"egy hónapra lenyúlták az egykori Neo FM frekvenciáját az árvízvédelmi rádiónak, bár a médiatörvény értelmében van joguk rá. - Arra van joguk, amire akarják, hogy legyen, mert van mögöttük egy szavazógépezet, meg olyan intézmények, amelyek szolgai módon végrehajtják az utasításokat. Az árvízvédelmi rádió megindítása már a mohóságukat is tükrözte. Nonszensz, hogy ma már a rádiós piacon lényegében egyetlen nem kormánypárti rádió működik úgy ahogy, noha a Klubrádiónak nyilvánvalóan meg vannak számlálva a napjai, hiszen gyakorlatilag semmiféle kereskedelmi bevétele nincsen. Miután jogilag nem sikerült tönkretenni, mert valahogy homokszemek kerültek a gépezetbe, most a gazdasági ellehetetlenítése folyik. Ez legalább annyit mond el a megfélemlített és gyáva magyar nemzeti nagytőkéről és a multikról, mint a magyar kormányról. Gyalázat - bár jellemző a viszonyokra -, hogy senki nem mer hirdetni a Klubrádióban, miközben hallgatottsága jóval magasabb azoknál a rádióknál, amelyekbe dőlnek a hirdetések. Minden nagyvállalkozó és multinacionális cég fél a kormány bosszújától, amely nyilvánvalóan utoléri, ha hirdetést helyez el a kormánnyal szemben kritikus hangvételű rádióban. A médiában pedig most bizonyos értelemben rosszabb a helyzet, mint a nyolcvanas években. Akkor ugyanis a Szabad Európa rádióból, meg BBC-ből, valamint más magyar és idegen nyelvű adókból lehetett tájékozódni. - Ez a kép egészen fekete. Ön szerint mindez miképpen hat a jövő évi választásra? - Bonyolult dolog, hogyan hat a média a közgondolkodásra. Ezt már hosszú évtizedek óta próbálják kutatni, de egyértelmű válasz nincs. Vannak iskolák, amelyek szerint a személyes tapasztalat fölülírja a média által közvetített üzeneteket. Van, aki a médiát abszolutizálja. Bár a média manipulációs ereje nagy, korántsem kizárólagos. Az is igaz, hogy az emberek egy darabig azokat a médiatartalmakat keresik, amelyek megerősítik őket a saját hiteikben és elképzeléseikben. Egy idő után azonban, ha nagy feszültség keletkezik a saját tapasztalatuk és a média által közvetített valóság között, akkor a média szerepe egyszer csak leértékelődik, az emberek egyre több fenntartással fogadják el az üzeneteket. Emlékezzünk arra a Kádár-korszakbeli közkeletű mondásra, amely arról szólt, hogy "meghallgatom, hogy ugyanarról mit mond a Kossuth Rádió és a Szabad Európa, összeadom, elosztom kettővel és akkor megtudom, hogy mi az igazság". Azt tehát, hogy az emberek rosszabbul élnek, hogy félnek, hogy rettenetes a hangulat az országban, hosszabb távon nem írhatja felül, hogy mit közvetít az életükről a média. - A mai rádiósok és tévések túlnyomó többsége nem is élt a Kádár-rendszerben, honnan tudják, hogyan kell ezt csinálni? - Nem éltek, de a központi irányítás ma is jól működik. Tulajdonképpen azért a diktatúrák eléggé egyformán viselkednek, a hatalom kiszolgálását pedig gyorsan meg lehet tanulni az érdekek vagy a félelem szorításában. - Azt mondja, most diktatúrában élünk? - Nem szeretnék belemenni ebbe a definíciós vitába. A diktatúrákról eléggé leszűkült a fogalomkészletünk, amely a tapasztalatainkra hagyatkozik. Biztos, hogy ami itt van, nem demokrácia. Ez egy újfajta hatalmi rendszer, nevezhetjük diktatúrának is, amely azonban nem írható le a diktatúrákról kialakult korábbi fogalmainkkal. A demokrácia kérdése szerintem alapvetően a lelkekben dől el. Én egyetlen rendszert sem tekintek demokráciának, ahol az emberek félnek a hatalomtól, ahol a hatalommal szembeni kritikának egzisztenciális következményei lehetnek, ahol politikai szerepvállalásáért vagy ideológiai meggyőződéséért üldöztetésnek lehet valaki kitéve. Egy olyan országban, ahol a titkosszolgálat volt vezetőit, egy korábbi minisztert titokban, a nyilvánosság teljes kizárásával lehet vád alá helyezni és börtönbüntetésre ítélni, ott bármi megtörténhet. Sem arról nem tudhatunk semmit, hogy mivel vádolják őket, sem a bizonyítékokról, amelyek a bűnösségüket alátámasztják, sem a tárgyalásról. Ez hátborzongatóan emlékeztet a Rákosi-rendszer koncepciós pereire, bár arra még ott is adtak, hogy legalább a koncepciót megismerhesse a közvélemény. - Most is lehetett koncepció, csak nem ismerjük, mert titkos. - Igen, azt hallottam, hogy a bíró is úgy kezdte az ítélet ismertetését, hogy "abból a koncepcióból indultunk ki". Ez persze csak freudi elszólás lehetett. Ami történt, az azt jelenti, hogy ettől kezdve ugyanez bárkivel bármikor előfordulhat, holnap bármelyikünket elvihetik. Itt már rég nem Szilvásy Györgyről vagy Laborc Sándorról van szó, hanem mindannyiunkról. Innentől bármi megtörténhet. - Korábban a trafikmutyi, a földtörvény, a magán-nyugdíjpénztárak, vagy a takarékszövetkezetek lenyúlása után sem csökkent a kormánypártok népszerűsége. - Az nem igaz, hogy nem csökkent, hiszen 2010 óta a szavazóik egyharmadát még a közvélemény-kutatások szerint is elveszítették. S bár én harminc éve közvélemény kutatással foglalkozom, fogalmam sincs, hogy ma miről szólnak ezek az eredmények. A közvélemény szerkezete, működése ugyanis csak demokratikus körülmények között átlátható. Ott azonban, ahol ilyen nagy a nyomás és a félelem, egyszerűen nem tudhatjuk, miről tájékoztatnak a kutatási eredmények. Félreértés ne legyen, ez nem a műhelyek hibája. De gondoljunk bele: felkeres egy vadidegen, a kérdezőbiztos, és megkérdezi, hogy kire fogok szavazni. Egy olyan országban azonban, amelyben közvetve vagy közvetlenül, országos vagy helyi szinten a többség ki van szolgáltatva a hatalomnak, kevés racionális érv van amellett, hogy a hatalommal nem rokonszenvezők őszintén válaszoljanak. Miért hinném én el, hogy az adatgyűjtés tényleg anonim, és nem lesz a válaszomnak semmilyen negatív következménye. Miért kockáztassak? A félelem és a kiszolgáltatottság légkörében teljesen átláthatatlanná válik a közvélemény. Ezt tükrözi a válaszmegtagadók magas aránya is: tulajdonképpen a lakosság felének véleményéről fogalmunk sincs, mert nem válaszolnak. - Ezek után lehet szabad választás? - Ahol nincs szabad média, ott nincs szabad választás. Márpedig Magyarországon nincs szabad média abban az értelemben, hogy az emberek nem tájékozódhatnak igazából szabadon, nem juthatnak hozzá mindazokhoz az információkhoz, amelyek birtokában felelős polgárként dönthetnek. Tehát ilyen értelemben a szabad választás feltételei már megpecsételődtek. - Vagyis a kétharmad bebetonozta magát húsz évre? - Biztosan nem. Az ilyen rendszerek sosem nagy ügyeken, hanem banánhéjnak tűnő dolgokon csúsznak el. A környező országokban mindenütt úgy veszítették el a választást a regnáló hatalom birtokosai, hogy túlhatalmuk volt a médiában. Itt ez a kormány annyi hibát követ el és olyan katasztrofális a helyzet az országban, hogy előbb-utóbb biztosan lesznek következményei, persze minél jobban halmozódik az emberekben az indulat, a düh és a csalódottság, annál kezelhetetlenebbek és kiszámíthatatlanabbak lesznek a reakciók. 1956 októbere előtt néhány héttel még senki nem mondta volna, hogy mi történik néhány nap múlva, 1987-ben senki nem hitte, hogy 89-re megdől az egész rendszer, amiről mindannyian azt gondoltuk, hogy soha nem lesz vége. A mai hatalomnak is egyik legfontosabb célkitűzése, hogy az emberek úgy érezzék, ennek soha nem lesz vége, hiszen az süllyeszt leginkább apátiába, ami örökkévalónak tűnik. De azért ez egy nyitott ország. Lehet jönni, menni, utazni, más csatornákból tájékozódni, a fiatalok nagy része már beszél nyelveket. Nem tudom, hogy mi lesz. Az biztos, hogy ami most van, az már réges-régen nemhogy a liberális demokráciával nincs köszönő viszonyban sem, hanem a demokráciával sem."
Posted on: Sun, 14 Jul 2013 09:28:51 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015