Álomkórász 55. - Bretagne? Mért pont Bretagne? - Mert különleges hely. Nagyapámnak az volt a rögeszméje, hogy elutaznak Bretagne-ba nagyanyámmal, aki majd beletaszítja egy szikláról a tengerbe. Ez lett volna számára a szép halál. - Kicsit giccses. És elutaztak? - Azt hiszem, egyszer sikerült eljutniuk. De lehet, hogy végül csak Ile de Noirmoutier-ra, ami délebbre van. Tudod, Kuncz Aladár miatt. Nagyapám alapvető olvasmánya volt. - Te viszont jártál. Ti. - Jártam. Na és? - Ne játszd az értetlent. Nászúton voltatok ott. Mert az első feleséged ragaszkodott hozzá. Ő és a bretonok… A székely, aki keltának hiszi magát. Picit identitászavaros, de végül is az ő dolga. Legalábbis az volna, ha nem kevernéd ide. - Nem keverek semmit sehová. Van egy történet, amelyben egy nő elutazik Bretagne-ba. Tudomásom szerint ilyen történet nem esett meg semmiféle nővel, akihez közöm volt. - Nem, persze. Édes Álomkórász, tettesd csak az ártatlant. Csak azt nem értem, mért nem jó Párizs? - Párizs jó. Remek. Kiváló város. De égett gumiszaga van a metrónak. Tudod, a kerekek miatt. Amikor először jártam ott, tizenkét évesen… - Kórász! - Tessék? - Ne beszélj mellé! - Nem beszélek mellé. Csak beszélek. Itt és most én beszélek. De ott, abban a történetben a történet beszél. És ahogy azt mondta, hogy esős október, úgy azt mondja most, hogy Bretagne. És ezen fennakadhatsz, de ez van. Nem tudok mit tenni. - Akkor csak azt mondd meg, hogy Bretagne-ban másképp történnek-e a dolgok, mint Párizsban? - Fogalmam sincs. Tényleg. A történet mondja önmagát. Ha nem szólsz közbe állandóan, talán kiderül. - Értem. Mondta, de nem értette. - Na, látod. Ez már adekvát megközelítése a fikciós történetmesélésnek. - Ne süketelj. Allons-y. És gyorsan, mert véges az időm. - Majd meglátjuk. Az idő is csak fikció.
Posted on: Mon, 12 Aug 2013 04:36:31 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015