Tegnap este altattam a kislányomat. A sötétben hozzám bújt és azt mondta: - "Anya, nem szeretnék holnap oviba menni!" Azon gondolkodtam, mi történhetett az oviban, hogy ezt mondja, mert ő szeret oviba lenni. - "Miért nem szeretnél, nyuszifül ?" Rövid csend volt, én pedig csak vártam a választ. A sötétséget kis csipogó hangja törte meg, szó szerint így: - "Hát azért.....mert..... ...Figyelj Anya, csak két dolgot mondok, hogy miért nem. Az egyik a legszebb szó lesz, a másik pedig a legsiratóbb! Azért nem akarok menni, mert ANYA HIÁNYZOL!" Majdnem elsírtam magam a sötétben. A legszebb szó számára, hogy: ANYA, a "legsiratóbb" pedig: HIÁNYZOL . Gyerekeink azok, akik feltétel nélkül szeretnek minket, olyannak, amilyenek vagyunk. Jó ideig mi vagyunk a legfontosabbak az életükben, és elég egy könnyes mosoly, egy suta anyák napi vers, máris rögtön elfelejtődik az a sok-sok éjszakai felkelés, feleselés… Ők mindenek felett és előtt szeretnek. Akkor is, ha szigorúak vagyunk, vagy éppen nem voltunk a legigazságosabbak. Hogy milyen az igaz szeretet? Nincs az a spirituális tanfolyam, és templomi mise, ami jobban elmondaná, ahol jobban megtapasztalhatnánk mi a tiszta szeretet, mint a kicsi gyermekünktől!
Posted on: Fri, 27 Sep 2013 19:15:08 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015