A vén indián Élt egyszer egy vén indián, Erős Kos a neve. Fiatalon vitézkedett, s főnök lett belőle. Törzsét bölcsen vezetgette ez a derék vezér. Szaporodtak, sokasodtak, s folyammá lett az ér. De a gonoszt ki nem irtod, Heje - haja, huj - huj. A nagy fény vet nagy árnyékot. Heje - haja, huj - huj. Volt e kosnak két hős fia, utódok is lesznek. Nyíltszívű Sas az idősebb, kit főnökké tesznek. Volt egy kisebb fivére, ki nem volt elégedett. Mint a gejzír a magasba, felfelé törtetett. És a gonoszt le nem győzöd, Heje - haja, huj - huj. Ím, így fakul tündöklésed. Heje - haja, huj - huj. Én leszek majd a Nagy Főnök! Mondá Medveborja. Ki mást mond, magát áltatja! Így ült fel a trónra. Nem úgy van az, édes öcsém! Felel rá a bátyja. Én vagyok az elsőszülött, ezt mindenki látja! S ím, a viszályt nem bírhatod, Heje - haja, huj - huj. Így hullik le csillagzatod. Heje - haja, huj - huj. Ezt kell látnod öreg szemmel, a széthúzás az úr. Vérbe fagynak hős fiaid, sátrad lángba borul. Fekete hajad megőszül, elborul az elméd. Megtébolyodik az öreg, s kileheli lelkét. Emígy nyert a belső gonosz, Heje - haja, huj - huj. Az, mi emberszívben lakoz. Heje - haja, huj - huj.
Posted on: Tue, 12 Nov 2013 15:03:40 +0000