VAS, VÁMPÍR, SÁRKÁNY és CICA Hát tudom, nagyon jól mutat ez a négy szó egymás mellet, de mindent elmond az életemről. Az ember lelkileg összetett, ez letagadhatatlan tény. Senkit sem lehet skatulyába zárni. Én ezzel szemben a mai napig kényszeresen rendet akarok magamban rakni, sikertelenül. Túlságosan is sok időt töltöttem a homályban régen, nem foglalkoztam a saját lelkemmel. Menekültem előle. És a hirtelen rámszakadt társadalomban megannyi tulajdonságot felszedtem magamra. Mellesleg kissé kaotikusan. Olyanokat melyek nagyon is ellentétesek. Ám valahogy mégsem véletlenül ragadtak ezek rám. Minden bennem megfordult érzelem-, és tulajdonságcsoportot megszemélyesítettem. Úgy is mondhatnám, alkottam rájuk egy-egy avatárt. A határok sajnos máig nem tiszták, nem is kell hogy azok legyenek. De megpróbálkozom papírra vetni minden részletet. Előre szólok, nem vagyok mindenben biztos, lehet csak a nyomorodó fantáziám szüleménye, vagy a bennem dúló érzelmek agyvihara. Mégis magaménak mondhatom. És ez a négy szó szinte leírja a természetemet. A legelején, mikor kiléptem a fénybe(?) gyorsan tudatosult bennem a világ borzalmassága. Csak mások megváltoztatásával foglalkoztam, miközben a saját szememben nem vettem észre a gerendát. A gyerekkoromból megmaradt ártatlanság, és jó szándék, megformálta az Angyalt. A "menyből" jöttem, mint mindenki. A jóból születtem, és azt szolgálom. Ez a világ sötét, és haldoklik, mindenki a vesztébe rohan. Hova tűnt a barátság? Tartsunk össze, és hozzuk el a fényt! Hozzuk el mi hiányzik innen! Teremtsünk békét, hogy ne pusztuljon tovább a világunk! Vessünk véget a viaskodásnak, másképpen is meg lehet oldani a problémákat. Ne engedjetek a kísértésnek! Emberek vagytok, mind hibáztok. Nem kell csüggedni. De legalább próbáljatok meg változni, és tanuljatok megbocsájtani! Egy jobb életért küzdjetek, ne egymás ellen! Ha hiszel a jobb jövőben, akkor megvalósul. Ahol eddig háború szennyezte a földet, majd virágok nőnek. A társadalom összeforr, és a vezetők egyetértésben mutatják majd az utat a fejlődés felé. Hogy a végén eljöjjön a tökéletesség. Ám a tettek mezejére sosem léptem. Még mindig gyermek voltam. Emberi testem börtönébe zárva sorvadozott, mert gyengeségemből képtelen voltam felnőni. Eljött az idő, amikor az Angyalom teste elkezdett sötétedni, megkeseredett szeretete, és helyébe az emberiség megvetése került. Önszántamból dobtam ki mindenkit. És már nem akartam jobb világot. Elnyelt a sötétség... Az örök és sérthetetlen Ferrum. Olyan mint a lelkem egy nagyobb kamrája. Egy elfeledett gyár hatalmas gépeit most az idő vasfoga rágja. Elmúló régi korok, amikor még nem a miniatürizálás uralta a világot, hanem a gigantikus acél és vas monstrumok. Amikor különféle fogaskerekeket hajtott az dicső kazán, és a csillagos égbe magasodó kéménye ontotta a sűrű füstöt. A mezőkön VASVIRÁGOK nőttek, s acélrügyeket hajtottak, ha ápoltam őket, olajjal öntöztem, s a rézrigók szárnyalták át terebélyes testükkel a fekete eget. S a fém régen még pompásan csillogott, de mostanra megette a vöröses rozsda. A gyár erőteljes téglafalai megrogytak, ablaki kitörtek. S magányosan, elhagyatottan nézi a tiszta kék eget, melyet már nem sötétít el pöfékelésével. Nincs remény, csak a síri csend... Elnyel az idő! Nem hagyott nyugodni egy érzés. Továbbra is kutattam valami után. Akkor még nem tudtam megfogalmazni, miért, mi felé visz utam, csak jártam és még most is járom a társaságokat. Ám közben tudatosult bennem a tény, mi az amit valójában keresek, de ezt csak megteremteni lehet, megtalálni sosem. Viszont ez már egy másik történet... Vér kell!! Mindig, és örökkön örökké!!! Sorvadok, és szenvedek, ha nem kaphatok eleget. Évekig semmi voltam, a semmi közepén. Csak egy valaki éltetett, de nincs többé. Eleget sínylődtem, most eladtam az ördögnek a lelkem. Irány az emberiség, ott elegendő juthat nekem, s nem kerülök a pokolba vissza remélem. Mások szeretete és törődése éltet, ez ad nekem vért, s révületet. Hegyes fogamat vájom bársonyos nyakatokba, hogy könnyítsek fájdalmamon. Nélkületek elolvadnék lassan, mint egy gyertya. Ne tegyétek ti is ezt velem, ne küldjetek vissza az omladozó gyárba. Az örök magányba... Magamban már akkor is próbáltam rendet rakni. De csak felbukkant egy újabb kérdés, egy újabb lény szívem mélyén, mely felborított mindent. Börtön ez a test! Tévesen zártak ide. Inkább babákkal játszom, mint autóval. Foci helyett jobb a lelkizés! Érzékeny vagyok, és kecses, de a testem ronda! Egy virág mit ér, ha VAStag VASdobozba zárják? Azt kapom másoktól, legyek kemény, nem tudok. Az nem én vagyok. Képtelenség megtagadni, azt ami mélyen nyugszik. A magamfajták közt szorongok, az igazi társaim kivetettek. Nincs hely számomra a világon. Akkor mért kerültem ide? Nem tudok eme külsőhöz igazodni. Betegnek érzem magam. Meg akarok gyógyulni! Gyötör a vágy, hogy végre szabadon magam lehessek szégyen és rejtőzködés nélkül. Inkább a testemet formálom át, elő a borotvát! De mit érek vele... Nem válhatok soha igazivá! Átok az életem. Csak a halál maradt számomra. Le e borzasztó testtel! Nem bírom megtenni. Az életemben eljött a sorsforduló. Rátaláltam valakire, aki erőt adott nekem, aki megtanított élni, és szeretni saját magam. Önbizalommal töltött el. Megindított a változás ösvényén. A vas újra csillogott, a gépek beindultak. Már ketten építettük az új gyárat, majd jöttek mások is. A szívemben megtelepedett a nyugalom és a harmónia. Ám elkezdett feltörni a mélységeimből, lelkem rejtett zugaiból az Oroszlán. Én vagyok az állatok királya! Lépkedem közöttetek felemelt fejjel. Körülöttem fénylik a világ. Magam hozom nektek a világosságot. Büszkén nézek körös körül. Uralkodom, és felettem nem uralkodhat senki! Szeretem, ha követnek, és minden szavamat isszák. Én irányítok, ne szóljatok bele a döntéseimbe! Tudom mit akarok, csak megzavartok, ha szóltok. De ha mégis megtennétek, lehet megmutatom, hol a helyetek. Lehet tévedek néha még én is, de mindig helyrehozom a hibákat. Nem kell senki segítsége. Előre látom mi közeleg, jók a megérzéseim. Mindennek tudom a határát, és ha át is lépem, visszatérek hamar. Lusta vagyok, tudom. Mindenkinek lehet valami hibája is. De minek ugráljak, én csak az ész vagyok. Nem az a dolgom, hogy gürizzek... Én irányítok. =^^= Sajnos fejlődésem félbeszakadt. És máig nem válhattam e dicső lénnyé. Helyette felruházta magát eddig elfojtott, gonosz energiákkal. Tudatalatt megalkottam egy félelmetes bestiát. Ami fényesség és jó indulat megmaradt, az pedig megszállta, teljesen átitatta a bennem nyugvó lányt. De ez csak háborúhoz vezetett. Tombol bennem, ne idegesítsd! Ha elszabadul, véged. Én előre szóltam, nem tagadhatod. Nem csak véredet ontom, de a halálba is küldelek. Ne bosszantsd a fenevadat! Felpörget a zene, kikelek magamból! Hajt az alkohol, kell az agresszió. Röhögd képen a világot drágaságom.... Nem hagy meghalni, nem hagy leülni, nem kímél, kínoz, marcangolja a szívem, ne engedd, hogy feltépje a régi sebeket! Őrjöng már megint! Állj fel, tombolnom kell, had eresszem. Add ki magadból a dühöt! Fald fel az ellenségeidet. Az ereje átjár, ne mondj nekem ellent! Ne érj hozzám, nem szereti. Én megint csak szóltam! Ne nyisd fel a fenevad bilincseit. Ha felreppen, nincs megállás, míg nem nyugszik. Maradjon mélyen. Nem kell ez nekem, de én vagyok ő, ha elpusztul, vele szállok a sírba. Akaratos, de szeretem. Mindig kitart mellettem, és óv, talpra állít ha kell.... Nyaúúúú =^.^= Lehet többet nyem kéne mondanom. Mindent elárulhatok magamróóóóól.... Az nyem lenne helyénvalóóóó. Sokat tucc már így is kis drága. A lányos fél nem neked való. ^^ De lehet csak egy fejletlen oroszlánka vagyok. :) Megragadtam két világ közt, és ha a fenevad alszik, akkor szabadulhatok csak ki. Mindenem az övé, kényszerből táncolok neki. Korbáccsal kerget vissza a rácsok mögé. Börtön ez a test, számomra más kell. De nincs remény, nyem ért meg senki. Pedig ha látnának, milyen kis aranyos és édes vagyok. A megtestesült ártalmatlanság. Csak simogass, én dorombolok neked. Csak kényeztess, és átadom magam. A tied vagyok, ha szerecc...=^^= De sose hagyj el, mert akkor a fenevad esz meg tégedet! Én szóltam előre. És többé nem jöhetsz vissza hozzám..... Most lehet egy új korszak kezdődik. Az oroszlán felébredt, és uralkodik mind fölött. De ha ha ő lustul, kezdődnek a gondok. Még gyenge vagyok. Lassan erősödöm. De a cica sosem hal meg, fogadd el a tényt! A Gyáram már többé nem üres, de ha lehull a lepel, inkább add a véred! A Sárkányt pedig soha ne etesd, mert a fenevad felbőszül, és nincs kegyelem, többé nem leszek édes, akkor már késő visszazárni... VAS TÖRIK, VIRÁG HULLIK, ÉS ELJÖN AZ APOKALIPSZIS!
Posted on: Wed, 25 Sep 2013 19:09:50 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015