Fields of the Nephilim Ki tudja a végzetet? Mert ami egyszer felemelkedett, az el is bukhat, és ami egyszer elmerült, az újra elő is bukkanhat. ("Cthulhu hívása" H.P. Lovecraft, 1926) Csak kevés olyan hír van a DarkGoth scene-n belűl, ami olyan figyelmet keltett volna, mint a dicsőséges Gothic Rock ikon Carl McCoy és az ő Fields of the Nephilim-je visszatérése. Több mint 15 évet kellett várni arra, hogy a sötét rock egyik stílusteremtője megajándékozza rajongóit "Morning Sun" címü új albumával. Művészi jelenlétem közben nagyon sok dolgot csináltam, aminek valamilyen szinten mindig köze volt a zeneiparhoz. Viszont sajnos ez idő alatt, különböző körülmények miatt nem tudtam egy lemezt sem kiadni a The Nephilim néven. Rengeteg dalt írtam és fel is lett véve, erről azonban a nyilvánosság mit sem tud. Mára már annyi jó darabot megírtam, hogy év elején még játszottam a gondolattal, hogy a "Morning Sun"-t dupla albumként adjam ki. De aztán rájöttem, hogy valószínűleg a legtöbb embernek egy kicsit sok lett volna évekig semmit nem hallani a The Nephilim-ről, utána meg egyből kettő albumot adni a kezükbe, főleg ilyen epikus nem éppen rövid számokkal. Az én dalaim nem éppen Popdalok, éppen ezért kell egy bizonyos idő, és nyugalom őket végighallgatni. Azt hiszem a következő album valamikor 2006 végén fog megjelenni. Egyszerre áldás, és átok amit a FOTN mesterelméje Carl McCoy az utolsó 20 évben ránkszabadított. Ezt talán még egyetlen zenész sem volt képes még megközelíteni sem. Ezt állítják legalábbis a rajongók. Kultgyanús, tiszteletreméltó és mérföldkőnek számító albumai "Dawnrazor", "The Nephilim", "Elizium" . 1991 után következett a poszttrauma. 1993 óta pedig csak rövid életű projekt-ek, és hírek keringtek arról, hogy talán egyszer visszatérnek. Mítosszá emelkedett a banda és ezzel párhuzamosan (talán nem véletlenül) még az ősellenségnek számító Andrew Eldritch-et is szóba hozták. (nem tudom mennyire köztudott, de nem bírják egymást (a fordító) Akárhogy is volt, a "Morning Sun" nevű albummal, Carl McCoy most ott folytatja ahol 1985-ben elkezdték. "Azért jöttünk most,hogy maradjunk" - ígéri Carl McMcoy. "Morning Sun" minden nemében egy új kezdet. Sok személyes okom volt rá hogy ezt a lépést válasszam. Bármi amit a Fields of the Nephilim név alatt csináltam, megvolt a maga egyéni koncepciója. A Morning Sun-t akár eddigi munkásságom összefoglalójaként is nézhetjük; mintha a vége lenne egy bizonyos teremtésperiódusnak. Egyrészt bizonyos ajtók becsukódnak, miközben mások kitárulnak. De hogy mi van ez ajtók mögött arra még rá kell jönnöm. Hogy mi bújik meg Carl McCoy mögött, azt mindenki meghallgathatja saját maga november végétől a Morning Sun-on. Megszokott epikus hosszasságban, mitológiai szélességben, és pszichikai mélységben mutatja meg a zenei múltjából legjobb albumainak azt a hangulatát, ami rock-os, sötét és olyan szép, amiről még a leghűségesebb rajongói, sem mertek volna álmodni. Durva Goth Rock elemek, mint a Dawnrazor és a The Nephilim albumról, találkoznak az álmodozós és filmzeneszerű Elizium-mal. Energiadús klasszikusok mint a Moonchild, Preacher Man, vagy a Last Exit For the Lost összeolvadnak a titokzatos hangulatú Psychonaut és a For Her Light nevű dalokkal. Ami még pár hónappal ezelőtt csak fantázia volt, most végre valósággá vált. A Fields of the Nephilim visszatért, és Carl McCoy elégedettebb, mint valaha. Az egész album egy szituáción keresztül lett megirva, ami egy kemény harc utáni életet szimbolizál. Mint amikor a véres valóság az arcodba vág egyet mindenféle figyelmeztetés nélkül, hogy mind az amiben eddig hittél, nem is létezik. Talán úgy lehetne leírni, mintha szellemekkel lennél körülvéve, egészen addig, míg észre nem veszed, hogy te magad vagy a szellem. Ezt nem olyan egyszerű elmagyarázni. Egyáltalán nem. Mint ahogy azt sem, hogy a korábbi múltjáról szóló egyszer fent, egyszer lent történetek miért olyan felfoghatatlanok. Felesküdött fanatikus rajongói nem kevés idegeskedést okoztak neki az elmúlt pár évben. Még a 2002-ben megjelent "Fallen" albumon is próbára tették az idegzetét. Ez az album nem áll másból mint összegyűjtött nyers számokból és demo verziókból amit Mr. McCoy tudta és beleegyezése nélkül jelentettek meg. Így hát nem csoda hogy visszavonult a nyilvánosság elől, és mögötte csak tanácstalan és bosszús rajongók maradtak. Ilyen dolgok sajnos megtörténnek. Ha művészként elérsz egy bizonyos szintet, akkor egy bizonyos idő után már nem tudod irányítani, hogy a hátad mögött mit jelentetnek meg és mit nem. Az én szememben a "Fallen" albumnak semmi köze nincs a Fields of the Nephilim történetéhez, hanem ugyanazon a szinten van mint azok a több száz illegális bootleg-ek amit még az akkori koncerteken használtunk, és még ma is eladnak. A Fields of the Nephilim lenyűgöző története ami most végre másfél évtized után a "Morning Sun"-nal és hét fejezetével továbbfolytatódhat. A konkurens Goth Rock bandák túlnyomó része spirituális és okkult témákkal fűszerezték dalaikat. A Fields of the Nephilim a 87-es debüt "Dawnrazor" óta építgeti a történetét. Míg más bandák depresszív szerelmes éjjelekről a ködös temetőkben, boszorkányvarázslatokról, vagy vámpírokról énekelnek, addig a praktizáló sámán Carl McCoy istenekről és démonokról, egy rég elfeledett titkos kultúra örökségéről regél. Lélekvándorlás, más testben való lét és a paradicsom keresése örök téma a FOTN történetében. Sok dolgot a művészetéről nem is tudtak vagy akartak elmondani. Valószínűleg az egyik fő ok az elismertségükre, és a titokzatosságukra, ami a mai napig McCoy körül kering. A művészetem forrása még mindig az ami korábban, de az évek során a befolyása még erősebb lett. Ma már sokkal kevesebb művészi kompromisszumot kell kötnöm. Talán ez miatt lett "Morning Sun" az első hamisítatlan FOTN album. Azt hiszem ezért sem olyan komplikált, és sokkal könnyebben megérthető az album, mint korábban. Egyrészről ez az album spirituálisabb és mélyebb mint bármi amit az elmúlt időkben csináltam, másrészről a dalszövegekhez könnyebben hozzá lehet férni, ami először is egy kis intenzív utánajárást igényel vallási témákban. Ezek többnyire okkult irodalmi szerzőktől valók mint:Austin Osman Spare, Aleister Crowley vagy H.P. Lovecraft. Az olyan dalokban mint például a Wail of Sumer vagy a Submission az "Elizium" albumról, szövegileg szaktudás nélkül legfeljebb csak utalásokat lehetett találni arról hogy a szövegeknek mágikus ésvagy okkult jelentősége lenne. Ehhez képest ma már akár hallgatóbarátnak is lehetne nevezni a Fields of the Nephilim-et. De csak majdnem. Így Carl McCoy-nak el kell ismernie hogy a "She" egy igazi szerelmes dal lett. Viszont enyhe mosollyal egyből figyelmeztet az éppen előttünk lévő téma szintjére és így vissza is léptünk a mágia körébe. A New Gold Dawn dal is azt nyújtja amire számítunk. The Hermetic Order Of The Golden Dawn legismertebb tagja a sátánista, és a mágia forradalmasítója Aleister Crowley, megint sok rejtvényt adott fel a sok ambícióval rendelkező líradetektíveknek. Moonchild és Earth Inferno, ezen címek után világossá válik McCoy érdeklődési köre. Én nem csak pusztán érdeklődésként tekinteném, ez azon túl jóval messzebbre megy. Ez egyszerűen része a személyiségemnek, és az életemnek. Én a mágiát nem szabadidőtöltésnek nézem, pont az ellentétje. Sok-sok évvel ezelőtt volt egy élményem, ami ahhoz vezetett, hogy el kezdtem érdeklődni a mágia és az okkultizmus iránt, még jóval azelőtt hogy el kezdtem volna zenével foglalkozni. A New Gold Dawn tényleg eléggé fülkápráztató. Szeretem az olyan embereket, mint Osman Spare, vagy Aleister Crowley. Főleg Crowley volt egy eléggé lenyűgöző személyiség, akinek nagyon sok vicces húzása volt, amit a legtöbben a mai napig nem értenek. Sokat kísérletezett, a dolgokat a határáig kihúzta és sok érdekes dolgot írt. A legtöbb ember aki vele foglalkozik, túl komolyan veszi magát, és nem látják a cinizmust ami sok írásában és beszédében el van rejtve. Egyébként nem kell sem őt, sem a tanulmányát komolyan venni. Úgy látszik egy el nem vethető téma Carl McCoy művészi inspirációja. Crowley közeli barátja Osman Spare, egy angol mágus (1886-1956) kinek tézise a tudatalatti erő használatán alapul, és amiből elég sok dalszövege született McCoy-nak. Korábban nagyon sok ilyenféle szöveget írtam, ami még ma is nagy hatással van rám. Nem tudom pontosan megmondani, hogy miért történik, és hogy honnan jön, de ez működik. Elég sűrün találom magam olyan állapotban, hogy valamitől, vagy valakitől inspirálva érzem magam, ezért van nálam mindig papír és ceruza. Halomszámra léteznek jegyzetfüzetek, amikben a feljegyzéseim vannak. Alapötletnek volt hogy egy egész könyvet teleírtam, csak hogy a végén egyetlen dal szülessen belőle. Fields fanatikusoknak nem kell betörési terveket szövögetniük McCoy házába, ugyanis egy szép napon könyv formájában biztos meg fog jelenni ez a sok rajz és feljegyzés. Az biztos érdekes lenne, legalábbis számomra! Így legalább végre megtudhatnám hol voltam ennyi éven keresztül, és hogy mit csináltam... Folyt. köv... youtube/watch?v=3PNc-1b6ivo
Posted on: Mon, 19 Aug 2013 17:41:45 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015