Egy igazán autentikus szakember az elhízás diétás kezeléséről a következőt írja: Dr. Zajkás Gábor: Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet Az elhízás diétás kezelése „A túlsúlyosok szíve mélyén örökké ott él az olthatatlan vágy valami csodálatos diéta után _ mondja Bray1, az elhízás világszerte ismert szakértője, majd hozzáteszi: általános jelenség, hogy a fogyás iránti érdeklődés, a fogyókúra elkezdésének elhatározása rendszerint télvégén éri el a csúcspontot. Valóban, legtöbb esetben tél végére alakul ki az a néhány kg-os testtömeg többlet, amivel tavasszal, az elmúlt évben még jól álló fürdőruha felpróbálásakor történik meg a szembesülés. Ez az az egy-két kiló, amiből 10 év alatt 10-12 kg lesz… Az elhízás-tudomány egy másik kitűnő művelője, Garrow, ezt a következőképpen fogalmazta meg: az elhízás sohasem súlyos _ amikor kezdôdik2. Az elmúlt 150 évben számos diétás módszer tűnt fel a szakirodalomban és megszámlálhatatlanul sok, egekig magasztalt diétáról adott hírt a média. A már idézett Bray3 szerint ennek elsősorban az a magyarázata, hogy az orvos is és elhízott betege is figyelmen kívül hagyja az elhízás realitásait, amelyek közül a két alábbit tartja a legfontosabbnak. 1. Az elhízás diétás kezelése nem gyógyítás, hanem tüneti terápia. A jelenleg rendelkezésre álló tudás alapján az elhízást az esetek túlnyomó többségében nem lehet meggyógyítani, vagyis a kezelés befejezésekor nem alakul ki tartós remisszió. Ha ezt a beteg a kezelés előtt elfogadja, és a fogyókúra befejezése után nem tér vissza korábbi, az elhízáshoz vezető táplálkozására és életmódjára, és továbbra is követi a kezelést végző szakemberek irányítását, akkor a kudarc nemcsak rövid, hanem hosszú távon is elkerülhető. 2. Az elhízás diétájának másik jellemző realitása a visszahízás. Wooley és Garner4 elemzése szerint a diétás programokat követően a sikeresen fogyók 90-95%-a néhány éven belül visszahízik. Az utóbbi évtizedben jobb eredményekről szóló közlemények is jelentek meg az irodalomban, például Ayyad és Andersen5 1994-ben számoltak be 24 közlemény alapján mintegy 4000 ember adatainak analíziséről, megállapítva, hogy megfelelő irányítással és együttműködéssel a fogyókúrázók 19%-a 3 év múlva is meg tudta tartani az elért eredményt. A visszahízás megelőzése vagy az eredmény megtartása igen jelentős mértékben függ a motivációtól, a fogyókúrázó és a kezelők rendszeres és hosszú távú együttműködésétől és a kombinált terápiától. A testtömeg-csökkentő kezelés számos különböző formája valójában négy alapvető változatra épül: diéta, mozgás, magatartásváltoztatás, gyógyszeres kezelés. Korábban még jól érzékelhető volt, hogy a különféle kezelési iskolák melyik változat hívei, de az újabb elemzések egyre nyilvánvalóbbá tették, hogy tartós jó eredmény a négyféle lehetőség együttes alkalmazásával érhető el. Az elhízás kezelése mai felfogás szerint négy oszlopra támaszkodó épülethez hasonlítható: diétás kezelés, mozgás (fizikai aktivitás), magatartásváltoztatás és gyógyszeres terápia. Bevezetés a diétába Tulajdonképpen rövidtávon viszonylag könnyen lehet eredményt elérni a legkülönbözőbb diétás eljárásokkal, de a hosszú távra szóló sikerhez elengedhetetlen a következetes diétatartás, a beteg szoros együttműködése. Ez annak elfogadásával kezdődik, hogy a fogyókúra során kevesebbet szabad enni, mint korábban, hogy a program első 7-10 napját esetenként kínzó éhség jellemezheti, és hogy le kell mondani a jóllakás öröméről, más szóval: éhesen kell felállni az asztaltól. Ha a beteg kellően motivált, és képes a fentiek tudomásulvételével megkezdeni a programot, akkor komoly remény van a sikerre. Az orvos számára jelzi a várható eredményt az a tény, hogy ún. terápia naiv, vagy számos fogyókúra utáni anyagcsere állapotban jelentkező betegről van szó. Az első esetben, amikor a beteg most először kezd fogyókúrát, nagy a valószínűsége a sikernek, az utóbbi esetben lényegesen nehezebb a kezelő csoport és az elhízott dolga. A diétás kezelés lényege a csökkentett energia-bevitel, a negatív energiamérleg elérése, amikor a nyugalmi anyagcsere és a mozgással felhasznált energia együtt nagyobb, mint a táplálékkal elfogyasztott energia. Az irodalomban és a gyakorlatban is általában elfogadott, hogy a napi energiaszükségletnél 500 kcal-val kisebb energia-bevitel jellemzi a testtömeg-csökkentő diétát. Az energiaszükséglet becslésére több változat áll rendelkezésre. Az egyik: a Tápanyagtáblázatban6 található. táblázat segítségével megállapítható a nyugalmi anyagcsere becsült értéke, amelyet ugyanennek a kiadványnak a 14. táblázatából kiválasztott fizikai aktivitási faktorral megszorozva határozható meg a beteg napi körülbelüli energiaszükséglete. A másik módszer egyszerűbb: a túlsúlyos/elhízott ember energiaszükséglete átlagosan 22 kcal/testtömeg kg, tehát például egy 100 kg-os ember napi energiaszükséglete 2200 kcal, a diéta pedig ennél 500 kcal-val kevesebb, azaz 1700 kcal energiát tartalmaz. Egy hét alatt a napi 500 kcal energia megvonásával járó diéta 3500 kcal hiányt eredményez és miután 1 kg testtömeg energiaértéke mintegy 7000 kcal, az egy hét alatt bekövetkező testtömeg-csökkenés ezzel a diétával fél kg körül várható. A harmadik módszer, amely semmilyen számítást nem igényel, még elterjedtebb és a gyakorlatban nagyon jól használható: a fogyókúrázó nő diétája 1200, a férfié 1500 kcal energiát tartalmaz. A testtömeg-csökkentő program első időszakában a fogyás mindig gyorsabb és jelentősebb, mint később. Ennek az egyik magyarázata az, hogy a glikogén raktárak gyorsan mobilizálódnak az agy és az idegrendszer glükózzal való ellátása érdekében és ezzel együtt intracelluláris folyadék távozik a sejtekből, és jelentősen nô a folyadékürítés a vizelettel. Amikor 24-72 óra múlva a glikogén raktárak kimerülnek, megkezdôdik a glikoneogenezis és lassul a fogyás üteme, állandósul egy kisebb mértékű fogyás a következő 60-90 napra. A másik ok: a testtömeg csökkenésével arányosan egyre kisebb az energiaszükséglet, tehát a kezdő diéta energiatartalma a szükséglethez képest egyre nagyobb, más szóval az energiaegyensúly negativitása egyre csökken. A harmadik magyarázat szoros kapcsolatban van az előbbivel: csökken a nyugalmi anyagcsere, ennek következtében csökken a napi teljes energiafelhasználás. A nyugalmi anyagcsere csökkenése mérsékelhető a fogyókúra első napjától megkezdett fokozott fizikai aktivitással, de teljesen nem akadályozható meg. Nagyon fontos, hogy a beteg tisztában legyen azzal _ a fogyás nem azért lassul, mert a diéta hatástalan, és nem is őbenne van a hiba, hanem élettani jelenségről van szó. A legtöbb beteg türelmetlen, két hét alatt akarja a 15 év alatt felszedett 20 kg-t leadni (hiszen ilyen irreális ígéreteket közvetítenek számára hirdetések tucatjai és időnként a média), ezért önkényesen szigorít a diétán, sokkal kevesebbet eszik, mint amennyit kellene, étkezéseket hagy el, ún. fél-éhezés állapotába kerül. A fél-éhezés egészséget veszélyeztető állapot, amely hasonló következményekkel járhat, mint az igen kis energiatartalmú diétával (very low calorie diet, VLCD; 400-800 kcal/nap) történő kezelés. Ilyenkor a nyugalmi anyagcsere, valamint az aktív testtömeg gyorsan és jelentősen csökken, keringési zavarok, hipotenzió, szédülés, ájulás következhet be, ketózis, tejsavas acidózis léphet fel, vékonybél működési rendellenesség alakulhat ki, súlyos fehérje-, vitamin- és ásványi só hiány fejlődhet ki és kamrai fibrilláció következtében halállal végződhet a súlyos állapot. Már a 70-es évek végén 60 halálesetet regisztrált az irodalom az igen kis energiatartalmú diéták ellenőrizetlen, felügyelet nélküli alkalmazása következtében7. Az igen kis energiatartalmú diétának jelenleg is lehet helye a kezelésben, de semmiképpen nem otthon, hanem csak szigorúan ellenőrzött körülmények között, megfelelően felkészült intézetben, meghatározott indikáció esetén. Azért sem célszerű a túl gyors fogyásra törekedni, mert ilyenkor a fogyásban nagyobb arány származik az aktív testtömeg, izomzat katabolizmusából, mint testzsírból, a lassú fogyás esetén azonban éppen fordítva. Kitűnt az is, hogy a gyors fogyás esetén nagyobb a későbbi visszahízás veszélye. Összegezve az eddigieket megállapítható, hogy kellő időt és energiát kell fordítani arra, hogy a beteg tisztában legyen az őt fenyegető veszélyekkel és feltétlenül az orvosi irányítás szerint folytassa a programot. Milyen a fogyás ideális üteme? Az elhízás kezelésével foglalkozó szakemberek többsége egyetért abban, hogy a 0,5 kg/hét körüli fogyás optimális1. Ebből kiindulva a beteget tájékoztatni lehet arról, hogy hány hónap alatt lehet elérni a kívánt testtömeget. Az elhízáshoz gyakran társuló betegségek kockázata általában 10-15%-os fogyás10 esetén a normális átlagos értékre csökken, illetve a már kialakult hipertónia, emelkedett szérum koleszterin- és triglicerid-szint, illetve megváltozott glukóz tolerancia, vagy cukorbaj jelentősen javul. A 10-15%-os testtömeg-csökkenés reális cél, ami rendszerint belátható időn belül megvalósítható a beteg megfelelő együttműködése esetén, kombinált terápiával. Túlzó célok kitűzése, minden alapot nélkülöző vágyálmok kergetése rendszerint kudarccal végződik, a beteg kiábrándultan abbahagyja a programot és gyors ütemben visszahízik, általában nagyobb lesz a végén a testtömege, mint volt az induláskor. Sok beteg megtapasztalta az ún. ciklikus testtömeg-változást, más néven yoyo jelenséget. Az azt jelenti, hogy fogyókúra után viszonylag gyors visszahízás következik, amelynek végeredménye nagyobb testtömeg, mint a fogyókúrás program megkezdése előtt volt, és ezek a fogyás/hízás periódusok gyakran ismétlődnek. A vélemények eltérnek abban, hogy a ciklikus testtömeg-változás után jelentkező beteg esetén nehezebb-e sikeres testtömeg csökkentő programot alkalmazni és fogyást elérni, vagy sem1, de a tapasztalat amellett szól, hogy az ilyen beteg nehezebben kezelhető. Milyen a csökkentett energiatartalmú diéta ideális tápanyagtartalma, illetve milyen táplálékokból kell felépíteni az étrendet? A különféle élelmiszerek és élelmi anyagok több mint 40, a szervezet számára szükséges tápanyagot és ezenkívül ugyancsak nélkülözhetetlen élelmi rostokat, növényi vegyi anyagokat (antioxidánsok, flavonoidot, fitoszterinek, fitoösztrogének) tartalmaznak. Az 1200-1500 kcal energiatartalmú diéta megvalósítása során természetesen jóval kevesebb és kisebb mennyiségű élelmiszer és élelmi anyag kerül fogyasztásra, mint a hagyományos táplálkozás során, ezért gondosan válogatni kell a táplálékok között úgy, hogy lehetőleg az ún. üres kalóriák (zsiradékok, cukor) maradjanak ki a táplálkozásból, ne pedig az értékes tápanyagforrások (tej, tejtermékek, húsok, zöldség- főzelékfélék és gyümölcsök, teljes értékű gabonafélék). Az egészséges felnőtt ember számára ajánlott napi fehérjebevitel 0,8 g/testtömeg kg, ez a mennyiség a lakosság több mint 90%-ának fehérjeszükségletét fedezi. Csökkentett energia-bevitel és negatív energiaegyensúly esetén a fehérjeszükséget nő és elérheti az 1,0-1,5 g/ideális testtömeg kg értéket. Az ideális testtömeg a Tápanyagtáblázat. táblázatából állapítható meg a testmagasság ismeretében. Bray1 javaslata szerint legalább 75 g fehérjét tartalmazzon a csökkentett energiatartalmú diéta, ami megfelel 307 kcal-nak. A fehérje kisebb része származzék állati eredetű, teljes értékű, nagyobb része növényi eredetű forrásokból. A zsírok energiatartalma a legnagyobb, 9,3 kcal/g, számos tanulmány eredménye arra utal, hogy a jelentősen csökkentett zsiradéktartalmú diétákkal hatásosabb testtömeg csökkenést lehet elérni, mint a mérsékelten zsírszegény változatokkal. Jelenleg a testtömeg-csökkentő programokban kétféle diéta alkalmazása található: a csökkentett energia- és zsírtartalmú, valamint a csökkentett zsírtartalmú, ad libitum szénhidrát diéta. Az előző változat hatékonyabbnak tűnik, mint az utóbbi. A csökkentett energia- és csökkentett zsírtartalmú diétában a zsiradék mennyisége 30-40 g/nap, ami megfelel 280-370 kcal energiának. Lényeges, hogy az esszenciális linolsavból legalább 3 g/nap mennyiség legyen az étrendben, emellett javasolt a rendszeres tengeri halfogyasztás (n-3 zsírsavak). A zsiradékbevitel csökkentése elsősorban az ételkészítési, valamint a kenyérkenési szokások gyökeres megváltozatásával, valamint a zsírban gazdag állati eredetű táplálékok elkerülésével érhető el. A szénhidrátbevitelt illetően az ajánlás hasonló az egészséges ember számára javasolt értékhez: az energia-bevitel legalább 50%-a származzék szénhidrátokból. Végig tekintve az eddigieket, kiderül, hogy a fehérjéből származó energia mintegy 310 kcal, a zsiradékból származó 280, illetve 370 kcal, ez összesen 590, illetve 680 kcal. A nők számára javasolt 1200 kcal étrendnek eszerint gyakorlatilag a fele, 610 kcal, illetve 520 kcal, tehát 43 energiaszázalék származhat szénhidrátokból, ez elfogadható. A férfiak számára ajánlott 1500 kcal energiatartalmú diéta esetén mindkét változatban nagyobb lesz a szénhidrát energiaarány a napi bevitel 50%-ánál, ez nem baj, legalább nagyobb az étrendtervező szakember szabadsága a fehérje, vagy kis mértékben a zsiradékbevitel esetleges növelésére. Megfelelő mennyiségű szénhidrát nemcsak az energianyerés szempontjából lényeges, hanem azért is, mert kivédi a szimpatikus idegrendszer aktivitásának csökkenését, amely együtt jár a csökkentett energia-bevitellel, elősegíti a pajzsmirigy működés normális szinten tartását, csökkenti a ketózist, ami a csontállomány csökkenéséért is felelôs1. Nem mindegy, milyen szénhidrátforrások kerülnek a diétába. Az ún. kis glikémiás indexű szénhidrátforrások (ezek fogyasztása után a posztprandiális vércukor- és inzulin-szint lapos) nagyobb testtömeg-csökkenést eredményeznek, mint a nagy glikémiás indexű szénhidrátforrásokat tartalmazó diéta. A nagy élelmi rosttartalmú gabonafélék, valamint a zöldség-főzelékfélék, gyümölcsök többnyire a kis glikémiás indexű táplálékok közé tartoznak. A nagy cukortartalmú táplálékokat célszerű kerülni. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a napi táplálkozás fehérje energiaaránya negatív, a zsírenergia aránya azonban pozitív korrelációban van az egész napi energia-bevitellel. A fehérjében gazdag étkezés után a következő étkezés energiatartalma kisebb, mint szénhidrátban, vagy különösen zsírban gazdag étkezést követően. Alkohol hatására jelentősen növekszik a következő étkezéssel történő energia-bevitel (aperitif). Figyelemre méltó az a tény is, hogy a nyugalmi anyagcsere fehérjefogyasztás után átmenetileg 25%-kal, szénhidrát után 8, zsír után 3 és alkohol után 15%-kal gyorsul, más szóval a fehérjetáplálék hasznosítható energiatartalma csökken legjobban. Az alkohol nem tartozik a testtömeg-csökkentő diétába. Az élelmi rostokban gazdag táplálkozás során csökken az energia-bevitel. Ebben szerepet játszik az élelmirostban gazdag táplálékok hosszabb ideig történő rágása, a nagyobb nyálmennyiség és gyomornedvmennyiség, a gyomor tágulása, amely teltségérzetet eredményez reflexes úton. Hozzájárul ehhez, hogy a vízoldékony rostok késleltetik a gyomorürülést, valamint az a tény, hogy az élelmirostban gazdag táplálékok kis glikémiás indexűek. Az élelmi rostbevitel és az étvágy/teltség kérdését vizsgáló számos tanulmány nagyobb része arra utal, hogy az élelmi rostokban gazdag táplálkozás hatására fokozódik a jóllakottság és csökken az éhségérzet14. Kiderült, hogy 14 g/nap mennyiségű többlet élelmi rost hatására két nap múlva már 10%-kal csökkent az energia-bevitel és csupán ettől a változtatástól 3,8 hónap alatt 1,9 kg-os fogyás következett be.
Posted on: Sun, 17 Nov 2013 17:54:56 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015