innentol folytatom az olvasast: "Nos, mi volt az eredménye ezeknek a tárgyalásoknak? A két szuperhatalom és bizonyos számú nemzet beleegyezett abba, hogy befejezik a légkörben végzett atomkísérleteket és eltávolodnak a tömény elrettentési koncepciótól, ami halálos biztonsággal egymás kölcsönös megsemmisítéséhez vezetne. Népünk legtöbb javaslatát azonban visszautasították, és ugyanabban az időben bevezették a titoktartásnak egy mai napig tartó korszakát. Túl sok hatalommal bíró embernek túl nagy személyes érdeke fűződik ahhoz, hogy ne derüljön fény az igazságra. Mert ha a mi létünk általánosan ismertté válna, akkor a Föld bolygón megszűnne a széles körben elterjedt korrupció és kizsákmányolás. Itt az embereknek csak egy nagyon kis százaléka birtokolja a világ erőforrásainak, a termőföldjeinek, a gyárainak és vagyonainak a nagy részét, és a pénz az eszközük az uralmuk fenntartására. Lehet, hogy nehéz megérteni, de mi a Vénuszon megtanultunk pénz nélkül élni. Ennek eredményeképpen nálunk már nincs az anyagi javaknak és a pénzeszközöknek a halmozása, de kizsákmányoló média sincs. Ez meglehetősen pozitívan hat a tudatunkra. A Vénusznak nincsenek központi vagy nemzeti kormányzatai, és semmi sincs, ami egy osztálytársadalomra hasonlítana. A Földnek azon jól élő, hatalommal rendelkező emberei, akik tudnak rólunk, nem akarják, hogy a tömegek megismerjék a mi életmódunkat. Számukra a titoktartás túlélésüknek egyik záloga. Az energiaiparban pénzügyileg érdekelt emberek kínosan ügyelnek arra, hogy elnyomjanak mindent, ami az un. ufókkal és azok utasaival kapcsolatos információ. Ugyanis a technikailag fejlett bolygókon a szükséges energiát mágneses és napenergia biztosítja. Mivel ezek korlátlanul rendelkezésre állnak és kis költséggel járnak, az ilyen fejlett technológiák itteni bevezetése kiiktatná a hagyományos energiaipart. A mágneses energiát arra is használják, hogy ellássák un. repülő csészealjainkat és nagy anyahajóinkat. És ha itt mindenki rendelkezne egy ilyesféle járművel, melynek üzemeltetési költségei majdnem nullára tehetők, nem lenne többé szükség autókra, hagyományos repülőgépekre és hajókra. Az autópályák, a vasúti sínek, a repülőterek meg még pár száz egyéb létesítmény is fölösleges lenne akkor. Az embereknek nem kellene többé városokban élniük, mert egyszerű, gyors és olcsó lenne naponta akár több ezer kilométeres távolságot is megtenniük. Micsoda veszteségeket jelentene ez a jelenlegi uralkodó körök számára! Az ő álláspontjuk világos: a szomszédos bolygókról származó technológia egy olyan változást hozna, ami számukra nem kívánatos; ők, mint az önző emberek, a jelenlegi rendszer fenntartásában érdekeltek. Nekünk, vénusziaknak ma is egy sor ellenségünk van itt. És annak ellenére, hogy a legtöbb ( egyszerű ) ember tárt karokkal fogadna minket, mi a Földet még mindig egy barátságtalan bolygónak tartjuk. A hadsereg, a rendőrség és megijedt polgárok fegyverrel lőttek az űrhajóinkra, amint felfedezték azokat, annak ellenére, hogy mi semmilyen ellenséges szándékot nem mutattunk. Ez jó ok volt arra, hogy elkerüljük a lakott területeket. A Testvériség tiszteletben tartja a Föld éretlenségét, amely ennek a bolygónak a viszonylag fiatal életkorával függ össze. Így a lakosság leginkább negatívan reagál az olyan váratlan látványra, mint amilyenek a mi űrhajóink, melyek az ő elképzeléseik számára teljesen idegenek. Az ember olyan sok háborút és katasztrófát élt meg a Földön, hogy a más bolygókon való élet gondolata nem túl megnyugtató. A földönkívüli teremtmények inváziójáról szóló un. science-fiction filmjeitek áradata pedig minden volt, csak nem segítség nekünk. A mi űrhajóink legtöbbször rejtve maradnak, mikor ellenséges terület felett repülnek, még akkor is, ha maguk az ott élő emberek esetleg ezt nem tartják ellenségnek. A kormányok és a hadseregek barátságtalan eljárásának pedig az is a következménye, hogy a hatalom mindent elkövet, hogy szigorú hírzárlatot tartson fenn az aktuális észlelésekkel, leszállásokkal és találkozásokkal kapcsolatban. Könyveket írtak erről, melyek feltárják, hogy hogyan ellenőrzik a katonák és a titkosszolgálatok egyfolytában a sajtót, hogy hogyan hallgattattak el tanúkat, terjesztettek hamis információt ( dezinformációt ) és koboztak el értékes bizonyítékokat. Ez sajnálatos. Nagyszámú ember tud erről a cenzúráról, ám az embereknek még nagyobb csoportja kapna sokkot, ha megtudná, hogy mennyire komoly és szerteágazó valójában ez a cenzúra. ( Megj : hogy valójában egy negatív mátrixban él! ) Mégis, a földi kormányok minden fortélya ellenére, űrhajóink folytatják itteni műveleteiket. Kibővített technológiával megfigyeléseink most évszázadok óta a legmagasabb szintet érték el. Hajóink közül több őrjáratozik egeteken és országotok fölött és több emberrel vesz fel kapcsolatot, mint valaha is ismert történelmetek folyamán. Azok a testvéreink közül, akik itt élnek, egyre inkább kinyilvánítják jelenlétüket bizalmas barátaiknak. De mielőtt még tovább megyek, utalnom kell arra, hogy nem minden un. ufó a mi Bolygói Testvériségünktől származik, sőt még csak nem is a mi Naprendszerünkből. Ezek közül egynéhány tulajdonképpen az asztrális fény és a dimenziók közötti élőlény, néhányan ismertek számunkra, mások nagy távolságokból érkeznek. Az egész kép nagyon összetett, de részünkről sok leszállás volt a Földön és sok néppel történt már meg a kapcsolatfelvétel. Űrhajóink aktívak a világ minden részén, megfigyelik a Föld légkörét, az országokat és az óceánokat. Az atomkísérletek halálos fenyegetést rejtő következményei pedig különösen aggodalomra adnak nekünk okot, de éppúgy a természeti katasztrófák, a földrengések, a klímaváltozás és a Föld tengelyének elbillenése is. ( Megj : Írta ezt Omnec 1975 körül! ) Azok között az emberek közül, akik figyelemmel kísérik mindezeket az aktivitásokat, egyre többen vannak meggyőződve arról, hogy néhány észlelt un. ufó valójában magasan fejlett bolygókról jön, és ezek az emberek már nem nevetnek olyan könnyen mások ufókkal vagy azok személyzetével szerzett tapasztalatain. De a szomszédos bolygókkal meglévő kapcsolatot még nem jelentették be, sőt, lehet, hogy ez még egy ideig így is marad. Érdekes lehet még, ha megemlítem, hogy a Szaturnusz és a Jupiter felületén uralkodó gravitációs vonzerő nem olyan nagy, mint ahogy azt tudósaitok feltételezik, és sem az Uránusz, sem a Neptunusz, sem a Plútó, sem az azon túli bolygók nem jéghidegek. ( Megj : a Plútón túl még három bolygó tartozik a Naprendszerünkhöz, és az utolsó, a 12. pedig a Nibiru. ) A Merkúr kivételével a felületi hőmérsékletet nem minden esetben a Naptól meglévő távolság határozza meg. Igaz az, hogy a Plútót és az azon túli bolygókat befolyásolja egy másik aszteroidagyűrű, amely felerősíti a napsugárzás energiáját, amennyiben úgy működik, mint egy elektromos rácsmező. A Mars és Jupiter közötti gyűrűnek ugyanilyen hatása van a Jupiterre, a Szaturnuszra, az Uránuszra és a Neptunuszra. ( Megjegyzés - itt most egy kicsit részletesebb magyarázatra van szükség, mert Omnec Onec sem fogalmaz ebben a témakörben mindenki számára érthetően : A Naprendszerünkben valójában három aszteroida-öv található! Első az ismert belső aszteroida-öv a Mars és a Jupiter pályája között, a második az 1992 után / hivatalosan / is elismert Kuiper-öv, ez a Neptunusz és a Plútó között van – a Plútó valójában nem tartozik a Kuiper-övhöz, hanem egy utána következő külön Földszerű bolygó! És ez a csillagászati tévedés vezetett oda, hogy a Plútót 2006-ban egyszerűen lefokozták kisbolygónak! - a harmadik aszteroida-öv Oort-felhő néven pedig a Naprendszerünk szélén található, a 12. bolygó után. A szerzőnő által említett kiegyenlített gravitációs és hőmérsékleti viszonyok a Naprendszerünk 12 bolygójára vonatkozóan négy tényező egymásra hatásával jön létre : 1. A Napunk 2. Belső aszteroida-öv 3. Kuiper-öv 4. Oort-felhő Ez a négyes rendszer egy katódsugárcső működéséhez hasonlítható / a szerzőnő elektromos rácsmezőnek nevezi / , melynek a pozitív pólusa a Nap, a negatív pólusai pedig a három aszteroida-övezet! És ezért van az, hogy többé-kevésbé kiegyenlített gravitációs és hőmérsékleti viszonyok uralkodnak a Naprendszerünkben, mivel az aszteroida-övezetek a Nap energiáját és gravitációs potenciálját egymás után felerősítik! Megérteni azonban ezt az egyszerű kozmikus összefüggést a mai emberiségnek még nagyon nehéz, mivel az iskolai oktatás révén tudatilag egyenirányítva van, és így a hitelveket – ahogy ez eddig minden korban történt – tudományos tényekként fogadja el. Azt azonban nem veszik észre, hogy ez az érzéki csalódás csupán azért jöhet létre, mivel egy negatív mátrix-társadalomban élnek, ahol a hatalom korlátlan manipulációs képességgel rendelkezik az emberek felett. Így pl. a newtoni fiktív mechanikai törvények „örök érvényességét” a hatalom bármikor képes a modern kamu-űrkutatás révén is az embereknek „bebizonyítani”! Holott pl. a Holdon sem 1/6 a gravitáció, mely a newtoni tézisekből következne, de a hatalom képes arra, hogy lelassított filmfelvételekkel az embereknek „beadja”, hogy a Holdra szállás emberi tapasztalata a newtoni törvények egyetemességét igazolja! ) Az amerikai és orosz űrhajózási programok beindulása óta szondákat küldtek a szomszédos bolygókhoz. Ezeknél adatott meg első alkalom, hogy egy másik bolygó légkörébe behatoljanak és a közvetlen közelről a környezetet fényképezzék. Ha viszont az általuk alkalmazott cenzúrára gondolok, kétlem, hogy a közeljövőben bármiféle meglepetésre okot adó tény napvilágot láthatna. A legtöbb adatot, melyeket ezek a szondák visszaküldtek a Földre, sohasem hozzák nyilvánosságra. Ám olyan adatokat gondosan bizonyítéknak választanak ki, melyek azt sugallják, hogy az emberi élet más bolygókon nincsen – és ezt fogadja be a nyilvánosság. Mert tulajdonképpen maguk az űrszondák, melyeket közvetlenül egy bolygó felszínére küldtek, nem hazudnak. Annál inkább azonban azok, akik irányítják őket! A mi embereink, akik úgy döntöttek, hogy a Földön élnek, hallgatnak ezekről hazugságokról, és különösen azok, akiknek fontos feladataik vannak itt. Számukra egy leleplezés nem jöhet szóba, nekik túl sok vesztenivalójuk van: egy földi misszió kudarca vagy talán magának az életük elvesztése is. Hisz mi is lenne, ha egy elismert tudós az amerikai nukleáris kutatásban egyszer csak elismerné, hogy ő a Vénusznak az egyik tudósa? Vagy ha egy magas beosztású kormányzati hivatalnok tenné ugyanezt? Vagy kinevetnék, vagy hinnének neki, de egyik sem lenne túl kedvező. Az, hogy az én népem miért segít továbbra is ennek a bolygónak, és hogy miért él részben itt, valószínűleg nem könnyen érthető. Hisz miért is adjunk fel egy békés, kellemes életet, hogy egy ennyire negatív környezetben éljünk itt a Földön? Az emberek gyakran feltették nekem is ezt a kérdést. Hogy miért hagytam el a Vénuszt, ha ott az élet annyival kellemesebb volt? A válasz világegyetemünk felépítésében rejlik és a Földnek a mi Naprendszerünkben elfoglalt egyedüli helyzetében. Űrutazóink évezredeken át kutatták a fizikai világegyetemet, és mindenütt legnagyobb mértékű rendet és törvényszerűséget találtak. Nem csak az atomok, hanem a bolygók és naprendszerek is természeti törvények szerint léteznek, amelyek már akkor megvoltak, sőt még azelőtt, hogy megteremtették ezt a galaxist. Vannak olyan kozmikus tervek és törvények, amelyekről a földi ember nagyon keveset tud. A fizikai világegyetem felépítése nagyon jelentőségteljes azok számára, akik felfedezték titkait. A világegyetemet egyetlen egy szellemi gondolatból tervezték meg, hogy támogassák az életet annak sokféle formájában. És ahogy a Föld tudósai is lassacskán megtanulják azt, hogy az élet épp oly kevéssé véletlenszerűen jött létre, mint az a sok természeti törvény is, amely uralja azt. Ezek a törvények megtalálhatók minden naprendszerben. A fizikai világegyetemben minden életfokozatban mintákat fedeztünk fel, rendet és ciklusokat, amelyeket elfogadunk és amelyekből tanulunk. A kozmikus lét nem felejtette el az embert, mint a magasabb életformák egyikét a fizikai világegyetemben. Úgy, mint ahogy mindenütt meg lehet találni a fizika és kémia törvényeit, úgy van ez az ásványokkal, a növényekkel és az állatokkal is. Valószínűleg meg lennétek lepődve, ha tudnátok, hogy hány földi növény és állat származik más bolygókról, melyeket a betelepítők hoztak ide a Földre. Minden bolygó azért lett megteremtve, hogy sok síkon támogassák az életet. És így számunkra nem volt meglepetés az, hogy utazásaink során felfedeztük, hogy a legtöbb bolygón van emberi élet. Az ember nem a Föld egyik teremtménye, hanem a világegyetem egyik élőlénye, aki benépesítette a Földet. Az emberi fajt a világegyetemben teremtették, és az sok helyhez tud alkalmazkodni. Ha a kutatók nem fedezték volna fel az eszkimókat az Északi-sark közelében, akkor ma talán általánosan azt hinnék az emberek, hogy az ember ilyen szélsőséges körülményekhez nem tud alkalmazkodni. De idővel az emberi test képes erre, és alkalmazkodik nagyon különböző feltételekhez különböző szélsőséges helyzetekben. Rövid vagy hosszabb idő alatt meg fog mutatkozni annak igazsága, amiket itt mondok. Az ember, mint univerzális életforma más bolygókon fejlődött ki előbb, néhány esetben olyan síkokon, amelyek annyira spirituálisak, intellektuálisak és fizikaiak, hogy a földi ember azt el sem tudja elképzelni. A vénusziak és a Testvériségben élő barátaink nagyon érzelmes lények. Olyan történelmünk van, amely nagyon hasonlít a Ti jelenlegi viszonyaitokra. A Vénusznak is meg voltak a maga háborúi és hatalmi harcai, megvolt a szegények elnyomása és voltak kegyetlenségei. A mi gondunk arra vonatkozik, hogy a Földnek problémái vannak azzal, hogy felnőtté váljon. Ugyanazok a hibák újra és újra megismétlődnek. Ahelyett, hogy a háborúk helyett haladást érne el, a Föld immár ijesztően hosszú ideje ugyanazon a szinten áll, és a helyzet inkább romlik, mint javul. Egy fekete felhő úszik az egész bolygó fölött. Jó okokból tudósaink továbbra is dolgoznak óriási űrhajókban magasan fenn a Föld légkörében, míg más életterületekről származó embereink továbbra is élnek itt lenn. Mi is érintve vagyunk attól a szenvedéstől, amelyen a földi emberiség keresztülmegy. Közülünk sokan azért élnek a Földön, engem is beleértve, hogy kielégítsék saját személyes fejlődési igényeiket. Naprendszerünkben negatív bolygóként a Föld vonz olyan embereket, akiknek fejlődésük részeként negatív tapasztalatokra van szükségük. Keleten ezt a szükségletet vagy feladatot karmának hívják, ami kéz a kézben jár a reinkarnációval. A reinkarnáció ( újbóli megtestesülés ) a Bolygók Testvériségének népei között az élet egyik elismert ténye. Ez nagyon reális dolog, mint ahogy mindenki tudja, aki fejlett kultúrában él. Tudományosan - hála a lelki (spirituális) és technikai haladásnak - áttörtük azt a gátat, amit Ti halálnak neveztek. Mindenki, aki ma a fizikai világegyetemben él, sok alkalommal élt korábban, de ezt a nyugaton élő földi emberek legtöbben nem tudják. A reinkarnáció gondolata által számunkra nem annyira tragikus, hogy egy negatív Föld bolygón élünk. A negatív tapasztalatok csak részeit képezik egy sok, néha különböző bolygón zajló, számos élet alatti, hosszú fejlődési periódusnak. Minden személyiség örökre egy egyén marad, akkor is, ha már a világegyetem bármely más helyén testesül is meg térben és időben. A karma egy láthatatlan törvény, amelynek mindannyian alá vagyunk vetve, akár akarjuk, akár nem, attól is függetlenül, hogy hiszünk-e benne vagy nem. Ezt az ok és okozat törvényeként ismerik, mert mindennek, amit egy ember tesz, gondol vagy érez, van valamilyen hatása őreá. Néha cselekedeteinek hatása vagy gyümölcse csak évekkel vagy életszakaszokkal később mutatkozik meg, de ez elől nincs menekülés. A karma törvénye kiterjed az élet minden területére, egészen addig, amíg minden bűn ki nincs egyenlítve. Ennek semmi köze nincs a sors determináltságához, mert minden pillanatban friss karmát alkotunk és learatjuk a régit. Ez egy nagyon szigorú törvény, és senki sem szabadulhat meg azoktól a szenvedésektől vagy örömöktől, amelyeket önmaga okozott. Az én Földre jövetelem egyik oka az volt, hogy valamit kiegyenlítsek a karmámból. Meg kellett tanulnom az együttérzés leckéit és el kellett varrnom korábbi földi életeim néhány visszamaradt szabad szálát. A Vénuszon folyó élet boldog (üdvözült) volt, és könnyen elhatározhattam volna, hogy ott maradok. De világossá vált számomra, hogy az elkerülhetetlent csak elodáztam volna, ha kiélem az életemet a Vénuszon. Talán a Földön születtem volna újra. Ha visszatekintek, örülök, hogy úgy döntöttem, hogy ennek az életemnek a hátralévő részét a Földön töltöm el, minden szenvedés és szükség ellenére, amelyeken keresztül kellett menjek. A mi embereink számára nem szokatlan, hogy ide jöjjenek karmájuk kiegyenlítésére. Ők vagy olyan itt élő emberekkel akarják tisztázni karmikus tartozásukat, akikkel korábbi életek során voltak kapcsolataik, vagy szükségük van néhány negatív tapasztalatra, mint amilyen egy háború vagy a szegénység. A mi Naprendszerünkben ilyen tapasztalatokat egyébként már sehol máshol nem lehet már szerezni. Az én itteni, gyerekként történt megérkezésem más, egyedüli dolog volt. Az, hogy egy új társadalom fogadjon be minket, nem csak nehéz, hanem veszélyes dolog is. Aki felnőttként jön a Földre, gyakorlás és tapasztalás által érkezik itt meg, nekem azonban úgy kellett beilleszkednem egy földi családba, hogy nem ismertem azt. A népem számára rendelkezésre álló eszközök segítségével a terv sikeres volt. Biztos vagyok abban, hogy vannak családok, akik tudnak rólunk és akik felajánlották volna, hogy felnevelnek, de engem karmikusan ez az egy különös család vonzott. Mint fiatal lány, sose mertem egyetlen egy szót sem szólni a Vénuszról, sem a családom körében, sem legjobb barátaim felé. Mielőtt elhagytam a Vénuszt, többszörösen figyelmeztettek, hogy ez mennyire buta és veszélyes dolog lenne. Hisz itt az emberek még azt sem tudják, hogy a Vénuszon egyáltalán van élet. Filmjeitekben úgy tűnik, hogy űrhajósaitok más bolygókon mindig csak szörnyeket, gonosz diktátorokat és háborúzó hatalmakat találnak, ami valójában azt tükrözi, amit a mi űrhajóink találnak itt a Földön. És biztos vagyok abban, hogy pszichiátert hívtak volna hozzám, aki a túlérett elképzeléseimet gyógyítja, hogy "kiszabadítsa ezt a szegény gyermeket a fantáziavilágából". Előrehaladottabb életkoromban pedig a magyarázat talán rafináltabb lett volna, ha elkövetem azt a hibát, hogy fecsegek. "Nincs kétség afelől, hogy ez csak egy megzavarodott gyerek Tennessee legsötétebb erdeiből. Érzelmi szenvedésekkel teli gyerekkora afelé űzte, hogy egy álomvilágban találjon menedéket. A Vénusz a boldogság egyik fantáziaországára asszociál, egy olyan helyre, ahol új értelmet lelhet az élete." Most, amikor elkezdem mondani a saját történetemet, gyakran hallom ezt. Nem zavar, mert tudom, hogy ez csak korlátozott megértésből fakad. Retz városában hallottam először arról, hogy a Földön is lehet élni. Ugyanannyira, amennyire le akartam valamit dolgozni a karmámból, kell, hogy betöltsek egy speciális missziót népem számára azzal, hogy megtöröm a hallgatást itteni jelenlétemről és beszélek a mi Bolygói Testvériségünkről. Úgy érzem, hogy később kapcsolatot fognak felvenni velem további részletek feltárására.
Posted on: Fri, 20 Sep 2013 21:22:43 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015