Fogyatékos Emberek Nemzetközi Világnapja Minden év december 3-a a Fogyatékos Emberek Nemzetközi Világnapja. Az ENSZ határozott így 1992-ben, hogy felhívja a figyelmet a fogyatékossággal született, vagy betegség, baleset vagy katasztrófa következtében fogyatékossá váltak problémáira, mindennapos nehézségeire, de egyúttal örömeire és tenni akarásukra is. Ennek a kiemelt napnak (és a többinek is) ösztönöznie kell/kellene az egészségeseket arra, hogy fogyatékos embertársaikat egyenrangú félként kezeljék. Fontos, hogy ez a szemlélet ne csak abban nyilvánuljon meg, hogy eljutunk az akadálymentes környezet kialakításának gondolatához, hanem testet kell, hogy öltsön a mindennapi viselkedésben, az odafigyelésben is. A fogyatékosság a gének hibájából vagy baleset, betegség miatt bekövetkező testi, érzékszervi vagy értelmi károsodással járó állandó, esetleg átmeneti funkcionális korlátozottság. Az érzékszervi (látás-, hallássérültek), mozgásszervi (mozgássérültek) és értélmi/kommunikációs (értelmileg akadályozottak és autista) fogyatékossággal élő emberek száma világszerte mintegy 650 millió főre tehető, közülük 400 millióan a fejlődő országokban élnek, gyakran emberhez méltatlan körülmények között. A fogyatékos emberek száma az Európai Unióban közel 80 millió, amely a lakosság 15 százalékát jelenti. Magyarországon közel 600 ezer fő nyilatkozott úgy a lehutóbbi népszámlálásnál, hogy ő tartósan egészségkárosodott, fogyatékos ember. Az ENSZ Közgyűlése 2006. december 13-án fogadott el egyezményt a fogyatékos emberek jogainak védelméről, amely 2008. május 3-án lépett hatályba. Magyarország az elsők között csatlakozott az új egyezményhez. A mintegy 50 fejezetből álló konvenció megköveteli a csatlakozó országoktól, hogy fokozatosan könnyítsék meg a hátrányos helyzetűek részvételét a közlekedésben, az oktatásban, a munkában, a kikapcsolódásban, és törvényben kell tiltaniuk a fogyatékossággal élők bármilyen megkülönböztetését, törölniük kell jogrendjükből a hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályokat. Ez az első olyan nemzetközi egyezmény, amely jelnyelven, Braille-írással, az értelmi fogyatékosok számára pedig könnyen érthető változatban is hozzáférhető. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 26. cikke elismeri a fogyatékos személyek jogát az önállóságra, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésre, valamint a közösségi életben való részvételre. Az EU 2010-ben fogadta el tíz évre szóló fogyatékosügyi stratégiáját, kötelezettséget vállalt arra, hogy 2020-ra akadálymentes Európát teremt, 2011-ben megerősítette a valamennyi tagállama által aláírt, a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt. Hazánk már kialakította az egyezménynek megfelelő jogszabályi környezetet. Magyarország Alaptörvénye kiemeli, hogy az ország külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, nőket, időseket és fogyatékos embereket, az alapvető jogokat mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül biztosítja. A fogyatékos emberek jogait a 2013. évi LXII. törvény (A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításáról) biztosítja. Mindezeken túl az országgyűlés pl. a fogyasztóvédelmi törvény tárgyalása kapcsán is külön figyelmet fordít a fogyatékos emberekre. A hivatalos állásfoglaláson túl az, hogy a társadalom mit értelmez fogyatékosságként, nagymértékben az egyes fizikai vagy szellemi képességeknek az átlagoshoz, a megszokotthoz való formai viszonyától függ. Ha önmagában vizsgáljuk a fogyatékosság szót, negatív értelmet kapunk: valaminek a hiányát jelenti, valami megtételére való képtelenséget vagy csökkent képességet. Negatív felhangja miatt nem kedvelt szó ez az érintettek körében – de nincs jobb kifejezésük rá. A „fogyatékos, fogyatékkal élő” szó használatát kerülni kell, helyette a „fogyatékos ember, személy, munkavállaló, ügyfél” kifejezés a megfelelő. Ezek a kifejezések a speciális szükségletű emberek teljességét, képességét hangsúlyozzák, nem pedig hátrányaikat, korlátaikat, képességeik csökkenését, azaz: pozitívan igyekeznek a fogyatékos csoportokra vonatkozó fogalmakat, megjelöléseket leírni. Örömünkre, a negatív tartalmú, diszkrimináló kifejezések (rokkant, debil, süketnéma, világtalan) lassanként eltűnnek a hivatalos nyelvből. E kifejezések helyett elterjedőben vannak az olyan kevésbé minősítő, mint pl. a sérült, akadályozott – hozzá kell tennünk, hogy e is kifejezések nagyon mesterkéltek. Fogyatékosnak lenni egyszerre jelenti a fogyatékos-társadalomhoz való tartozást és az épek világához való tartozás hiányát. A fogyatékos ember élethelyzetét és társadalmi integrálódási lehetőségét az határozza meg, hogy milyen a viszonya a környezetével. Ez a viszony nemcsak kommunikációs szempontból érdekes, hanem a fogyatékossággal élő személyek sorsát is nagyban befolyásolja, hiszen önkifejezésükben, azaz a kommunikációjukban, az önmagukról alkotott képben nagymértékben szerepet kap. A fogyatékosság egyfajta másságként is értelmezhető. A másság ténye és élménye abból adódik, hogy a társadalmi intézmények és a társadalom tárgyi elemei a többségi nem fogyatékos csoportok igényeinek megfelelően vannak kialakítva és az élet számos területén nem léteznek a fogyatékossági állapotot figyelembe vevő alternatív megoldások az emberi életvitelre. Az eltérő fizikai adottságok így válnak társadalmi hátrányokká pl. akkor, amikor a mozgássérült közlekedni akar, a siket nem tud kommunikálni a hivatalokban, a látássérült nem tudja kitölteni a nyomtatványokat stb. Belegondolt már abba... Micsoda nagyszerű dolog az, hogy lát? Bármit megnézhet, bármit elolvashat, mert egyszerűen lát. Nem kell megerőltetnie a szemét (vagy csak egy kicsit) azért, hogy elolvasson egy újságot, könyvet, szórólapot, feliratot, menetrendet a pályaudvaron vagy bármit, amit csak kedve tart elolvasni. Vigyázzon látására, mert egy pillanat alatt elveszítheti azt. Micsoda nagyszerű dolog az, hogy jól hall, érti a másik ember szavait, örömét és bánatát? Hallja a madarak csicsergését és a természet hangjait. Oda tud figyelni a környezetéből érkező zajokra, hallja a háta mögül érkező gépkocsi hangját, a lakásban a csengőt, a telefon csengetését… Jó érzés hallani és érteni, de ha kevésbé vigyáz hallására, hamar elveszítheti azt. Micsoda nagyszerű dolog az, hogy épp értelemmel rendelkezik, hogy segédeszköz nélkül járhatja a világot, közlekedhet kedvére, megfoghat bármit, megérthet egy előadást, fölfoghat egy tragédiát, segítség nélkül élheti az életét? Nem minden embertársunk ilyen szerencsés. A fogyatékosok – bár látásukban, hallásukban, mozgásukban és értelmi képességeikben különböznek az ép emberektől – társadalmunk ugyan olyan értékes és hasznos tagjai, mint pl. e sorok olvasója is. Éppen ezért támogassuk, segítsük fogyatékos embertársainkat. Legyünk nagyobb türelemmel, megértéssel feléjük. Figyeljünk oda jobban rájuk, ne sajnáljuk a velük töltött időt. Próbáljunk meg mosolyogni, kedvesek és segítőkészek lenni. Gondoljuk végig: ami emberileg adható, az nem kerül pénzbe. Ami viszont a segítés érdekében pénzbe kerül, nem kerül sokba. Segítsen Ön is a fogyatékos emberek akadályainak leküzdésében! (Forrás: Értékpont Magazin)
Posted on: Tue, 03 Dec 2013 14:12:41 +0000
Recently Viewed Topics
© 2015