Augusztus 11-én történt: 1963-ban született Bada Tibor magyar festőművész, költő, előadóművész († 2006). Szellemileg leginkább Szentendrén érezte magát otthon; baráti szálak kötötték az egykori Bizottság együttes tagjaihoz. Bada Tibor művészképző középiskolába járt, ezt követően tengerészkatona volt Pólában, majd az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékének a hallgatója. Újvidéken festőként, kaligráfusként, illetve a jugoszláv képregény-kultúrán alapuló képversek, képregények írójaként alkotott a haláláig használt Bada Dada művésznéven. 1992-ben költözött Magyarországra, ahol 2006-ban bekövetkezett haláláig élt. Életét leginkább a festészet töltötte ki, ezen kívül verseket, dalszövegeket írt, a Jugoszláviai tudósok (később Tudósok) együttes tagjaként előadóművészként is hírnevet szerzett, továbbá több animációs filmet alkotott. Legismertebb dala az Apa kocsit hajt. Röviddel 43-ik születésnapja előtt rákoskeresztúri műtermében öngyilkos lett. 1849-ben Lemond Kossuth Lajos, Magyarország kormányzója, és átadja a teljhatalmat Görgey Artúrnak. 1999-ben Teljes napfogyatkozás Európában és Magyarországon. 2000-ben Hazahozzák Oroszországból az utolsó magyar hadifoglyot, Toma Andrást. Ezen a napon született: 1825-ben Türr István katonatiszt, magyar szabadsághős († 1908). Az iskolapadot nem sok ideig koptatta, mert tanulni nem szeretett. Először lakatosinasnak állt, majd volt molnárinas és a kőműves segéd is egy darabig, de egyik szakma se nőtt a szívéhez. Önként jelentkezett katonának, amit csak második kérésére 1842-ben fogadtak el, a császári-királyi hadsereg pécsi Ferenc Károly főherceg nevét viselő gyalogezredbe. Ekkor még mindössze 17 éves volt. Az osztagát Radetzky ezredes vezette és főleg Lombardiában állomásozott az 1848-as forradalmak kitöréséig. Az ekkor már a Türr nevet használó katonát hadnagyi rangba emelték és Olaszországba helyezték. Itt részt vett a Piemont elleni harcokban és a kegyetlen milánói megtorlásban. Ennek hatására 1849. január 19-én megszökött a császári seregből, és a piemontiakhoz állt át. Itt tettét rögtön századosi ranggal jutalmazták és egy alakuló magyar légió megszervezésével és vezetésével bízták meg. Így részt vett az 1848-49-as olasz függetlenségi mozgalomban és támogatta Károly Albert szárd–piemonti király olasz egyesítési törekvéseit. Azonban a novarai vereség után minden remény szertefoszlatott. Csapata a vereség hírére részben feloszlatta önmagát, de akik kitartottak a forradalom eszméi mellett Badenbe mentek és csatlakoztak a helyi forradalmi mozgalomhoz. Itt Türr érkezésekor rögtön ezredesi rangot kapott, viszont ezt sokáig nem élvezhette, mivel a forradalmat itt is leverték. Türr menekülni kényszerült a Monarchia megtorlása elől. A világosi fegyverletételről Svájcban értesült, azonban 1850 és 1853 között sok helyen megfordult, többek közt Franciaország, Anglia és Piemont nyújtott neki tartózkodási helyet. Itt Winkler Lajossal, az 1849-ben Velencében szervezett magyar légió vezetőjével mazzinista konspirációk, az 1853. február 6-án kitört sikertelen milánói felkelésnek is részesei voltak. Winklerrel együtt elfogták és Tuniszba száműzték őket. Türr István emlékműve Baján. Az 1938-ban készült építmény Miskolczy Ferenc és Nagy András munkája. A krími háború kitörésekor először a török oldalon tárgyalt Klapka György mellett és a magyar emigrációban való részvételét ígérte. Ez végül nem történt meg, mivel nem szerette volna az iszlám hitet felvenni, így a szövetségesek másik hadseregébe, a brit seregbe állt be. Itt újból magas rendfokozatot kapott. 1855 végén az angol kormány megbízásából a dunai tartományokba utazott, hogy hadianyag-beszállítási kötelezettségeinek eleget tegyen, azonban egy volt tiszttársa feljelentése nyomán elfogták és Bécsbe vitték, ahol a hadbíróság halálra ítélte. Ezt Viktória brit királynő közbenjárásának köszönhetően nem hajtották végre és szabadon bocsátották. 1856-ban az Oszmán Birodalomban részt vett a cserkesz háborúban az oroszok ellen, de 1859-ben újra olasz földre ment. 1859-ben, amikor kitört az olasz függetlenségi harc, több honfitársával együtt Türr is odasietett, hogy az Ausztria elleni háborúban részt vegyen. Itt Giuseppe Garibaldi mellett szolgált. A villafrancai béke után ismét Garibaldi mellé állt, mint annak hadsegéde, s egyike volt a „halhatatlan ezrednek”, amely végül bevette Palermót. Palermo bevétele leginkább Türr tanácsai miatt sikerült, ezért Garibaldi a nemzetőrség főfelügyelőjévé és tábornokká nevezte ki, itt kapta meg társaitól kitartásáért a „rettenthetetlen magyar” címét. Harcban szerzett súlyos karsérülése nyomán egy ideig a hadsereg további szervezésén fáradozott, majd döntő szerepe volt a messinai ütközetben aratott győzelemben is. Nápoly bevétele után Garibaldi a város polgári és katonai kormányzójává nevezte ki. A hadjárat után az olasz kormány megerősítette altábornagyi rangját, és kinevezte őt Viktor Emánuel szárnysegédjévé, ezáltal sok kényes diplomáciai ügy elintézését bízták rá. 1861. szeptember 10-én Mantovában feleségül vette III. Napóleon császár unokahúgát, Wyse-Bonaparte Adélt (meghalt 1899. július 8.). 1860. október 1. és 2. között zajló volturnói csatában a tartalék haderőt irányította és nagy szerepe volt a küzdelem megnyerésében. Ugyanebben az évben Klapka Györgyhöz intézett levelet, amelyben óva intette honfitársait, hogy részt vegyenek egy elhamarkodott mozgalomban, értve ezalatt az akkori emigráció Ausztria elleni újabb fegyveres felkelésre vonatkozó terveit. 1866-ban, a königgrätzi csata után Klapka északon, ő délen szándékozott az országba törni, a tervekből azonban semmi sem valósult meg. A porosz–osztrák háború befejezése után ismét Olaszországban élt. Az általános amnesztia után visszatért Magyarországra, és itt a közügyekben élénken részt vett. Ekkor alapította meg a központi népnevelési kört, amely azonban fiókjaival együtt megszűnt az 1870-es évek elején. 1869. Türr, társaival létrehozza Pesten a Corvin Mátyás szabadkőműves páholyt majd 1871-ben Klapka György és Andrássy Gyula társaságában a magyarországi Nagy Oriens szabadkőműves nagypáholy alapítótagjai között van. A Ferenc-csatornát az 1870. XXXIV. törvénycikk által becikkelyezett engedély alapján ő vette át üzlet, illetve használat végett. Ennek során került kapcsolatba a Ferenc-csatorna építésének főmérnökével, s egyben honfitársával, Gerster Bélával. 1876-ban Gerster Béla és Ferdinand de Lesseps társaságában részt vett a Panama-csatorna legjobb átvágási nyomvonalát kijelölő expedíció munkájában. 1881. május 18-án a görög kormánytól 99 évre engedélyt nyert a korinthoszi földszoroson keresztül ásandó csatorna létesítésére és üzemben tartására. A tervek elkészítésével Gerstert bízta meg, aki a csatornaépítő vállalat főmérnökeként vezette a munkálatokat. Ennek építésében még négy magyar mérnök – Kauser István, Nyári László, Pulszky Garibaldi és Stéghmüller István – vett részt. 1888-ban a vállalatot vezető társaság megbukott. Türr ezután sikeres tevékenységet fejtett ki aziránt, hogy a kormányokat és a magánszemélyeket újabb összegek befektetésére bírja a Korinthoszi-csatorna építésének befejezéséhez. Az így végre elkészült művet 1893. augusztus 6-án I. György görög király és felesége, Olga királyné ünnepélyesen felavatta, majd a mesterséges vízi utat 1893. október 28-án forgalomba helyezték. Mindezen tevékenységei közben politikai missziókat is teljesített: 1870-ben - igaz: nem hivatalosan - sokat fáradozott a francia, olasz és osztrák–magyar szövetség létrehozásán. A VII. nemzetközi békekongresszuson 1899. szeptember 17. – szeptember 22.) ő elnökölt. Élére állt a magyar kulturális és gazdasági mozgalmaknak, tervezgetett, számolt, beszélt és alkotott a magyar eszme, a magyar közgazdaság fejlődése és jövője érdekében. Élete alkonyán viszont már a legtöbb idejét Párizsban töltötte. Több olasz királyi rend nagykeresztes vitéze volt. A halál 1908. május 3-án érte Budapesten. A mai Kerepesi-temetőben helyezték örök nyugalomra 1860-ban Bláthy Ottó Titusz elektromérnök, feltaláló († 1939). Iskoláit Tatán és Bécsben végezte, 1882-ben szerzett gépészmérnöki diplomát a bécsi Műegyetemen, 1881-1883-ig a MÁV gépgyárában gyakornokként, majd szerkesztő-rajzolóként dolgozott. Ez a munka nem elégítette ki, figyelmét felkeltették Zipernowsky növekvő sikerei, és érdeklődött az elhelyezkedés lehetőségeiről. 1883. július 1-jétől gépszerkesztőként alkalmazták. Mivel saját bevallása szerint az egyetemen elektrotechnikát semmit sem tanult, ezért elméleti szinten kezdett foglalkozni az elektromosság alaptörvényeivel, a mágneses körök törvényszerűségeivel. Maxwell-egyenletek és saját kísérleti módszerei alapján – elsőként a világon – gyakorlatban használható módszert dolgozott ki a mágneses körök méretezésére. Kapp, majd Hopkinson, aki után az úgynevezett mágneses Ohm-törvényt elnevezték, csak 1886-ban, illetve 1887-ben közölték erre vonatkozó tanulmányaikat! (Érdemes megemlíteni, hogy amerikai útja során 1886-ban az Edison műveknél az egyenáramú gépeket kísérleti eredmények alapján összeállított táblázatok segítségével szerkesztették. Bláthy megemlítette, hogy Ő a szükséges adatokat számítással határozza meg. Próbaképpen egy tervezés alatt álló dinamóra ki is számította a gerjesztési adatokat. Edison mérnökei úgy fogadták, hogy a hosszas kísérletekkel megállapított táblázat értékeit „elég jól megközelíti”. A tényleges eltérés 2% volt!) Bláthy ismeretei a mágneses körök kialakítása terén döntő jelentőségűek lettek a transzformátor kialakításánál. A felismert törvényszerűségek alapján, már 1883-ban átalakította a gyár akkori egyenáramú géptípusát, minek hatására a gépek teljesítménye megnőtt, azonos súly mellett. A kezdeti időszakban ismerte fel a villamos gépek hőleadásának törvényszerűségeit is. Addig mások csak az áramsűrűség és a melegedés közötti összefüggést állapították meg. Bláthy mondta ki először, hogy egy vezető, vagy egy gép melegedése attól függ, hány watt jut a hőleadó felület egységére. Zipernowsky felismerte fiatal munkatársa képességeit, és az 1884. évi Torinói Olasz Nemzeti Kiállításon a Ganz gyárat már Bláthy képviselte. Itt megismerte Gaulard és Gibbs ún. szekunder generátoros váltakozó áramú áramelosztó rendszerét. Bláthy rögtön felismerte annak gyengéit. Hazatérve beszámolt Zipernowskynak, aki Déri közreműködésével már dolgozott az áramelosztás rendszerén. Bláthy tapasztalatai új lendületet adtak a kísérleteknek, amelyek kibővültek az indukciós készülék zárt vasmagos kialakításával. (Bláthy ugyanis 1884 nyarán behatóan tanulmányozta Faraday 1883-i, elektromágneses indukciót felfedező kísérleteinek leírását, és rájött arra, hogy már Faraday felismerte a pólus nélküliség – a zárt vasmag – jelentőségét. Így azután nem meglepő, hogy – 1884 júliusi-augusztusi keltezéssel – indukciós készülékekkel kapcsolatos kísérleteket jegyeztek fel a Ganz gyárban. Az események ettől kezdve felgyorsultak. A villamossági üzemben 1885-ben Zipernowsky Károllyal és Déri Miksával feltalálta a energiaátvitelre is alkalmas zárt vasmagú transzformátort. A szakvilágnak az 1885. évi budapesti Országos Kiállításon mutatták be. Kisebb megbízások után -elsősorban Galileo Ferraris véleménye alapján megrendelték az első nagyszabású erőművet Róma városa részére, mely 1886 októberében üzembe került. A növekvő szükséglet új erőmű megépítését tette szükségessé. A Rómától 28 km-re fekvő Tivoli környékének vízeséseit használták ki. A megbízást a Ganz kapta. Az erőmű hat vízturbinával kapcsolt 5000 V kapocsfeszültségű generátorai párhuzamosan működtek a régi római erőmű gőzgépes generátoraival. A két erőművet a világon elsőként nagyfeszültségű távvezeték kötötte össze. Számos egyéb találmánya is volt, például a fogyasztásmérő és a háromfázisú generátor is. 1886-tól 96 bejelentett szabadalma volt. Ezen kísérleteinek egy részénél közreműködött Neustadt Lipót. 1889-ben hozták forgalomba szabadalmazott, indukciós fogyasztásmérőit, amelynek súlyát később állandóan csökkentette. A minden lakásban megtalálható "villanyóra" lényegében ma is ugyanolyan szerkezet, mint amilyennek ő megalkotta. Vízturbinás generátorok állórészében alkalmazott, ún. tört horonyszámú tekercseléséért 1900-ban a párizsi világkiállításon nagydíjat nyert. Négypólusú forgórész-konstrukciójának szabadalmait a svájci BBC és a berlini SSW is megvásárolta. Kandó Kálmán 1931-ben bekövetkezett halála után ő dolgozta át és fejezte be a Kandó-mozdonyok fázisváltójának konstrukcióját is; ez a rendkívül bonyolult gép a Kandó-mozdonyok legmegbízhatóbb része lett. Kivételes képességekkel rendelkezett, káprázatos fejszámoló volt, páratlan emlékezőképességgel bírt. A Magyar Autóklub alelnöke volt, autóversenyek bírálóbizottsági tagja. Szenvedélyes kutyabarát, kutyatenyésztő. Haláláig a Ganz gyár szellemi vezére maradt. Rövid betegség után 1939. szeptember 26-án hunyt el. Nagyszerű fejszámoló és sakkozó volt, egy időben a Magyar Sakkszövetség elnöke. 1891-ben Lipcsében jelent meg a sakkfeladványait tartalmazó "Vielzügige Schachaufgaben" című könyve. Sokáig övé volt a világ leghosszabb sakkfeladványa, s ma is ő tartja a rekordot az illegális sakkfeladvány (azaz olyan állás, amely szabályos játszma során nem jöhet létre) kategóriában 292 lépéssel. 1867-ben Almásy György magyar utazó, Ázsia-kutató, állattani és néprajzi gyűjtő, Almásy László Afrika-kutató édesapja († 1933). Almásy György életművében terepmunkái és azok leírásai a legértékesebbek. Később elsősorban néprajzi és orientalisztikai tanulmányokat készített; ezek az akkori Néprajzi Értesítőben és Munkácsy Bernátnak a Keleti Szemléjében láttak napvilágot. Sokrétű kirgiz néprajzi gyűjteménye, amelyet a Néprajzi Múzeum őriz, többször szerepelt néprajzi kiállításon, az anyag tudományos kiadása még feldolgozásra vár. 1871-ben Heltai Jenő magyar író, költő († 1957). Már 14 éves korában publikálták verseit. Miután félbehagyta jogi tanulmányait, újságíróként dolgozott: a Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa volt. Katonai pályára lépett; sokat utazott: élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Isztambulban. Már 1900-ban titkárként dolgozott a Vígszínháznál, később, 1929-től a Belvárosi Színház, majd 1932–34-ben a Magyar Színház egyik igazgatója lett. Dalszövegeket is írt: ő írta Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékához is a szövegeket. („Kék tó, tiszta tó…”) Nagy műveltségű, egyben kifinomultan könnyed, franciás lezserségű író volt. Színpadi műveiben is kitűnt költői készsége: 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban A néma levente című verses színpadi játékát, amelyet a jelenlegi Magyar Színház ma is műsorán tart. A mű – többek között – sajátos humorral ábrázolja Hunyadi Mátyást. Megértéssel ábrázolta a bohém, link életet élőket. Heltai hangja időnként komor (mint például A 111-es című regényében), de sohasem lemondó. Más ünnepelt szerzők (így Molnár Ferenc) mellett rá is kiterjedtek a magyarországi zsidótörvények. 1945 után visszatért Magyarországra (időközben keresztény hitre tért). Élete vége felé még megérte az elismerést: műfordítói tevékenységéért a Francia Becsületrenddel tüntették ki, 1948-ban Kossuth-érdemrend (második osztály) elismerést kapott. A PEN klub magyar elnökévé választották és végül, már nagybetegen, 1957-ben Kossuth-díjat kapott. 1932-ben Bilek István magyar sakkozó, edző († 2010) 1939-ben Bozay Attila magyar zeneszerző, citera- és csőrfuvolajátékos († 1999). Már gyermekkora óta komponált. E művei közül említésre érdemes a Séta meseországban című egyfelvonásos balett (eredetileg zongoraszvit volt, később hangszerelte) és a Medáliák zongoraciklus, melyben már a dodekafóniával is próbálkozott. A tizenkétfokúság ifjúkori, második alkotói periódusában (1958–1968) is jelen volt, de megmaradt még a korábbi folklor- és a neoklasszicista hatás is. Jelentősebb kompozíciói ebből az időből: Vonóstrió, Papírszeletek (dalciklus Radnóti Miklós verseire, amivel a párizsi Tribune Intenationale des Compositeurs elnevezésű rádiós seregszemlén is szerepelt, Fúvósötös, I. vonósnégyes, Variációk zongorára, Pezzo concertato No.1.és Pezzo sinfonico No.1. (a két utóbbit Ferencsik János mutatta be). Harmadik alkotói periódusa nagyjából 1969 és 1978 közé tehető. Ekkoriban kezdtek megjelenni műveiben a párizsi hatások, és a dodekafónia továbbfejlesztésének, illetve az aleatoria szélesebb körű érvényesítése irányába mozdult el. Közelített az elektronikus zenéhez, de kifejezetten elektronikus és számítógéppel generált zenét nem írt. A stíluskorszak jellegzetes művei: Sorozat, II. vonósnégyes, Pezzo sinfonico No.2., illetve Improvizációk I–II–III. citerára, csőrfuvolákra és vonóstrióra, preparált zongorára és vonószenekarra. Ezt követően jutott el egy kilenc-, majd tízhangos modusrendszerig, amely a bartóki 1:2 modell továbbfejlesztéseként értelmezhető. Ekkoriban jelentek meg érdeklődésében és műveiben – a mindig is jelenlévő folklorizmus mellett – a neoklasszicizmus, de még a neobarokk is. Ebben az időben készült el Vörösmarty Csongor és Tünde című darabjának megzenésítésével, ami már sok éve foglalkoztatta. Az operát Mihály András mutatta be 1985-ben. Többek között egynemű karok, kürt- és fuvolaverseny, dalciklusok alkotják még az időszak termését. 1959-ben ifj. Szlávics László magyar szobrász, éremművész. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett, 1977-ben. Művészeti tanulmányait magánúton folytatta tovább édesapja, id. Szlávics László ötvös-szobrászművész, és Makrisz Agamemnon szobrászművész irányításával. 1973 óta a Százados úti művésztelepen él és alkot. 1995 óta rendszeresen készít a Magyar Nemzeti Bank felkérésére emlékérme terveket. Az 1970-es évek közepétől készült korai szobrait, domborműveit, érmeit realisztikus ábrázolás és a precíz kézműves munka jellemzi. Az 1980-as években feltűnést keltettek kézi munkával acél negatívba vésett verőtővel, az ősi pénzverést felidéző technológiával, kézi veréssel készült érmei. (Madarak, Afrika, Széchenyi István, Aradi vértanúk stb.) Az öntött bronz technológiával készült munkáin kubisztikus formavilág jelenik meg. Ezek közül a legjelentősebb az 1990-es évek első felében készült, Vincent van Gogh életművét feldolgozó, 20 darabból álló éremsorozata. Az 1990-es évek második felében, természetes anyagok felhasználásával (csont, toll, kagyló stb.) készültek egyéni hangvételű, az éremművészet határeseteit képviselő alkotásai (Kultikus ős-pénz sorozat ). Utóbbiak ellenpontjaként egész sor érmet hozott létre ipari technológiák felhasználásával, ahol az idő – a tárgyban megjelenő mozgás által – mérhető, látható módon jelenik meg (interaktív érmek ). A mozgást a szemlélő aktív közreműködése váltja ki. Az ezredforduló óta készült munkáival is az éremművészet határait próbálja feltérképezni, megújítani a műfajt. E tevékenysége hazai és nemzetközi szakmai körökben egyaránt nagy elismerést váltott ki. 2006-ban az éremművészek hazai közössége neki ítélte az első alkalommal átadott Ligeti Erika-díjat. 2007-ben elnyerte a harminc éves jubileumát ünneplő XVI. Országos Érembiennále nagydíját, a Ferenczy Béni-díjat. Még ebben az évben a XXX. Éremművészeti Világkongresszus (Colorado Springs, USA) a két díjazott művész egyikévé választotta . Sajátos kisplasztikáiban több esetben használt „talált tárgyakat” melyeket meglepő új funkciókkal ruházott fel (Man Ray emlékére, Egy óra Dalíval, Forró drót ). Ezek az interaktív-mobil szobrok minden esetben a szemlélő közreműködésével jönnek működésbe. 2008 óta alkotásai között nagy számban találhatóak kisplasztikák, melyeket fából készít. Ezek sok esetben, a szó hagyományos értelmében vett kis plasztikák, melyek egyéni módon házakra, épületmaradványokra emlékeztetnek. Formai, technikai megoldásaiban az utóbb említett alkotásokhoz szorosan kapcsolódnak nagyméretű óraszobrai. A kortárs képzőművészet szellemiségét tükröző művek hagyományos súlymotoros, ingás és rugós óraszerkezetek felhasználásával készültek, gondosan megőrizve az időmérő funkciót. Minden fél és egész órában hangrúdra ütéssel is jelzik az idő múlását. 1959-ben Weber Kristóf magyar zeneszerző. Zeneszerzői munkásságára jellemző Erik Satie és John Cage, valamint az amerikai minimalizmus hatása. Két évtizede kísérletezik dupla faktúrájú (szinkronitikus) művek komponálásával, ahol nemcsak két faktúra szólal meg egyszerre, hanem két különböző (bitonális) hangnem és ritmus is. Egy-egy zeneművében különböző hangrendszereket szembesít: funkciós tonalitást véletlen műveletekkel, akusztikus hangaszereket elektronikussal, dodekafóniát modális hangsorokkal. Túlnyómórészt magyar nyelvű vokális műveket ír: megzenésítette többek között Borbély Szilárd, Csordás Gábor, Falcsik Mari valamint Zalán Tibor verseit. Hangszeres művei elsősorban hangszerszólók, de számos kamaraművet is jegyez. 1963-ban Bada Tibor magyar festőművész, költő, előadóművész († 2006). Bada Tibor művészképző középiskolába járt, ezt követően tengerészkatona volt Pólában, majd az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékének a hallgatója. Újvidéken festőként, kaligráfusként, illetve a jugoszláv képregény-kultúrán alapuló képversek, képregények írójaként alkotott a haláláig használt Bada Dada művésznéven. 1992-ben költözött Magyarországra, ahol 2006-ban bekövetkezett haláláig élt. Életét leginkább a festészet töltötte ki, ezen kívül verseket, dalszövegeket írt, a Jugoszláviai tudósok (később Tudósok) együttes tagjaként előadóművészként is hírnevet szerzett, továbbá több animációs filmet alkotott. Legismertebb dala az Apa kocsit hajt. Szellemileg leginkább Szentendrén érezte magát otthon; baráti szálak kötötték az egykori Bizottság együttes tagjaihoz.Röviddel 43-ik születésnapja előtt rákoskeresztúri műtermében öngyilkos lett. 1968-ban Bozsik Yvette balettművész, koreográfus. Városunkban is sokszor, óriási sikerrel, lépett fel.16 éves balett növendékként elkezdett független avantgárd produkciókat készíteni. 1984-ben Árvai György képzőművésszel megalakították a Természetes Vészek Kollektívát, számos olyan szólóelőadásokat hozva létre, amelyek akkoriban újszerűnek és döbbenetesnek hatottak. Nemzetközi viszonylatban viszont nagy felfedezésnek számítottak és beutazták a világot. 1988-ban az Állami Balettintézetben balettművész diplomát szerzett, 1992-ig a Budapesti Operettszínház táncművésze volt. 1992-ben önálló alkotói útra lépett, Imre Zoltán hívására számos koreográfiát készített a Szegedi Balett számára, majd 1993-ban leszerződött a Katona József Színházhoz koreográfusként, azóta számos előadást rendezett is. Ugyanebben az évben megalapította saját társulatát Bozsik Yvette Társulat néven. A társulat azóta az ország egyik kiemelt, nemzetközileg is elismert kortárs táncegyüttese. Érdeklődése a tánctól a színházig és a filmig is terjed. Önálló rendezéseket készített és főszerepeket játszott. Olyan nagy művészekkel dolgozott együtt, mint például Fischer Iván, Halász Péter, John Lurie, Diamanda Gallas és Anton Adasszinszkij. 2000-től a Magyar Táncművészeti Főiskola meghívott tanára, 2003-2007 között a Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szakán oktatott, majd 2008 óta a Magyar Táncművészeti Főiskola docense, és koreográfiai tanszékvezetője. 1998-ban Hevesi Sándor-díjat, 2001-ben Érdemes művész címet kapott, 2005-ben Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2006-ban pedig megkapta a Kossuth-díjat 1981-ben Debreceni Boglárka író, költő, művészettörténész, kulturális antropológus. Az Irodalmi Rádió szerzője. Rendszeresen publikál irodalmi, művészeti, társadalomtudományi, pedagógiai folyóiratokban. 2010-ben jelent meg első önálló novelláskötete Bébikommandó címmel (FISZ Könyvek), valamint a Semmi mozdulat most. Mikszáth Kálmán összes fényképe, válogatott ábrázolások (Petőfi Irodalmi Múzeum). 2010-ben elindította a Chat Room - Irodalmi Esték a Kassák Múzeumban c. rendezvénysorozatot. E napon halt meg: 1456-ban Hunyadi János hadvezér, erdélyi vajda, Magyarország kormányzója (1407 körül) 1820-ban Lavotta János magyar zeneszerző, hegedűművész (1764). verbunkos delelő korszakának egyik kiváló képviselője. A verbunkos triász tagja (Bihari Jánossal és Csermák Antallal együtt). Művelt muzsikus volt, a nyugati kultúra hatása művein is fokozottan érződik. 1851-ben Balassa Gábor szombathelyi püspök (1783). A szabadságharc kezdetén papjait hűségnyilatkozatra szólítva támogatta a nemzet szabadságharc eszméjét, de az 1848 decemberi és az 1849. január 4-ei körlevelében a monarchia iránti hűségre utasította az egyházmegye papságát. Betegeskedése miatt korszerű egyházfegyelmi terveit nem tudta megvalósítani. Az iskolai oktatás színvonalának emelésére törekedett, papjait a sajtó- és a könyv-kultúra támogatására buzdította. A szombathelyi székesegyházban temették el. 1985-ben Drapál János magyar motorkerékpár-versenyző (1948). 20 vb futamon indult. Ebből négyet megnyert, egyszer harmadik lett. A pöstyéni versenyen motorkerékpárjával baleset áldozata lett. 2008. augusztus 1-jén utcát neveztek el róla egykori lakóhelyén, Pilisszentivánon, alig száz méterre attól a háztól, ahol élt. Ugyanezen alkalomból egy emlékkövet is állítottak az utca déli végébe, Molnár Sándor környékbeli vállalkozó felajánlásából.
Posted on: Sat, 10 Aug 2013 23:12:58 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015