Arra gondoltam, azoknak, akik nem ismerik a Kaméleon főhősét, Cameron Larkint, aki novemberben A hasonmás című krimiben tér vissza, bemásolok ide egy bejegyzést egy könyvbloggertől. Szerintem benne van minden, hogy miért érdemes A hasonmást elolvasni :-) Ja, és addig még el lehet olvasni a Kaméleont, hogy meglegyenek az előzmények. Megrendelhető az ulpiushaz.hu-n, minden könyváruházban, és megvehető az Ulpius boltokban. És akkor a jellemzés: Nekem mégsem a nyomozás adta a könyv vonzerejét, bár érdekes és izgalmas volt, hanem a főhős, Cameron Larkin minden őrültségével együtt. Jól van összerakva minden rossz és néhány jó tulajdonságával együtt. A humora kissé beteg, cinikusan sötét, amolyan akasztófahumor, ám én ezt pont szeretem. Már a belső monológjain is mosolyogni lehet, a párbeszédek pedig egyenesen kacagtatóak. Gyilkosság ide, vagy oda, ez egy vicces könyv. Nagyon jól szórakoztam rajta és kuncogva lapoztam, előre várva, megint milyen kamudumával áll elő a következő oldalon. Cameron ugyanis úgy hazudozik, mintha a csiricsáré nyakkendőjéről olvasná. Az ostoba viccei és a már inkább csínyeknek nevezhető akciói, amikkel hobbiszinten bosszantja a körülötte lévőket egyedi figurává teszik. Nekem nagyon tetszett, hogy nem egy kemény zsaru, hanem egészséges önkritikával rendelkező lusta, cseppet gyáva alkoholfüggő, ami igazi emberré tette. No, persze ha a szexista viccei nekem szólnának, biztos nem rajonganék érte ennyire, így a lapokon viszont kifejezetten szimpatikus pasas. A többi szereplő is szépen kidolgozott, többet is megkedveltem közülük, mint például a helyszínelőt és a dokit. A másik nagy kedvencem azonban az ügyésznő, aki méltó ellenfele Cameron éles nyelvének. A cselekmény fokozatosan gyorsul, egyre több hullát hozva, hogy a végén egy Tarantino filmet idéző fináléban csúcsosodjon ki.
Posted on: Wed, 30 Oct 2013 08:44:15 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015