Testvérháború (4) .......A sarokba telepített pódiumon tízfős zenekar játszott. A tüzesebb dalokat követően a bécsi keringőt választották következő zeneműnek. Casper szerette a Strauss család műveit, ám mielőtt elmerülhetett volna a lágy dallam élvezetében, felfigyelt egy kézre, ami a fejek felett neki üzent. Gustave Lefevre-hez tartozott. Engedelmeskedve a kérésnek elindult balra, hogy a táncteret behatároló oszlopok mögött a nyitott különterem felé sétáljon. Odabent külön mulatság folyt és első pillantásra megállapította, hogy francia barátai tánc helyett az italt meg a szivart részesítik előnyben. - Nahát, csak ide találtál – nyújtott neki kezet Gustave, a képén önfeledt vigyor terpeszkedett. - Így is otthagytam egy vacsorát. - Jó estét – a férfi, aki megállt vele szemben, jóképű volt, pazarul elegáns, már-már divatlapokba illően tökéletes megjelenésű. Mesterkéletlen mosolya a társasági körökben nem túl gyakori, szögezte le magában Casper. – Emlékszel rám? Találkoztunk a Le Figaróban, a fogadásunk emlékére rendezett partin. Casper arra élénken emlékezett, hogy izgalmas estét töltött Gustave francia barátaival, ellenben a töménytelen alkoholnak köszönhetően tucatnyi részlet kiesett az emlékezetéből. – Hát, persze! Jean-Michel, ugye? - Ó, nézd csak, valakivel milyen jó munkát végeztek Cambridge-ben! - Jót, de messze nem tökéleteset – vette Casper az ugratást. – Ugyanis a vezetéknevedre, ha agyonvernek, sem emlékszem. Ösztönös, energikus nevetés felelt, amihez ragyogó, boldog tekintet párosult. – Ne kísértsük a lehetetlent, a keresztnév a pertu után bőven megteszi. Amúgy Jean-Michel Chiari vagyok. - Ralston, Casper Ralston – megrázta az üdvözlő kezet. – Mondd, Jean-Michel, sok pertut ittunk? Az élc telibe talált, mert a francia átkarolta a vállát és felhőtlen nevetéssel beljebb terelte. – Sokat, meg se próbáld a dolgot visszaszívni. (...) ...Már bőven elmúlt fél kettő, amikor Casper Jean-Michellel az oldalán megállt a szálloda felhajtójánál. A Park Lane erre a korai órára kihalt, az esti mulatságok bezárták a kapuikat és a vendégek elkábulva az alkoholtól lassacskán hazatértek. Akárcsak ők, a taxira várva Jean-Michel még rágyújtott egy cigarettára. Túlitták magukat, Casper úgy érezte, olyan tompa a feje, hogy azt sem érezné meg, ha valaki fejbe vágná. Zsebre tett kézzel, hallgatagon figyelte a park oldalán elhaladó kocsikat. Az egyikből női kacajt fújt feléjük a nyári szél. Hajnal volt, a meleg nappalok után kifejezetten jól esett a jócskán megszelídült hőmérséklet, nem említve a borzongató légmozgást, aminek a füstös szoba után nagyon megörült. Mindent összevetve remekül érezte magát, a franciák a szenvedélyes diskurzusok és sokszor drámaian eltérő vélemények dacára pompásan elszórakoztatták. A legurított ital bennük is dolgozott, így az este végére csak a kiváltó ok nélküli röhögés maradt, egymás heccelése. - Kensingtonba megyek, elviszlek egy darabon – ajánlotta neki Jean-Michel, miután a többiek szétszéledtek. Így kerültek oda a szálloda felhajtójára, hogy bevárják a fuvart. Nem kellett sokat várniuk, bár ő szívesen élvezte volna még a friss levegőt meg az elcsendesedett város képét, ám az álmos taxisofőr nem osztotta a csodálatát. Alig tették be a kocsi ajtaját, rögvest a címet tudakolta. Jean-Michel kényelmesen hátradőlt mellette és keresztberakott lábakkal kibámult a feketébe burkolózó Hyde Parkra. Akármennyit is ivott, makulátlanul festett, az alig észrevehető borostát leszámítva egyetlen jelét sem mutatta az átmulatott éjszakának. Irigylésre méltó adottság, gondolta Casper. - Ha nincs ellenedre, valamelyik nap szívesen összefutnék veled – a mellékesen elhangzó ajánlatra Casper lustán elfordította a fejét Bayswater látványától. – Beszélnék veled erről-arról. - Üzletről? - Miért is ne? Jár ez-az a fejemben, és ha már így összebarátkoztunk, az ötleteimet rád akarom zúdítani. A megosztásokat köszönöm.
Posted on: Sun, 04 Aug 2013 21:57:28 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015