férfias, nőies Közzétéve július 12, 2013 Ültünk a - TopicsExpress

férfias, nőies Közzétéve július 12, 2013 Ültünk a kávézóban, és azt mesélte Anita: ő egy olyan kemény közegben dolgozott, sok pénzről döntött néhány évvel ezelőtt, hogy az felfalta benne a nőt, még bele is betegedett. Ez a világ túl férfias, versengő, kíméletlen, nem enged teret az empátiának, az együttműködésnek, a lágyságnak — ő munkahelyet váltott. Szisszenek: ez a megoldás? Lehetsz középvezető, de akkor nem vagy nőies. Hol vannak a nőies középvezetők? Nem lehetne, hogy inkább megváltoztassák a világot, a rendszert? Nem, helyette a pályát és a labdát is otthagyják a férfiaknak, mindazt, ami igazi — mi igazi? a befolyás és a pénz, az eléggé igazi –, és bemennek a lányszobába barbizni. A nyüszögés belül, megint: nem tudom, mi a bajom ezzel, de bajom van. Azt állítjuk, aki kibírja nőként ott, az elférfiasodik? Valóban? Vajon lehet-e lágyan vállalatot igazgatni, és keménynek lenni miért pont a nőnek tilos? És a Dávidibolya-jelenség: lám, én benn vagyok a parlamentben, pártvezér vagyok, nincs probléma, nem kell kvóta. Tele vagyunk ezzel a narratívával, hogy mi nőies, mi férfias. Persze, sokféle nő van, de a vége mindig az, hogy aki nem Olyan, az kap az orrára. Hanem olyan, akkor érezze magát kevésbé nőnek, görcsöljön, okolja a nehéz természetét azért, hogy nem szeretik eléggé. Nem elég befogadó. Nem elég lágy. Túl racionális. Rivalizá a férfival. Többet keres. Már mi a bánatért ne lehetne nagyon komoly munkát végezni, határozottnak lenni, sokat keresni, racionálisnak lenni nőként? Ezek komoly értékek, és ha férfi mutatja fel, nagyon is megbecsüljük őket. Milyenek a nők azok szerint, akik így gondolkodnak? És mennyit, de mennyit ostorozzuk mi nők magunkat azzal, hogy nem vagyunk elég nőiesek, befogadóak? Hányszor próbáljuk eljátszani, hogy igazából nem mi irányítunk? A mi rendes férjeink, amikor ránk hagyják a döntést, a felelősséget is ránk hagyják, mi meg gyötörjük magunkat, hogy micsoda őrmesterek lettünk. Nos, én nem kevesebbet állítok, mint hogy mindaz, ami ott a Cégnél nemnőiesnek (férfiasnak?) van titulálva, a versengés, az elidegenedettség, a hajsza, a hatalmas beruházások, az sem nem nőies, sem nem férfias: az embertelen. Romboló, halálsiettető, erőszakos, sok-sok vesztessel. És nem csak anya, apa sem ér oda a bölcsibe. A legfőbb ideje ezt felszámolni, és bevezetni a szép szó, a mellérendeltség, a tolerancia mintáit. Nem, ez nem a nők érdeke, és nem is az ő feladatuk. Ez a világ így, a kapitalista, erőalapú világ, a pénz és a háborúk világa halálra van ítélve. Meddig dől el a lényeg a szivarszobákban meg golfpályákon? Fiúk, nektek sem kellene háborúznotok meg kutyaviadalokat szerveznetek meg terroristákat vallatnotok. Nem, az agresszió nem férfias. És inni sem kéne, meg szerencsejátékkal múlatni az időt, meg kinek nagyobb a kocsija versenyt rendezni. És mindaz, amit ez az oly mélyre ivódott értékrend férfiatlannak talál, a nyafogást, a lelkizést, a külsőségeket, a körömmatricát, a hisztit, a gyengeséget, a visszaélést a testtel, az bizony nem is nőies. Hanem leginkább unalmas, bárgyú, infantilis, manipulatív. Mindannyian, férfiak és nők is vagyunk néha unalmasak, bárgyúak, infantilisek, nem a nemünk teszi, és bármelyikünk lehet és legyen is határozott és racionális, és nem, ez nem egyenértékű a nemátalakító műtéttel. Én legalábbis nagyon szeretném, ha a lányom már egy ilyen világban élne. About these ads Értékelés: 1 Vote ezt megosztom Facebook15 Twitter E-mail Google +1 Tetszett a bejegyzés? Kategória: bejegyzés | Címke: értékrend, elv, nemi szerepek, társadalom | Szerző: csak az olvassa | Közvetlen hivatkozás a könyvjelzők közé. 26 HOZZÁSZÓLÁS A(Z) “FÉRFIAS, NŐIES” BEJEGYZÉSHEZ Adél - július 12, 2013 - 07:18 szerint: Felelős munkát végezni jó, főképpen, ha áll valaki az ember mögött. Ha nem úgy kell a napot tölteni, hogy végig kattog a háttérben, hogy jaj, mi van a gyerekkel otthon. Egy felelős helyzet, ha nagyon csinálja az ember kiemeli őt az ún. női szerepből. Én azt veszem észre, hogy eltelik úgy a nap, hogy eszembe sem jutnak az otthoni dolgok- vagy ha igen, az valami rémisztő felismerés: Jaj, a gyerek! Milyen jó lenne, ha ez nem egyedül nekem nyomná a vállam, és igazán férfiasan tudnék a feladatra koncentrálni. Ez is megélhető a nőiség elvesztéseként, hiszen a férfiaknak ez természetes, a nőknek bűn. A nő, aki legalább egy csáppal nem kapaszkodik hazafelé 24 órában, az hanyag karrierista. Ilyen létforma viszont csak felelősség nélküli, jelentéktelen munkakörben megvalósítható, így hát ezeket bele is sózzák a nők nyakába. Ők pedig elvállalják, mert így megőrizhetik a nőiességüket. Csakhogy nem azt őrzik, hanem az egyszemélyes felelősséget az életük egy másik szeletéért. Azért, amiért ketten kellene felelősséget vállalni. Ha létezne ilyen megosztás, akkor a méltó munka is könnyebben vállalható lenne és nem volna az állandó lelkifurdalás a nőkben, hogy valamit elhanyagolnak, férfiassá válnak, ha komoly munkát vállalnak.