Azt kívánom,bárcsak sose félnék,sose lenne olyan érzésem,hogy csak egy kis moszat vagyok,egy nagy óceánba,ami sodródik,olykor felakad egy sziklán,vagy bármin,tehetetlenül sodródik.Pedig tudom,hogy ilyen valahogyan nincsen,hiszen nem moszat vagyok,mégsem érzem olykor külömbnek egy ilyen hasonlításban.Mert bár némely dolgot befolyásolhatunk,vannak,amiket csak sok idő múltán tudunk hátra hagyni,vagy elérni,vagy lemondani róla,emlékként elrakva!És van,amit örökül hagyunk,de az is kétséges,hogy elégnek érezzük-e,a hiúságunk végett,mert örökké akarunk lenni bármiben,pedig semmik leszünk olykor még a jelenben is.Sodródunk,felakadunk,szabadulunk,félünk,örülünk,és olykor olyan zsibbadtak vagyunk,hogy moszatként vegetálunk egy olyan óceánban amiben csak moszatok léteznek,csak más nagyságrendben.
Posted on: Mon, 19 Aug 2013 21:22:14 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015