Zsuzsanna Kiss Volt egyszer egy Fénymunkás, nevezzük Annának, egy csodálatos Fénymunkás, olyan mint bármelyikőtök, olyan mint bárki azok közül, akik most olvassák ezt az anyagot. Anna az elmúlt harminc évében számos spirituális kurzust végzett el. Tanult az agykontrollról, ami önmagában is egy csoda dolog. Megtanulta, hogyan meditáljon, követve egy rituális meditációs technikát, hogyan tisztítsa meg az elméjét. Bár mi tudjuk és ti is tudjátok azt, hogy az elme soha az életben nem tisztul meg. Napjában húsz percig meditált, naponta kétszer is, egy kényelmetlen pozícióban csücsülve, amiről úgy gondolta, hogy ennek ez a helyes módja, ezt így kell csinálnia. (a hallgatókból kibuggyan a kacagás) De bizonyos értelemben véve, ez nagyon jót tett a lelkének, a lényének, mivel ez segítette őt tovább az ösvényén. Ez segítette elő a számára a megfelelő struktúra kialakítását. A mi kedves fénymunkás Annánk sokféle tanfolyamot végzett, különféle technikákról, különféle tárgyakban - hogyan legyen békés, hogyan legyen gyengéd, hogyan legyen szép, hogyan legyen Isten-szerű, hogyan engedelmeskedjen Istennek és arról, hogy hogyan rejtőzhet el Isten elől. ( a hallgatóság felnevet) Ezek a kurzusok egyfajta lépcsőfokokként szolgáltak a számára, hogy eljuthasson erre a pontra. De valahol legbelül, Anna csodálkozott azon, hogy "ha annyi mindent megtanultám már, annyit fejlődtem, hogy-hogy nem tudok lényemre, az engem körülvevő térre hatással lenni? Hogyan lehet az, hogy nem tudom arra fókuszálni az elmémet, hogy a csapba visszafelé folyjon a víz?" Naná, hogy megpróbálta ezt. Naná, hogy nem működött. "Hogy lehet az, hogy nem vagyok képes megváltoztatni a gyertya lobogó lángját az elmémmel? Hiszen tudom azt jól és a Szellem is tudja, hogy az semmi más, mint a mozgás generálta szellő?" Anna nagyon el volt ez miatt keseredve, hiszen annak ellenére, hogy folytatta a kihívásokkal való szembenézését, a tapasztalást az életében, mégis úgy tűnt néki, hogy nem sikerül megszereznie ezen dolgok felett a kontrollt. Ennek ellenére a puszta létfenntartási ügyleteiben nagyon jól boldogult és a benső spiritualitása is szépen fejlődött. Láthatjátok, hogy amit nem ismert fel ennek a folyamatnak a során, az az volt, hogy valami benne fejlődött ki. Az, hogy valami felébredt benne. De mégis azért volt elkeseredve, mivel nem lett képes ilymódon hatással lenni a külső realitásaira. Az őt körülvevő dolgok nem változtak. Ennek több oka is volt. Az egyik az volt, hogy nem volt meg a megfelelő pillanat ehhez. Akkor az nem lett volna helyes. Akkor az egy - hogyan is kéne ezt megfogalmazni - bukás, egy leégés lett volna. Az akkori idők ezt nem egészen tették lehetővé. Erre régóta vár már mindegyikőtök lelkében egy rész, tudjuk mi ezt jól. Anna saját energiáinak az egyensúlya - amit mi a márványok allegóriájában vázoltunk fel, az áttetsző, a fehér és a sötét márványra gondolunk, amelyek még mindig egy nagyszerű játékot játszottak benne. Nem volt még itt az ideje annak, hogy ez a játék befejeződjön. Továbbá a másik gond az volt, hogy Anna még mindig rendszeresen átadta a saját hatalmát másoknak. Amint elvégzett egy tanfolyást, elolvasott egy könyvet, nyomban követővé is vált. És egy teremtő nem egy követő! Ezek egymásnak ellentmondó kifejezések. De most barátaim, most itt a megfelelő idő. S mint említettük ezt már, most itt ülnek a második körben azok, akik figyelnek, mérnek és monitoroznak. Nagyon izgatottak ám, mivel most van itt a megfelelő idő. Tudják azt, hogy most jött el először az emberek számára az az idő, amikor elkezdhetik használni a saját teremtő képességeiket. És ezek vagytok ti. Anna nagyon el volt keseredve amiatt, hogy képtelen volt kontrollálnia a külső eseményeket és a külső lényét. És egy ponton, éppen úgy mint közületek is sokan, nagy íven kiszórta az összes könyvét, az összes eszközét, s így szólt: "Nincs több fokozat. Semmit sem adtak ezek nekem, csak kidobtam miattuk egy nagy csomó pénzt!" (a hallgatók felnevetnek) Drága barátaim, ez nem éppen a legakkurátusabb megértése a dolognak, hiszen mondottuk már azt, hogy mindezek a tényezők azt a célt szolgálták, hogy ezek a technikák, ezek a diszciplínák, ezek a fokozatok mind mind lépcsőfokok gyanánt funkcionáltak Anna számára, segítve ezzel őt abban, hogy visszataláljon a családjához ezeken a kurzusokon. Azzal, hogy ott találkozott másokkal is. Ezeknek az összejöveteleknek az energiája segítette elő azt, hogy ismét összejöhessen ez a család. Most Anna erről az Új Házának nevezett helyről tanul. Még nem nagyon érti, de belül érzi azt, hogy ez jó érzést okoz. Ha semmi mást nem is, de jó érzést és néhány perc nyugalmat! (kuncogva) Szóval, ő most az Új Házában időzik, éppen úgy, ahogyan benneteket is arra kértünk, hogy tegyetek így. Helyezzétek magatokat az Új Ház energiájába. Még nem igazán érti, hogy mik vannak itt, de a bensejében érzi, hogy ez egy jó hely. Nagyon jó ott és ha semmi más sem történik, de legalább pár percre nyugalomra lel ott! (vigyorogva) Szóval az Új Házában időzik, éppen úgy, ahogy benneteket is arra kértünk, hogy tegyetek így. Helyezzétek magatokat az Új Házatok energiáiba. Élvezzétek az Új Ház dalát. Amennyiben nem halljátok túl jól, akkor egyszerűen csak érezzétek. Ha pedig nem valami jól érzitek, akkor egyszerűen csak tudjatok arról, hogy van egy magvibrációja az Új Házatoknak. Anna, némileg elszontyolodva a saját proaktív teremtésének a hiánya miatt, amiatt, hogy nem sikerült neki célirányosan, hatalommal teremteni, eljutott egy olyan pontra, ahol már nagyon sok mindent el bírt hagyni a klasszikus módszerek közül. Ekkor már egy olyan ponton volt, ahonnan már valóban igazán készen állt a teremtésre. Az Új Házában, Anna egy hatalmas ecsetet talált a nappalijában, egy csöbör gyönyörűen csillogó zománcfestékkel egyetemben. Tudta azt, hogy az nem véletlenül vannak ott, mivel ezeket nem ő tette oda. Amikor utoljára az Új Házában járt, akkor ezek még nem voltak ott. De nagyon odavalónak tűntek. Az ecset igen nagy volt, jóval nagyobb, mint az általa eddig látott bármely korongecset. Körülnézett. Körülnézett az új házában, azon tűnődve, hogy igazán mit is kéne kezdjen a festékkel és a hatalmas ecsettel. Egy belső hangot hallott ekkor megszólalni - nem egy segítőét és nem Tóbiásét - egy hangot, ami csak annyit mondott, hogy fogja meg az ecsetet, mártsa bele a festékbe és húzzon egy jókora ecsetvonást vele az Új Házának arra a falára, amelyik számára a legszimpatikusabbnak tűnik. Ekkor Anna megfogta a korongecsetet, belemártotta a ragyogó zománcba, s amikor az Új Házának a falára húzott egy igen széles ecsetvonást vele, akkor tanulta meg a Hetes számú Leckét. Hetedik Lecke: Teremts Széles Ecsetvonásokkal. Teremts széles ecsetvonásokkal. Ennyire egyszerű ez a lecke, de amennyire egyszerű, annyira alapvető a jelentősége. Az elkövetkező harminc napotok azzal fog telni, hogy elkezditek megismerni életetekben az igazi teremtés mikéntjeit. Nem lesztek többé áldozatok, és már nem csak a puszta reagálók lesztek az életek eseményeire. Az adott pillanat teremtői lesztek. Arra kérünk benneteket, hogy üljetek be az Új Házatokba, érezzétek az új ház rezgéseit és amikor megvan ez az érzés, fogjátok ezt a hatalmas ecsetet, mártsátok bele a festékbe, s vonjatok vele egy széles ecsetvonást. Csak egyet, ne többet. Amikor meg van a vonás, tegyétek le az ecsetet, telepedjetek le a padlóra, és figyeljétek meg azt, hogy mi fog történni azzal a széles csíkkal, amit teremtettetek. Tanulmányozzátok. Meg fog változni. Át fog alakulni. Meg fogja találni a saját egyensúlyát. Az Új Házatokban vagytok, és ebben az energiában isteni egyensúly van. Az első teremtésetek - az első széles ecsetvonásotok - meg fogja találni a saját isteni egyensúlyát. Tóbiás
Posted on: Thu, 03 Oct 2013 14:38:16 +0000
Recently Viewed Topics
© 2015