AKASZTJÁK A HÓHÉRT! IDŐPONT KÉRÉSNÉL SZEMBESÜLTEM A SOTE TANULMÁNYÁVAL, NO MEG A MAGYAR EGÉSZSÉG ÜGGYEL. Nem gondoltam volna, hogy egyszer velem történik meg, az igazán nagy kérés lehetőségének kihasználása. Valaki, valaha megígérte, hogy ha szükségem lesz igazán jó vállízületi szakértőre, akkor szóljak neki. Egyszerűbben kifejezve, egy tényleg a szakmájához értő orvosra, aki járatos a sportegészségügyben. Hozzáteszem, bizonyos versenysport szövetségekben, mint háttérember, mint állóképességi edző, jó pár élsportoló, versenyző, rekreálásában vettem részt, akár úszó, röplabdás, kézilabdás, karatés, kick boxos, vagy épp sporttáncos. Ma kihasználtam. Így hozzásegített ez a lehetőség, hogy bejussak az ország legjobb szakemberei közé sorolt Pavlik doktorhoz. A mesterről (megannyi olimpiai bajnok sportorvosa) köztudott,, hogy nem sajnálja a betegekre az időt és nem habozik, ha ott, helyben kell ambuláns operációra „Ítélnie” valakit. Akik mostanában látnak, azok tudják, hogy függetlenül az edzésektől, nincs gondom a fizikai erővel. Pl. a Forgács utcában megfordulók naponta megjegyzik, hogy 17 kilós súlyzókkal ütés erős és gyorsaságra, megvan-e a szokásos 300-300 karozás. Akár edzést tartok, akár nem, akár beszélek, akár nem, akár Géza bácsi büféjében vagyok, akár nem, már jogarként viszem magammal szeretett súlyzómat. Nos, talán egykori betegségemből, a bizonyos, évekig tartó „bekötött jobbkar” státuszból visszamaradva, a jobb vállam nem képes megtartani a kitávolított ízületet pár másodpercnél tovább. Hiába megy az egykezes mellső fekvőtámasz hússzor, egy kar-oldalsó középtartással már baj van. Ez komplikált probléma. Itt volt az ideje, hogy ezt is rendbe tegyem. És bár ring vagy pást közelébe nem mentem ebben az évben, ahogy beléptem a sportkorházba, egy edzőtársamba botlottam. Kiderült, hogy a Sporttudományi karon szakedzőire jár. Persze, hogy szóba került a vállam. Azonnal rábírt, hogy kérdezzem meg, neki mikor tudnának időpontot adni. A helyzet ugyanis az, hogy a szakmához tényleg értő és sportolókkal kiválóan foglalkozó orvos, manapság egyáltalán nem gyakori. Így, s ezzel érkeztem a sportortopédiára, a már megbeszélt időpontban, hogy Pavlik mesterhez konkrét, előre leegyeztetett, újabb, egy konkrét vizsgálati időpontot kérjek. Valahogy a hihetetlennel egyenlő az, amikor kiderült, hogy bő egy hónap múlva, november 25-én, személyes vizsgálatot kapok Pavlik főorvos úrtól, amolyan edzőkre vonatkozó teljes kivizsgálást a vállamra. Azért, azt meg kell jegyeznem, hogy ehhez hozzátartozik az a tény, miszerint nem egy SOTE orvos, gyógytornász, humánkinez, rekreációs vagy épp sportági edző járt hozzám az elmúlt években, mozgásprogramra, és tett sikeres vizsgát a SOTE különböző karjain működő bizottságok előtt. Így nem volt annyira felfoghatatlan, az a kijelentés már a kezdeteknél, amikor azt a bizonyos szívességet kértem, hogy „Magát ismerjük”. Mert ez az időpont, ez a bő hónap, ami tényleg rövid idő, nem akut problémásoknál, ez most ennek tudható be. A dolog itt végződhetett volna, azzal, hogy köszönök, csak hát kick boxos barátomnak tett ígéretemet, be kellett tartanom. Feltettem hát a kérdést, hogy esetleg egy ilyen kaliberű orvoshoz, mikor tudhat bejutni egy sportortopédiai vizsgálatra az edzőtanonc. A válasz: „2014. áprilisa előtt, biztos, nem.” Természetesen nem lennék én magam, az, aki, ha nem kérdeztem volna tovább arról, hogy egy egyszerű mezei halandó mikor kaphat időpontot, mondjuk egy hozzáértő, garanciát jelentő térdízületi, általános vizsgálatra. A válasz: 2014. júniusában. Mikor átmentem a sporttudományi karra, egykori kedvenc főépületemben azt a felvilágosítást kaptam, miután ráköszöntem Jókai Zoltánra a vasas röpis lányok mesterére, hogy a kávégép, már csak az alulában van. Sebaj, egykori vizsgáim színhelyén, az aulában, az Egerszegi Krisztina mosolyával díszelgő kávégép előtt, ugyanúgy szentimentális gondolatokba merültem, mint megannyi vizsgára várva pár évvel ezelőtt. Ugyanis szokatlan dolog tőlem, de elgondolkoztam. Aki a SOTE bármelyik karára, képzésére jár, járt, vagy fog járni, az első héten, azzal szembesül, hogy a WHO, az Egészségügyi világszervezet jelmondata az, hogy: A BAJT NEM ORVOSOLNI KELL! HANEM MEGELŐZNI! Namár most, ha szerencsétlen mezei halandó, egy váll- vagy térdízületi problémával, mondjuk, gyulladással, közel háromnegyedévet vár, akkor gyakorlatilag az alábbi problémát kell nekem, mint rekreációs és sportrekreációs mozgásprogram vezetőnek stb, titulusom, egyetemi instruktori minősítéssel és a végzettségeimmel, életemben először, mint a munkaerő képességre visszaállító egészségügyi referensnek felállítanom: 3-5 hónap alatt, a gyulladt végtag reflektált idegrendszeri károsodásán kívül, a rosszul megtartott ízület tokja, a tartás és ellentartás, antagonistán kialakuló és elváltozó izmainak következtében (pl. bicegés esetén, tuti, hogy komplex deformáció lép fel, vagyis szerencsétlen sokkal nyomorékabb lesz a másik oldalára. Mivel azt terheli állandóan, tuti kikészül teljesen! Nem beszélve a gyulladt végtag, esetleg a helyváltoztató izomzati mozgásszervek rossz működésének következtében, a test más tájain kialakuló asszegmens elváltozásoktól. Röviden! Ha 2014. júniusáig várnom kellene egy egyszerű vállproblémával, amire az átlag orvos annyit mond, hogy „pihentesse”, ami ugye nem gyógymód, a teljes jobb oldalam legyengül. Ennek következtében, a még meg sem történt, a jövő júniusi vizsgálat előtt, a megelőzés elvét megtartva, 2014. májusában el kezdhetnék gyógytornára járni, heti 2 alkalommal, hogy a kimaradt hónapok miatt elsorvadt izmokba életet leheljek, és hogy majd a júniusi vizsgálatot követő „rehabilitációs” gyógytornára felkészüljek. Mi több, saját magamhoz, már április végén, rekreációs edzésekre is jelentkezhetek, hiszen nem csinálok addig semmit, de a még meg sem történt vizsgálat eredményétől függetlenül, a féloldalas állapot miatt a GERINCEM is kikészülne. Főleg, ha mindent bal kézzel kellene „csinálnom”. Nem beszélve az egyensúly megtartás miatti farizom, és lábvégtag izomzati átalakulásról, átrendezésről. Na, annak a talajon végzett rengeteg lábtorna jót tenne, mondjuk úgy már 2014. márciusában. Egy kis fittlabda kurzus is mehet hozzá a gerinc helyrehozatalához, természetesen heti három alkalommal. A másik, hogy az „egészséges” oldal további, sokkal erősebb terhelésére, a NYAKAT is megterheli, így a 2014. júniusi vizsgálat eredményétől függetlenül, érdemes lenne egy nyaksúlyos fürdőre is beiratkoznom, mondjuk a Rudasba! Heti egy alkalom, már istenes. Aztán meg persze, bőrgyógyászat. Egy esetleges operáció persze nem jöhet létre, ha a végtag gyulladt állapotban van, így mindjárt egy fizikóterápiás ultrahang is belefér február végén, sok-sok Voltaren kenőcs rákenésével, úgy 10 hét hosszáig, heti két alkalommal Egy, 2014. júniusi vizsgálat eredményétől függetlenül, rá kell készülni, az esetleges operáció utáni lábadozására is, a megelőzés elve alapján, és természetesen az, azt következő rehabilitációs mozgásprogramokra is. Mert hát, kezicsókolom, izom ahhoz is kell! Mindenhez. Az meg csak úgy, nem lesz magától. Már meg sem merem, egyetlen kávé elkortyolgatása alatt az kérdezni, hogy mi lenne a helyzet egy sima, és egyszerű perforált vakbéllel, vagy egy artosis kialakulásával az önkormányzati gyógyászatban. Érdemes akkor már 2014. júniusában egy teljes generálozásra befeküdni, mindent egyszerre. Egy jó kis „hájtech kegyerével” az akkor már tomboló labdarúgó VB kifejezetten enyhítené a korházi létet. Komolyan nem értem, hogy miért szenved annyi ember, akikkel én is találkozom, sőt járnak hozzám. Talán lehet, hogy egyszerűbb megoldásokat kellene Magyarországon bevezetni. Nem is tudom, hogy miért, de az egyik hivatásos katona jut eszembe, amikor egy 25 perces Cooper program során a fegyverét is magához vette. Bár nem lenen szabad beszélnem róla, de a mesterlövész kiscsaj, mindent a puskájával hajtott végre. Mikor elkezdte, ezt mondta a mellette álló főtörzs-zászlósnak. „Ugye nem hagysz szenvedni. Azt ne! Inkább lőjél le!
Posted on: Mon, 14 Oct 2013 15:36:37 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015