Bádonyi András írását olvasva sok igazságra rá döbbenhettünk ,félelmetes és értelmetlen harcok dúlnak ma az emberek lelkében ,drága barátaim ajánlom figyelmetekbe e sorokat ,talán e papira vettet pár szó felébreszti bennünk hogy nem azért születtünk hogy gyűlöljünk .Gyűlölet Próbálj meg annak a fejével gondolkodni, akiről sejted, tudod, hogy gyűlöl téged! Ugyan mi a baja veled? Csupán az a tény, hogy VAGY, hogy egyáltalán LÉTEZEL! Nem problémája van veled, hanem gyűlöl, úgy, ahogy vagy. Nem csak téged. Mindenki mást is, aki olyan, mint te vagy. Mindegy, hogyan viselkedsz, nem tud/na szeretni semmiképp. Nem hisz neked, bármit is mondasz. A világban minden rosszat tőled és a hozzád hasonlókhoz köt. Irigyel mindent, amit birtokolsz, amilyen vagy. Főleg azt, amilyen vagy, mert ha ő is olyan lenne, megteremthetné mindazt, amit a tiednek hisz. Ha megátalkodottan, „meggyőződéssel” gyűlöl, akár potenciális gyilkosod is lehet. Valószínű, hogy csak azért nem ölt még meg, mert fél a törvénytől. Nem az „égitől”, – azt nem is érti szegény – hanem a földitől. Ha nem tiltanák törvények, már rég nem élnél. Nem csak te, hanem a hozzád hasonlók sem. A gyűlölködők addig ölnének, ameddig meg nem állítaná őket valaki, vagy valami. Mivel megértésre nem számíthatunk tőle, s a spontán megvilágosodásuk is ritka, a valami csak a halál lehet. Nem a gyűlöleté, hanem a gyűlölködőé. A gyűlölködő ember nehezen besorolható. Nem egészen állat, – hiszen az állat nem meggyőződéses gyűlöletből öl – de nem is egészen ember. Nem ismeri a lét „rendjét”, kirekesztette magát, és a „nemlét” oldalát választotta. Talán nem is választotta, ezzel a feladattal érkezett közénk. Képzeletében az jelenik meg, hogy ha te, és a hozzád hasonlók nem lennének olyanok, amilyenek, neki (vagy talán mindenkinek) jobb lenne. Ez a gondolat élteti, vagy felőrli. Ölni fog, vagy lassú kínhalált halni. Megátalkodott, így nem is akar kegyet gyakorolni. Nem neked/nektek, még saját magának sem. Önpusztító életével lassan öli meg magát. Mivel ember, így tudatosan cselekszik! Tettére tehát nincs mentsége. Ha másképp nem, legalább képzeletében megöl. Téged, vagy önmagát benned. A megátalkodott embernek nincs kiút. Nem keresi, hisz megátalkodottsága meggátolja. Az élet ellensége nem az ember. Az ember képes a megbocsátásra. A gyűlölet erre képtelen. Ismerd fel a másikban, hogy nem az ember az, aki gyűlöl téged. Aki gyűlöl, az maga a „gyűlölet”, mint megmagyarázhatatlan érzés. A gyűlölet sötét. Ragaszkodik rögeszméjéhez, akkor is, ha tudja, - hiszen tudatos, emberszerű - hogy ezzel neked, vagy másoknak árt. Nem tud és nem is akar megbocsátani. Maga sem tudja miért, de sötét akar maradni. Akarhatná persze azt is, hogy megismerjen, de ő nem akar. Benne a szeretet átfordult saját ellentétébe. Ne pusztítsd el, mert az által csak szaporítod a téged gyűlölők számát! Szemükben te leszel a gyilkos. A gyűlölködő ember veszedelmes, ne provokáld! Lásd meg benne inkább a szerencsétlen lelket! Szerencsétlen, hiszen nem tud szeretni. Szeretet helyett – ami, mint tudjuk mi „szeretni tudók”, belső „hőt” termel – izzó gyűlöletében melegszik. Izzik, és még is fázik. Megeshet, hogy aki gyűlöl téged, az nem egy idegen. Valamelyik ismerősöd, testvéred, gyermeked, vagy az anyád. Ha a szemedbe is mondja, mennyire gyűlöl, az fájdalmas, de ez a „jobbik” eset. Legtöbbször azonban titkolja, évekig hordozza, érleli veled szembeni indulatát. Tragikus dolog, ha arra ébredsz rá, hogy legnagyobb ellenségeddel laksz egy fedél alatt. Nekiszegezed a kérdést, „valóban gyűlölsz engem?” Tiltakozása elbizonytalanít. Bűntudatot érzel, mert megvádoltad. Most már nem csak a gyanú, hanem bűntudatod is mardossa érző lelkedet. Valamin érdemes egy kicsit elgondolkodni. Kit is tartunk általában ellenségünknek? Legtöbbször azt/azokat, akiket mi magunk nem kedvelünk. Ha valaki váltig tagadja, – gyanúd ellenére - hogy nem szeret téged, mi több ajándékokkal is elhalmoz szeretetének bizonyítékaként, nehéz mit tenni. Minden igyekezete ellenére mindenki tudja, – persze rajtad kívül, hisz mindig te tudod meg utoljára – hogy szívből utál. Ha azonban a szemedbe mondja, hogy gyűlöl és mindent megtesz életed megkeserítéséért, - bár úgy tűnik – a helyzet nem súlyos. Ő még megbánhatja mindazt, amit mond és tesz. Ha így beszél veled, – testvérével, gyerekével, szülőjével, párjával – nagyon szenved. Dühös szavai ellenére, valójában szeretetért kiált. Beteg a lelke, ezt akarja neked mondani, de te nem veszed ezt észre. Figyelj rá, mit mond valójában neked. Feléd irányuló gyűlölete legalább annyira a te problémád, mint az övé. Nem figyeltél eléggé, nem vetted észre, mikor kezdődött. Felelős vagy – ha másért nem is –figyelmetlenségedért. Nem ismerted fel vélt, vagy valós sérelmét, amit meggyőződése szerint te követtél el ellene. Hazudtál, csaltál, véletlen, vagy készakarva „elfelejtettél” valamit, ami számára fontos volt. Ezzel el is vetetted magját a most „termésének”. Türelmes önvizsgálattal eljuthatsz a mag elvetéséig. Mikor történt az első tisztázatlan félre, vagy meg nem értés. Ez azonban hosszú ideig tarthat. Ne üss vissza, ne hadakozz vele, de még magaddal sem! Ne magad sajnál, hanem a téged gyűlölőt szánd! Menj elébe, öleld át és nyugtasd meg! Felismerted, hogy valójában nem gyűlöl téged, hanem szeretetedért kiált. Segíts rajta, kérdezd meg tehetsz-e valamit érte! Megteheted, nem te haragszol rá. Bocsánatot is kérhetsz vélt, vagy valós „bűneidért”. Részint mert már felismerted, másrészt mert tudod, hogy kegyed által enyhül fájdalma. Akár „önző érdekből” is cselekedhetsz, mert a megbocsátás isteni dolog. Borzasztó érzés lehet gyűlölni egy közeli hozzátartozót valamiért, vagy talán a semmiért. Amennyiben már az ellenséged, nem kér a segítségedből. Azt sem tudja, hogyan tehetnél érte valamit, hogy szűnjön feléd irányuló gyűlölete. Mivel gyűlöl, ellenségének is tekint. Már nem tud veled őszintén beszélni. Mivel megátalkodott, már nem tud veled nem rosszat tenni. Önmagát ítéli kínlódásra. Bár fel nem ismeri, lelke mélyén érzi, hogy amit tesz az nem „jó”. Saját ítélőszéke alatt van. „Hogyan gyűlölheti azt, akit szeretnie kéne?” Hagyd ilyenkor magára, ha ő nem hagy ott téged! Menj el önként, szabadon, hiszen szabad vagy. Felismerésed, megértésed, elengedésed tesz azzá. Bocsáss meg magadnak, és neki is! Keresd a nyugalmat és a békét! Tetteidért te vagy a felelős, ezáltal uralhatod is a helyzetet. Amennyiben nem akar már veled menni, hagyd magára! Viszont ha menni akar, de nem tud, ne hagyd magára! Magaddal csak abban az esetben vidd, ha az által helyzete nem lesz rosszabb annál, mint ha magára hagynád. Ha hagytad magad elárulni – esetleg többször is – az a te hibád, hisz nem vetted észre. Nem figyeltél rá eléggé. Talán mert benned sem volt felé elegendő szeretet. A szeretet teljes figyelem. A gyűlölet a szeretet pótlékaként jelenik meg egy családban. Abban jelenik meg, aki képtelen elfogadni, és megtapasztalni sem hajlandó azt. Nem illendőségből szeretjük családunkat, nem is ember alkotta erkölcsi normáknak engedelmeskedve. Azért szeretjük, mert megtanítottak rá. Ha nem szeretett az apád, ugyan mit várhatott volna tőled? Még nincs minden veszve, meggyógyulhat. Egyetlen lehetséges „gyógyszere” van. A szeretet, a fény, ami nem a sötét(ség) ellenpólusa, hanem annak hiánya. Ha menned kell, menj! Szeresd távolról, és várd, hogy hazatérjen, mint a tékozló fiú! -Bádonyi András
Posted on: Fri, 30 Aug 2013 12:44:14 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015