Ugye tudja, hogy két hét múlva már nem leszek itt? – szólít meg kedvenc újságárusom a bevásárlóközpontban. Négy éve bérelte ki az üzlethelyiséget. Nehezen indult be a bolt, aztán lassan kialakult a stabil vevőköre. Az emeleten lévő jó nevű kávéházba jövet-menet betértek ide újságért, cigarettáért, apró ajándéktárgyakért újságírók, színészek, politikusok is. Minthogy beindult az üzlet, folyamatosan csinosítgatta a bérelt helyiséget, tavaly pedig úgy döntött, 770 ezer forintért új polcokat és pultot is csináltat. S mivel ennyi pénzt nem tudott az üzletből kivenni, némi hitellel kiegészítette megtakarított pénzét. Kiszámolta, ha úgy megy az üzlet, ahogyan eddig, két-három éven belül visszafizetheti az adósságot. Természetesen pályázott ő is a trafikkoncessziók meghirdetésekor. Álmában sem gondolta, hogy nem nyer. Hiszen ő a klasszikus kisvállalkozó, a pályázati kiírás szerinti „ideális trafikos”: tíz éve foglalkozik dohánytermékek árusításával, soha egyetlen fillér adótartozása nem volt, minden hónap első napján befizette a tb-jét, az ellenőrzés mindig mindent rendben talált nála. Az árubeszerzést a férje intézi, ő maga mozgássérült lévén a pult mögött üldögél. S hogy biztosra menjenek, a pályázatot ötvenezer forintért megíratták egy profival. Az első sokk akkor érte, amikor megkapta az értesítést, hogy nem nyerte el a koncessziót. Napokig nem tudott aludni. Aztán – beletörődve a megváltoztathatatlanba – arról kezdett terveket szőni, hogy mivel pótolják a dohányáru miatt kieső bevételt. Voltak ötletei. Az elmúlt hónapokban minden este papír fölé görnyedve számolgatta, mi mennyit hozna a kényszerű profilváltás eredményeként. Két hete azonban levelet kapott, amelyben az üzletház tulajdonosa értesítette, hogy hatvannapos határidővel felmondják a bérleti szerződést, addigra ürítse ki az üzletet. Éppen azon a napon vette kézhez a felmondólevelet, amikor a szemben lévő – addig gazdátlan – üzlethelyiségben festők jelentek meg, és hozzáláttak a felújításhoz. A lehúzott redőnyre öles betűkkel kiírták: „Itt hamarosan Nemzeti Dohánybolt nyílik.” És a szerencsés nyertesnek nem volt elég a cigarettaárusítási jog elnyerése, ott fogják árulni az újságot, az édességet és az üdítőt is. Ő pedig szemétbe dobhatja az új pultot és a polcokat. Fogalma sincs, hogyan fizeti vissza a hitelt, miből neveli fel két kisiskolás gyermekét. A koncesszió nyertese ezenkívül még három dohánybolt üzemeltetésére nyert jogosítványt, azt beszélik, az egyik kormánypárti potentát telekszomszédja. A kereskedelmi televízió híradójában kisírt szemű felnőttek és gyermekeik terelnek egy hatalmas kamionba mindenféle háziállatokat. Tehénbőgés, malacsivítás és emberi kiáltások keverednek, mintha egy háborús film menekülési jelenetei elevenednének meg. Pedig béke van, és nemzeti együttműködés. Csak éppen a kétségbeesett család nem válhatott a NER részévé. A generációk óta állattenyésztésből élő család az államtól bérelte legelőit, bérleti szerződésüket azonban nem hosszabbították meg. A földet kormánypárti politikus strómanja kapta. „Ezek az állatok a gyerekek számára olyanok, mint a családtagok, együtt kelnek és fekszenek, mindegyiknek van neve, ott voltak, amikor megszülettek, és együtt temetjük el őket” – panaszolja a gyermekek anyja. „Már az apám és a nagyapám is állattenyésztésből élt – meséli az apa –, hatéves korom óta én is itt őriztem a teheneket, most azonban mennünk kell. Elvették a legelőinket, új hazát kell keresnünk az állatoknak és saját magunknak is. Itt a faluban a régi földművesek, állattartók közül szinte senki nem nyert az állami pályázatokon, akik nyertek, azok közül egy sem idevaló.” Az állami földek bérleti jogának kiosztása után gazdák sora vált földönfutóvá, az új földtörvény pedig szentesíti a Fidesz-közeli zöldbárók birtokainak korlátlan gyarapodását. Az út- és vasútépítésektől a tankönyvkiadásig, a stadionberuházásoktól a médiavállalkozásokig nincs olyan szegmense a gazdasági életnek, ahová ne tennék be a lábukat a kormánypárti politikusok rokonai, barátai, üzletfelei. Már itt a gyógyszertárak államosításának és a kormányközeli vállalkozók kezére játszásának terve. És úgy hírlik, az alkohol forgalmazására is szemet vetett a haveri kör. Az újraállamosítás a haveri kör gyarapodásához vezető első lépés. Gőzerővel folyik a központilag vezérelt és ellenőrzött elitcsere. A politikai után a gazdasági hatalom koncentrálásának utolsó simításait végzik. A gazdasági hatalom újraosztásának nemcsak a behódolni nem hajlandó vagyonosok, hanem az egyébként is a lét és nemlét határán billegő kisegzisztenciák sora esik áldozatul. Ahol fát vágnak, ott repül a forgács. Nemcsak a közvagyon és a közpénzek újraosztása, hanem a gazdasági élet működését szabályozó törvényalkotás is egyre látványosabban kerül néhány kormányközeli oligarcha érdekeinek szolgálatába. Az állami földbérletek ügye, az új földtörvény és a dohánykereskedelem államilag szervezett lenyúlása bizonyítéka a maffiaállam kiépülésének. A rendszer már csaknem szivárgásmentes. A törvényalkotás és a -végrehajtás, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás esetleges réseit szorgos kezek sietnek betapasztani. A nyilvánosság fórumai napról napra szűkülnek, a kritikus hangok egyre kisebb eséllyel törik át a hallgatás falát. „Magyarországnak plebejus kormánya van” – jellemezte a miniszterelnök az általa irányított testületet a fertődi Esterházy-kastély átadási ünnepségén. Pedig éppen ellenkezőleg! Egy új arisztokrácia központilag irányított megszületésének árát fizetteti meg a kormány a modern kor plebejusaival, a középosztály alsó rétegeihez tartozó szegény szabad polgárokkal.
Posted on: Sun, 30 Jun 2013 13:10:01 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015