikre 10 u. ökölvívókesztyűkkel láttuk el a lányokat. Sz. úr a tábor ideje alatt a családom vendégszeretetét élvezhette. A tábor végeztével a kesztyűket biztosító vállalkozó megállapodásunknak megfelelően érte jött a kesztyűkért és közölte velem, hogy egy pár kesztyűje hiányzik, történetesen látta amint Sz. úr betette a táskájába. Látva a felháborodásom, és attól tartva, hogy valami végzetes dolgot cselekszem, arra kért, hogy tegyük úgy mintha a nevezetes kesztyűket eleve Sz. úrnak felajánlotta volna. Társalgásunkat Sz. úr észrevette, megérezte: fény derült cselekedetére, és felháborító módon szponzoromnak több millió forintos szerelésvásárlást ígért a szövetségünk részéről, arra kérve őt, hogy tartsa velem a kapcsolatot, majd szólni fog mikor is kell beadnia a pályázatot. A szponzorom véleményét nem írom le itt, de vele viszont leírattam a történteket, hiszen szakosztályunk nem asszisztálhat egy ilyen embernek. Ezek után nem is volt számomra meglepő, hogy a saját tulajdonunkat képező fejvédőt, melyet szakosztályi támogatásként kaptunk a szövetségünktől, akár csak más szakosztályok, elvette a versenyzőmtől, azzal érvelve, hogy benne volt a „SZÖVETSÉG” felirata. Ilyen alapon minden szakosztálytól visszakellene „tartatni” ill. venni azokat a fejvédőket, melyekbe SZÖVETSÉGI felirat van. A Szövetségünktől ezzel a felirattal kapta meg szakosztályunk a kesztyűket is, és még van ilyen fejvédőnk nem is egy! Más szakosztályokban is vannak ilyen szerelések! Ezt egyébként szóban már elpanaszoltam Önnek, Ön akkor megnyugtatott, hogy ez csak egy félreértés lehet azonban azóta is a kérdéses fejvédőnk - mely szakosztályom tulajdona-, Sz. úr kezelésében van! Az, hogy még tolvajnak is nevezett Sz. úr, „hab a tortán”! A Médiában nagyon sok ismerősöm, barátom van, akikkel szinte napi szinte érintkezem. Nagyon nagy kedvvel írnának hasonló emberekről mit Sz. úr, azonban soha sem engedném meg, hogy sportágam általános megítélését sértse egy ilyen írás. Az Önnel szemben érzett maximális szeretet is azt diktálja nekem. Bűnösnek érzem magam, hiszen ez idáig hallgattam! Mentségemre nem kívánok felhozni semmi indokot, elsősorban az Ön személye iránt érzett tisztelet az, ami ez idáig hallgatásra késztetett. Nyíregyházán mostanában edzőtáborokat működtetünk. Ott beszámolt Sz. úr nekem arról, hogy „nem egyszerű eset az elnök! De én a tenyeremen hordozom! Tedd magaddá, legjobb barátoddá a legnagyobb ellenséged!” Gyakran kényszerülünk végighallgatni régi felháborítóan embertelen cselekedeteit, melyekről a mai napig büszkén „regél”: valaha még kisgyermek korában atyai pofont kapott egy felnőtt férfitól, ugyanis járdán biciklizett. Később sok-sok év múlva a már öreg tehetetlen bottal járó bácsitól elvette a görbebotot és addig ütötte vele, amíg eszébe nem jutott az „öregembernek” mit is tett vele egykor. De az igazán szégyentelen története az, amikor büszkén meséli, hogy egy halálos ágyán lélegeztető készüléken vegetáló haldokló beteg emberhez azért ment be a kórházba, hogy a szemébe mondhassa, hogy „reggelre dögölj meg!”!!! Az emberről ugyanis megjelent egy cikk melyben méltatták addigi életét a helyi lapban, és szerencsétlenségére egy olyan képet közölt az újság, ahol az illető V. J.-vel volt lefényképezve, s állítása szerint őt szándékosan levágták e képről! Kifejezetten büszke és elégedett cselekedetére Sz. úr, arra kifejezetten, hogy a képet is megmutatta a tehetetlen embernek s reggelre tényleg meghalt az illető! Nos, a nyíregyházi tábor alatt /is/ a létesítmény vezetői előtt Sz. úr gyakran provokál végsőkig kiélezett belső vitákat, melyeket ajánlatosabb lenne csak az edzőink között lefolytatni! S itt tudatom Önnel, hogy a válogatott keret versenyzői előtt, állandó, meg nem alapozott kritikájával, a szakosztályi munka hatékonyságának megkérdőjelezésével, a nevelőedzők felkészülési szintjének, munkájának lejáratásával több időt veszteget el Sz. úr, mint az előző szövetségi kapitány teljes ténykedési ideje alatt! A hadjárata többek közt B. K. ellen, B. A. ellen, B.I. ellen, és ifj. F.Z. ellen kiélezett, minden alkalmat megragad lejáratásukra. 2 fő kiemelt versenyzőm szüleivel megállapodott a hátam mögött, a gyermekek jövőjéről. A tavaly 82 kg-ban Kadett EB-n induló fejlődésben lévő tanítványomat és a szüleit rávette arra, hogy 75 kg-ra fogyasszon le a gyermek. Ez idő tájt 85 kg volt a gyermek, edzések előtt! Miután a fogyasztást nem engedélyeztem a szülők beleegyezése ellenére sem, telefonon megkeresett és ezt mondta: „a szülőket felhívtam és megmondtam nekik, hogy felejtsék el a válogatottságot, nem kell többet táborba jönniük”. Egy hónap múlva a szülők átvitték a két gyermeket a VASAS-ba. Jelenleg P. Évának „adagolja”, hogy nem jó kezekben van, nem jól van beiskolázva(!) amióta a szakosztályunk sportolója egyre gyengébb, stb. Hobbit csinál abból, hogy a versenyzők átigazolását, általa szükségesnek vélt klubváltását előkészítse! 2006. év elején jutalmazási értekezletet tartottunk, és az elmúlt év eredményeit méltatta szakosztályunk. Ez értekezletre szeretettel, és tisztelettel meghívtuk a szövetségi vezetést is. Szakosztályunk elnöke, D. István úr hosszasan méltatta versenyzőink eredményeit, minden versenyzőnket külön-külön értékelve. Többek között pénzjutalomba részesült P. Éva, és N. Tibor versenyzőnk is. D. úr a jutalmazási protokoll végeztével átadta a szót a többi elnökségi tagunknak, valamint a vendégeinknek is. Sorra mindenki méltatta versenyzőink hozzáállását és eredményeinket. Legutoljára Sz. úr kért szót, és a diplomáciai érzékét sutba hajítva, lemerem írni Tisztelt Elnök Úr!: ALJAS és Paraszt módon versenyzőink előtt kijelentette, az vezetésünk nem értékeli kellő módon azokat a versenyzőit !!!! akiknek köszönheti, hogy általuk bejuthatott a kiemelt szakosztályok közé. P. Évát és N. Tibort említette ekkor. Ez után Tibike rögtön telefonált a szüleinek. Edzőtáborok alkalmával, a sportolókat az étkezésekkor is kiemelten fegyelmezi, nem maradhat étel a tányérokban (!), azonban ezzel szemben minden gyermek arról beszél, hogy ő úgy mutat példát, hogy 20-30 db. (!!!) kefírt, több kg. Gyümölcsöt visz föl a szobájába. Hatalmas zacskókkal távozik az étkezdéből. Már több esetben megszólta a Tábor konyhaszemélyzete , azzal érvel ilyenkor, hogy ő diétázik és egyebet nem eszik. A gyerekek nem ezt látják. Az év elején az első edzői értekezleten, szóban fejeztem ki véleményem Sz. úr tevékenykedését illetően. Itt szemébe mondtam, alkalmatlannak tartom emberi, szakmai hozzáállását, nem tartom edzőnek és kértem ne is vállaljon a továbbiakban ilyen tevékenységet, adminisztratív munkáját viszont nem tudom megítélni, hiszen soha sem találom bent a munkahelyén. Válaszában csak annyit közölt a jelenlévő nagyszámú edző előtt, hogy neki én nem mondhatom meg milyen edző is ő, különben is elnökük ruházta fel bizalommal és adott neki szabadkezet minden tekintetben! Kérem Tisztelt Úram, az Ön vezetése alatt sportolóink a társadalom elismert, elfogadott, pozitív alanyaivá váltak! Büszkeség tölt el, hogy abban a korban dolgozhatok, és még remélem sokáig dolgozhatok is, melyet az Ön nevével fémjelezhet a sportágunk. Tisztelettel kérem, ne engedje, hogy ez a személy lerombolja a szövetségünk vezetésébe vetett bizalmat, s ez által a sportágunkban jelenleg is működőképes pozitív áramlatokat! JAVASLAT: Sz. úr azonnali menesztése! Budapest, 2006. június 11. Ui: Sz. úr személyének jelenléte nem kívánatos a Sportcsarnokunk környékén!
Posted on: Sun, 20 Oct 2013 19:41:01 +0000
Recently Viewed Topics
© 2015