2013 márciusában kezdtem el levelezni, telefonon beszélni egyházakkal, szervezetekkel, egyesületekkel. Párom elvesztésével egyre nehezebben tudok Atinak segíteni. Gondoltam segítséget kérek . Szerettem volna egy elektromos szobai kerekesszéket. Gondoltam nem lesz nehéz hisz rengeteg "segítségre" szakosodott szervezet van kis hazánkban majd ők segítenek. Először reménykedtem h kaphatunk olyan széket mely állítani is tud ezzel is megkönnyítve fiam és az én életemet. 6.hónapja könyörgök, hason csúszok, megalázkodom.....hiába. 6. hónapja reménykedek ...hiába. Több hónapja kértem ismerősöket, "barátokat" segítsenek.....hiába. Volt ki mondta menjek és nézzem meg...mondta ezt annak ellenére h tudta nem tudok innen elmenni !!!! Kaptam jó tanácsokat kihez forduljak .....fordultam......hiába. Meg kellett tapasztaljam saját magamon is azt amit mások mondanak ...ha nem vagy tűz közelben szarnak rád....ha nem vagy csókos szarnak rád. Tudtam de nem akartam elhinni az egyházak, szervezetek nem azért vannak h segítsenek rászorultokon.....már elhiszem. Most már tudom azt is mire számíthatok. A sok emeléstől /mert soxor a széket is emelnem kell Atival együtt mert kis helyen nem tudja kézzel úgy tekerni ahogy kell/ minden porcikám fáj.....nem baj ezt én érzem. Ettől függetlenül én továbbra is segítek mindenkinek ki rászorul és segítséget kér. Ettől függetlenül meghallom a ki nem mondott kérést is.
Posted on: Sun, 25 Aug 2013 08:29:28 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015