A konformisták döbbenetére most megint nem kerékpártolvajokról esik szó, hanem szájbarágós oktatást tartunk a kutyatartásról, az imént bemutatott elmebeteg, kutyákat mérgezni kívánó nő kapcsán is. (Aki egyébként, mint megtudtuk, egy általános iskolában dolgozik tanárként. A közismerten selejtes magyar pedagógusállomány ismét hozta a színvonalat, gratulálunk.) Mielőtt valaki vinnyogni kezd, hogy miért foglalkozunk már megint olyasmivel, ami nem kerékpártolvajokkal kapcsolatos: az ugye megvan, hogy mi a Fehér Svájci Juhászkutya Klub Egyesület egyik szakosztálya vagyunk? Tehát tulajdonképpen kutyás állatvédő szervezet. Nyugi, a kutyás részlegben legalább annyian nem értik, mi köze az állatmentésnek a kerékpártolvajokhoz, mint ti fordítva. Már megint beindult a verkli egyeseknél, hogy de a kutyát pórázon, szájkosárral kell sétáltatni! illetve hogy de a magyar kutyások 80%-a nem tudja megnevelni a dögét! Ezzel szeretnék némi vitába szállni. Csak Magyarországon van ez a beteges kutyafóbia. Sehol a világon nem kötelező a póráz, pláne a szájkosár. Menjetek el Bécsbe, Prágába, Münchenbe, bárhová. Pórázat még csak-csak láttok, de szájkosarat sehol. Ugyanakkor láthatsz kutyákat a plázákban, a kávézókban, a tömegközlekedésen, mindenhol. Nem azért, mert az osztrák, a cseh vagy a német kultúráltabb nép mint mi, vagy mert okosabbak a kutyáik, hanem mert a társadalom nincs beoltva beteges kutyafóbiával (vagy biciklifóbiával, vagy kamerafóbiával). Budapesten nagyjából 500 ezer kutya él. Az utcajegyzékben 8568 közterület szerepel, bár ennél valójában kevesebb van, hiszen számos utca több irányítószámot visel vagy két kerület határán fekszik, ezért a jegyzékben is kétszer-háromszor megtalálható. Ez azt jelenti, hogy minden utcában átlagosan 58 kutya lakik. Csakhogy az utcák jelentős része ipari terület, főútvonal, lakatlan hely, tehát az átlag ennél magasabb. Számoljunk 65 kutyával utcánként. Ha a budapesti kutyatartók 80%-a mindenhová szaratja a dögjét, az azt jelenti, hogy egy utcán naponta minimum 50-52 adag kutyagumi keletkezik. (És ugye erre jön még a másnapi, harmadnapi mennyiség is, amíg a természet el nem végzi lebontó munkáját...) Csakhogy egyetlen utca sincs, amit ennyire elborít a kutyaszar. Még a legdurvább, legprolibb környékeken sem. A kedvetekért ma megszámoltam a VII. kerületi Jósika utcában, hányat látok. Négyet. Pedig ott aztán vannak prosztók bőven. A fenti számítás hibája egyébként, hogy a kutyák nem egyenletesen oszlanak el a városban, hanem az emberi lakók arányával arányosan bizonyos környékeken sokkal több van belőlük. Nyilván akár háromszor-négyszer is annyian lehetnek, mint a fent számolt átlag. Még így sem produkálják azt a mennyiséget, ami a kutyagyűlölők szerint létrejönne. Tehát sajnálattal közöljük a kutyafóbiásokkal, akik a kutyák mindenhonnan való kitiltása és a póráz-szájkosár bűvöletében élnek, hogy nincs igazuk. A kutyatulajdonosok talán 1-2 százaléka az, aki a közterületeket összeszennyezi. Ugyanazok, akik a liftben bagóznak, akik a lépcsőházba hugyoznak és a sörösüveget a játszótérre hajítják. A számítást egyébként empirikus módszerekkel is ellenőrizheti bárki, aki jól ismeri a környéken a többi kutyást. Senki, még a legaktívabb állatvédő aktivista sem tud egy-kettőnél több bunkót mondani a lakóhelye közelében. A póráz és a szájkosár egyébként nem oldja meg a járda összeszarásának problémáját, mert a kutya pórázon is kakálni fog. Viszont akik mindenáron pórázat követelnek, próbálják ki pár napig, nekik jólesne-e pórázon és mondjuk gázálarcban közlekedni. A póráz és a szájkosár ugyanolyan állatkínzás, mint bezárni a kutyát egy huszonöt négyzetméteres lakásba. A kutyák értelmes állatok, nagyon hamar megtanulnak a városhoz alkalmazkodni, gazdájuk szokásaiból megértik, hogyan kell közlekedni, és se nem harapnak, se nem szarnak össze mindent, ha nem kényszerítik őket. A járdát összepiszkító dögök tudniillik azért csinálják ezt, mert nem engedik el őket a pórázról, és kénytelenek ott elvégezni a dolgukat, ahová leviszik őket! Fejlett nyugati országokban egyébként nem azért nincs kutyaszar a járdán, mert mindenki vigyázzban áll, vagy mindenki könyékig tapicskol benne, hogy felszedje, hanem mert a helyi közterület-felügyelet naponta takarítja az utcákat direkt erre feltalált gépekkel. Ott ugyanis nem az a hozzáállás, hogy ha valamire igény van, azt tiltsuk be és büntessük, akkor nem lesz gond. Helyette inkább kitalálnak egy megoldást a helyzetre. Azzal meg ne jöjjön senki, hogy ezt itthon nem lehet bevezetni, mert nincs rá pénz, mert egyrészt nem Mogadishu szegénynegyedében élünk, másrészt csaknem minden kerület vásárolt már egy rakás utcatakarító gépet, ami szintén nem volt olcsó. Tetszik vagy sem, a városban mindig lesz egy-két százaléknyi tahó, aki a járdára fogja szaratni a kutyáját, akárhogy hőbörögnek is miattuk. De ennél sokkal több csöves hempereg az utcákon, akik ugyanezt csinálják, és az ő pórázra vételükről még nem esett szó. A falkákban portyázó tolvajokról még kevésbé.
Posted on: Tue, 12 Nov 2013 15:16:35 +0000