Tardos Károly: A menedzser és menedzsere megjelent: Élet és - TopicsExpress



          

Tardos Károly: A menedzser és menedzsere megjelent: Élet és Irodalom. LVII. évfolyam, 28. szám 2013. július 12. Recenzióm címe értelemszerűen Surányi Györgyre és Lengyel Lászlóra vonatkozik, és remélem, egyikük számára sem degradáló. Tudvalevő, hogy Surányi György a magyar és a nemzetközi makroökonómia oszlopos tagja, egyik legkiválóbb képviselője, egy sor kérdésben egyéni véleménnyel, innovatív javaslatokkal, mondhatni a gazdaság első osztályú makromenedzsere, aki jelenleg egy komoly európai kereskedelmi nagybank egyik vezető közép-európai menedzsere. Lengyel László viszont hosszú évek óta annak a Pénzügykutató Rt-nek a vezetője, amelynek elődjében Surányival az ősidőkben, a nyolcvanas években együtt küzdöttek, és amely a magyar gazdaságkutatásnak ma is fontos műhelye. Lengyel tevékenységének hangsúlya azóta inkább a politológiára helyeződött át, Surányival viszont termékenyen, egymást kiegészítve működnek együtt a lehetséges gazdaságpolitikák, illetve politikák kérdésében, és Lengyel valamilyen értelemben barátian menedzseli a főversenyzőt. Lengyel és Surányi vállalkozása páros műfaj, párhuzamos életrajz. Lengyelnek ez nem az első ilyen „komplementer röppályák” műfajú kötete, készített beszélgetéssorozatot Várszegi Asztrikkal (Beszélgetőkönyvecske), majd Hankiss Elemérrel (Kétszög), ez utóbbiban beszélte el legrészletesebben saját életét. Így aztán a jelenlegi kötetben a nagyobb hangsúly az önéletrajzi elemeket illetően Surányi Györgyön van, de amint a gazdaságra és a politikára kerül sor, a kompetenciák nyomán már kiegyenlítettebb a beszélgetés. Nekem is volt már szerencsém nagyinterjút készíteni mindkettőjükkel, de ez a kétszemélyes, könyvnyi anyag kétségtelenül jóval impozánsabb, jóval részletesebb kifejtésekre ad módot. Lengyel és Surányi kötetét az adott keretek között csak néhány kiemelt gondolat erejéig tudom bemutatni. A rendszerváltást Lengyel és Surányi is a magyar történelem egyik legnagyobb teljesítményének látja, amelynek során végre ismét közel jutottunk az európai civilizációhoz, világhoz. Antall József kormányát is alapvetően sikeresnek tekintik, amely a jobbközéptől a balközépig húzódó politikai skálát egyaránt integrálta a liberális demokrácia konszenzus célját illetően. A transzformációs válságot Lengyel és Surányi is a szocializmus örökségének tartja, kiemelve, hogy nem a rendszerváltás okozta a válságot, csak katalizálta a szocialista voluntarizmus évtizedeinek csődjét, összeomlását, a rendszerváltás késedelme csak még nagyobb válságot eredményezett volna. Hasonlóképpen megegyezik Surányi és Lengyel véleménye az 1995-ös kiigazítás fő vonalairól, amelyek révén a magyar gazdaság 100 év távlatában is kiemelkedő, fenntartható növekedési pályára állt, amíg ez korábban talán csak a XIX-XX. század fordulóján, 1924-29-ig, illetve 1934-39 között volt jellemző. 2001-től ugyanakkor az első Fidesz-kormánnyal kezdve, majd a szocialista kormányokkal folytatódva új gazdaságpolitikai paradigma került előtérbe, az export- és beruházás-vezérelt növekedésről áttértek a fogyasztás fokozásával történő állami növekedésgyorsításra. Lengyel és Surányi szerint ezt próbálják meg folytatni 2010-et követően is. A harmadik nagy válságot, a 2008-cal indult nemzetközi válságot is részletesen bemutatja a kötet, akárcsak azt, hogy Surányi egyes különvéleményeit miként kezdi elfogadni az EU nemzetközi közgazdász közege. Nem mellesleg Surányi főtárgyalója, illetve fontos nemzetközi magyar tárgyalója volt mindhárom válságnak, amelyek közül a legutóbbiból szinte 2012 derekától, vagyis a könyv anyagának lezárásától számítva még 1-2-3-4 év múlva lábal csak ki legkorábban. Végül az is kiderül e könyvből, amelynek dús anyagából még legalább tucatnyi szakcikket is megírhatnának a szerzők, hogy Lengyel László és Surányi György szerint a jelenlegi Orbán-kormány hibás adópolitikája, tekintélyelvű társadalompolitikája, konfrontatív belföldi és nemzetközi politikára épülő stratégiája nyomán folyamatos, költséges rögtönzésre kényszerül. A végkicsengés így Lengyel László harcos szatírája mellett Surányi György interpretálásában is keserűen ironikus.
Posted on: Fri, 12 Jul 2013 06:10:08 +0000

Trending Topics



Recently Viewed Topics




© 2015