Amikor belefeledkezünk az önmagunk sajnálatába, s teljes hittel erősítjük, hogy nyomorra születtünk, hogy átok ül az életünkön, s a létezésünk valójában egy hatalmas büntetés, a legnagyobb hibát követjük el önmagunk ellen. Semmi mást nem teszünk ilyenkor, mint a gondolatainkban ülő kis szemtelen bestiát energiával tápláljuk, s ő a dédelgetésünk által növekedve egyre vérmesebben követelődzik, sőt még játszótársakat is meghív magához az éterben kószáló társai közül. Élősködőként nem ismer hálát, s sosem ad örömteli pillanatokat számodra, csak kapni akar újabb és újabb erőt a létezéséhez. S ha kicsit unja már magát nálad, hívatlan vendégként bekukkant a környezeted tudatába is nézelődni, igyekezve megfertőzni azokat. Közben te észre sem veszed, hisz el vagy merülve a sajnálkozás medrében, hogy a negatív gondolati teremtményed, kaján vigyorral az arcán, a létező legszebb energiát fojtogatja, a szeretetet. Elveszi minden erejét, nem engedve, hogy hozzád férkőzzön. Önző módon megakadályozza, hogy megismerd ennek a gyönyörű energiának a valódi értékét, így nem tudsz adni, s nem tudsz befogadni a szépséges lelked megnyílásához, s az emberi életed pozitív változásához szükséges végtelen szeretetenergiát. Ne tétovázz döntést hozni! Ne várj külső segítségre, hisz az erő benned rejlik. Fogd meg a gallérját a nyomasztó látogatódnak, s tedd ki a szűrét véglegesen! Ne keresd, hogy hova távozik, az már nem a te dolgod. A tied csak annyi, hogy tárd ki a szíved a gyógyító szeretet előtt, engedd, hogy megtanítsa veled az önmagad és a valóság elfogadását és szeretetét, hogy általa adni és kapni tudj, az életed tényleges szépségét megismerve.
Posted on: Sun, 24 Nov 2013 02:06:50 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015