Dögöljön meg… A szomszéd tehene feltétlenül. Vagy a macskája… Vagy a kutyája. Tök mindegy, csak neki se legyen jó. Ismerős a mentalitás? Valahol az egyik internetes oldalon azt írják, alig győzik az adóhatóságnál követni a sokféle feljelentést. Nyomják fel szakmányban egymást az emberek. No és persze ehhez mindig hozzáteszi valamelyik somolygó gazember, nincs mit tenni, ilyenek a magyar emberek. Ugyanakkor meg ott vannak azok a nagyszerű példák, amikor ezek a megbélyegzett magyarok odaállnak a bajban egymás mellé és szembeszállnak a poklok kapuival is. Az idei márciusi szörnyű hóvihar és az évszázada nem tapasztalt nagyságú árvíz a nemzet összefogásának példái. Valakik pedig úgy gondolják, nem jól van ez így. Nem szabad erőltetni az ósdi nacionalizmust, nem szabad rászoktatni a népet semmiféle magyarkodásra. Érezze csak úgy, hitvány, semmirekellő, irigy disznók gyülekezete. Ha szégyelli magát, nem akar ugrálni, nem akar szembeszállni senkivel és semmivel. Meg kell vele értetni, labancnak lenni jó, mert akkor jön a dicséret a Gazdától, elismerés a nagy nemzetközi megmondóktól és még löknek valami maradékot is a nagy testvérek asztaláról. A hosszú évtizedek lélekrombolása, amely ugyan egy másik rendszerben folyt nagyon szisztematikusan, amikor a proletár internacionalizmus mindenek feletti volt, csak a gengszterváltás után teljesedett igazán ki. Aztán meghozta a gyümölcsét is azon a gyalázatos népszavazáson, ahol a 2006-os politikai elit rávette a nemzetet, tagadja meg a határon túli testvéreit. A gyűlölet profi szakemberei a legalantasabb emberi tulajdonságot, az irigységet vetették be. Azt tupírozták fel és hintették szét a média teljes felületén. Azzal riogattak, hogy majd huszonhárom millió román fogja elözönleni az országot és eszi el a csirke far-hátat, meg az aszpirint mindannyiunk elől. Azt nem tudni, mennyien voltak (vannak), akik igazán önmagukba nézve, ha visszagondolnak akkori elutasító szavazatukra, elszégyellik magukat. Nagyon szeretném remélni, sokan. Az ugyanis a megtisztulás első, nagy lépése. Abban persze biztosak lehetünk, azok, akik hivatásos huhogók, galád politikusok voltak, meg most is azok, egyetlen lelkiismereti rossz gondolat nélkül léptek át azon a tényen, hogy már megint hazudtak, már megint átverték az országot. Ott azon a népszavazáson a látványos gyalázaton túl volt még valami más is. Valami igen alattomos, lassan ölő méreg is elöntötte az országot. Mint egy megbecstelenítés, amit nem lehet sem vízzel, sem szappannal lemosni. Bizony nem voltunk akkor büszkék a magyarságunkra. Ott, akkor az irigység legyőzte a nemzetet. És akiket ilyen megvetett dolog győz le, azok bizony – ha tudat alatt is, de- okkal, joggal szégyellik magukat. A szociológiával, a társadalmi csoportok működésével foglalkozók persze nagyon jól tudják, nem olyan nagy művészet rávenni az embereket bármely cselekedetre, vagy attól való tartózkodásra. Pusztán megfelelő manipulációs mesteremberek, kiszolgáló média, idő és pénz kell hozzá. Természetesen ezt végtelen sokszor nem lehet megcsinálni, mert még az olyan nagy és nehezen mozduló szervezet is, mint egy egész társadalom, - ha lassan is, de tanul. Akár a saját hibáiból, akár abból, hogy egyre jobban kiismeri a manipulátorok mesterkedéseit. Ezzel együtt az a régi filozófiai kérdés, hogy sikerül-e, vagy sem kétszer ugyanabba a folyóba lépni, soha nem vethető el teljes egészében. Egészen konkrétan, vajon a magyar társadalom rávehető-e még egyszer, hogy az irigység zsigeri ösztönétől hajtva, megint szégyenbe hozza önmagát? Ugyanis arról szólnak a hírek, hogy bizonyos, meg nem nevezett személyek beadvánnyal fordultak az Országos Választási Irodához, hogy népszavazáson döntsenek arról, hogy a trafikosok kevesebbet kereshessenek a munkájukkal. Egészen konkrétan azt szeretnék, hogy a törvény által garantált 10%-os árrés, 3,3 %-os legyen. Egy-két hónappal ezelőtt az érdi baloldal esze is, felvetette már azt az ötletét, hogy a trafikosok fizessenek külön adót, és majd ha ő lesz a főhalljakend itt mifelénk, tönkreadóztatja őket. (Mielőtt parádézna benne-, meg köll még azt a ködmönt varrni, bármennyire is viszket a polgármesteri szék után az ülepe.). Akkortájt azt lehetett gondolni, önjáró a jó mesterember, de most már látszik, egy lyukból fúj az a szél, amelyik idáig juttatta az irigységre alapozó és hagyományosan baloldali gondolatot. Tudják, aminek az a lényege: vegyük el. Szóval úgy áll a dolog, zöld utat kapott a „vegyük el” ötlete. Legalább is az OVI részéről. Itt egészen konkrétan azt kéri a népszavazást kezdeményező, hogy egy törvény által biztosított jogot megfaragjanak, annak nagyobbik részét egyszerűen vegyék el a jog tulajdonosától és az árrését csökkentsék harmadára. Csak a pontosítás kedvéért, nem a nyereségéről van szó, hanem a beszerzési és az eladási ár közötti – törvény által garantált- különbség mértékéről. Ezt hívják árrésnek, amiből az összes költségét ki kell fizetnie, adóznia kell, és csak a maradékból tud nyereséget képezni. Ha bárki azért bont zászlót, ránt kardot, hogy bármely jog gyarapodjék, egyéneknek, vagy csoportoknak több lehetőség jusson, majdnem mindig rendjén való. A jog szerzésére irányuló törekvés természetes és emberi. Még akkor is, ha nem kivitelezhető a dolog. Mondjuk napi két ingyen sör állampolgári jogon való biztosítása egyáltalán nem rossz ötlet (talán még meg is valósítható?), mert a sörivóknak plusz jogot akar szerezni. Ezzel szemben azért kezdeményezni népszavazást, hogy valakiktől bármit is elvegyünk, gyalázatos lélekre vall, amelyik az egyik főbűnre, az irigységre támaszkodik. És ahogyan az irigység marja és emészti az egyén lelkét, nem különbül tönkre teszi a társadalmat is. Már csak az a kérdés, megegészségesedtünk-e már annyira, hogy észrevegyük, megint gonosz szellem ólálkodik a kertünk végében. A trafikosokkal való kitolás csak apropó, amelyikkel megint beleverik az orrunkat abba a sokszor sulykolt rágalomba, hogy hitvány, irigy nép vagyunk, akik örüljenek, ha egyáltalán megtűrik őket az emelkedett, civilizált európai népek között. Érd 2013. július 15. Kopor Tihamér
Posted on: Thu, 18 Jul 2013 09:53:17 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015