GONDOLKODÓ ‘13. 09. Urbán Károly Szakállas(mese a Nempárt Pártról) történetek E Nincs gy különböző újszülöttnek szakálla. szőrzetek Ám minden én mögé most vicc kívánok mégis új. belesni, s előveszek egy szakállas témát, nevezetesen Semjén Zsolt KDNP párt- elnöki minőségében tett elhíresült mon- dását (most jön, kérem, a mondások kora újra, csak győzzük kapkodni fejün- ket a választások közeledtével). „Aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re. Tegyen így az is, aki azt akar- ja, hogy gyermeke szájába az iskolában marihuánás cigarettát nyomjanak, aki azt szeretné látni, hogy gyermeke extrém szek- ták szeánszán veri magát a földhöz. Jófajta duma ez, kérem, tökkelütött, fel- fuvalkodott saját agyukban gyönyörködő liberálszerűségeink azt hitték anno, meg- mondták a rettentőt, mikor nagy garral Óperenciás felfújtat sütöttek a tökmagból, noha Semjén úr egyszerű dolgot követett el: használta az eszét. Szintetizált, követ- keztetéslevont, kiváló hasonlíthatóságo- kat vett elő hamuban sült pogácsája mel- lől, s laca-faca helyett a kék égről azt merészelte állítani, hogy kék. És szadiék ezt nem szeressék. Sem most, sem akkor. Gondolkodni itt van- nak ők, a mi dolgunk, hogy szájtátva kövessük őket és szaporán bólogassunk. Felvetheti a kedves olvasó, mit foglal- kozom én egy kihalt dinoszaurusszal, éppen most számolják fel őket végérvé- nyesen, ám ne feledjük (némi nyakate- kert parafrázissal szólva) - ott vannak ők minden félrecsúszott nyakkendőben, vírusuk prímán terjed. Nem volt megle- petés tehát, hogy kiváló SZDSZ-ünk kommünikét bocsátott ki, melyben fel- háborítónak tartotta, és a leghatározot- tabban elítélte Semjén Zsolt kijelenté - seit, szavai visszavonására szólítva őt fel. Meggyőződésük szerint, akár elszólásról volt szó, akár nem, a fenti mondat nem megengedhető egy olyan politikus részé- ről, aki kifejezetten emberi jogi, kisebb- ségi és vallásügyekkel foglalkozik. (A vallásügyek fikázására ott vannak ők, nekik örök bérletük van rá). Még szakál- las bácsi díjat is alapítottak az ehhez hasonló kijelentések szerzőit jutalma- zandó, hogy lássuk, milyen nagyszerű a humoruk, nyilván ebből az agytrösztből került ki a későbbi Révész Mártírusz örökbecsű szófacsarás is. Semjén Zsolt szerint az SZDSZ felszólí- tása komolytalan, szerinte az SZDSZ programjából egész egyszerűen levezethe- tő, amit ő plasztikus formában mondott. És itt álljunk meg egy szóra. Plasztikus formában. Ez itt a lényeg és a sikoly tárgya. Eltálalta, melyik a zsák és hun a foltja, ki a mágnesező vas, és hun a vasreszelék. Nem téziseket bocsá- tott ki, nem sajtótájékoztatót tartott, nem okosdumált drágakedvesolgánál, hanem plasztikus láthatósággal letett az asztalra két mondatot. Ez persze helytelen - mert nem píszí. Egy politikus legyen szürke, technokra- ta, tökkelütött barom. Persze csak ha nem róluk van szó, hanem holmi KAPUXXV.ÉVFOLYAM 13 ‘13. 09. GONDOLKODÓ M AYLOFVÉ.VXXUPAK14 KDNP-s izéről, mely konglomerátumról manapság, mikor az SZDSZ-t végő útjá- ra kíséri a felszámolás, egy Szegő Péter nevű valódi izé, kvázi azt írja szellemes- nek szánt írásában (KDNP: szakállas bácsi újratöltve): Egy mérhetetlen, parla- menti önállóságától régen megfosztott párt, (ellentétben a nagyszerű szadival, akik önerőből jutottak be (és kurvultak el, teszem én hozzá), ne ugasson. Egyet elfelejt. A KDNP elfogadta oldalvízi másod- hegedűs státusát a FIDESZ-ben, tudta kihez csatlakozik és miért, konzekvens választás szerint tette ezt, azonos érték- családba bútorozott és nem benyalásból, revolverezésből seftelgetett, mint az SZDSZ, s nem is akart oly módon (útonálló, háttérben kényelmesen rabolgató módon) a mérleg nyelve lenni, mint ők, MDF sem akart lenni, kiknél a szarka-effektus tarolt (sokat akart a szarka, de nem bírta a farka). De ne hagyjuk egyedül csendben áll- dogálni szegény szakállas bácsinkat, kanyarodjunk vissza az ügy tárgyához és az isteni szadihoz. Közleményükben azt írták, szeretnék, ha érdemi vita folyna az állam és egyház kapcsolatáról, a mele- gek házasságának lehetőségéről, vagy éppen a drogfogyasztás kérdéséről. Stimmt! Azt mondták ki a hülyék végül teljesen nyíltan és szabatosan, amit éppen tagadni akartak, az ő logiká- juk szerint tehát Semjén Zsolt mondása azért nem igaz, mert igaz. Ostoba banda. Az általuk nyomatott „érdemi vita” per- sze azt jelenti, hogy minden az ő narra- tívájukban történjen, ők az igaz pedellu- sok. Vagyis Semjén Zsolt a közepébe trafált. Előhívta a valódi képet. (Ami szerintük nincs). Ők persze ezt pláne nem szeressék. Lefordítom még magyarabbra. Az egy- házak menjenek a francba, kivéve per- sze a globális új rend szektáit, munkát, kenyeret és világszabadságot a melegek- nek (és persze minden hatalmat), a drogfogyasztás hülyítő-roncsoló-kezesb- árányrabságba döntő segedelmével meg- fejelve, különös tekintettel a Bajnai gyerek füves-Juhászára, kinek imázsába gondos elő- és utómunkálattal a szadi még időben belepetézte parazitáit. S hogy mennyire tökéletes lehet egy továbbfejlesztett plasztikus kép, egy jel- lemző attitűd, akár egy pártra és teljes holdudvarára nézve is, álljon itt egy sze- mélyes példa, mert a legerősebbek a sze- mélyes közvetlen tapasztalások. Volt szerencsé(tlensége)m egy időt eltölteni az SZDSZ-ben még az elején, mikor tömegek hitték el „őszinte” anti- kommunizmusukat. A választások alkal- mával sok időt töltöttem távol otthon- ról, s meséltem az egyik kerületi poten- tátnak, hogy lelkiismeret-furdalásom van, nem tudok annyi időt szakítani gyermekeimre, amennyit szeretnék, rossz vége lesz ennek. Kérdi a koma, hány évesek. Mondom 7-7-11. Ó, akkor nagyok már, „elvannak ők maguk is” – válaszolta a nagyember, kinek civil fog- lakozása amúgy, azóta is, középiskolai tanár (bruhaha)! Hát ez az. Az ő szép új világukban a gyermekek eljátszódnak maguk, hippi óvodákba verődve egymás fején kenik el a szart, sikíthatnak, ordíthatnak, hány- hatnak, pisálhatnak akárhová, mert ez a személyiségfejlődésük útja – anyuka- apuka dógozik, elmélkedik, közéletet él, s egyéb rohadt fontos tevékenységet folytat, vagyis önmegvalósít és ebben őket a gyerek ne zavarja. Egy zseniális filmben, kényelmetlenség esetén bezár- ják őket a szekrénybe, mint egy lerakat- ba. Megfigyelésem szerint a kerületi cso- portban túltengtek az elváltak, a kezel- hetetlen saját egyke gyermekes szocioló- gusok, gyermekpszichológusok, a gyer- mektelenek, a szinglik, a modern társa- dalom sérültjei. És ők akartak (akarnak) lenni az erkölcs netovábbjai. Tessék, kérem, tudomásul venni, hogy a „Nagy Generáció” közelgő kiha- lásával (hetvenedik évük körül járnak, s most nem az egyéni halált ünneplem, hanem a fancsali tudat közeli eltűnését) megroggyan a hordfelület, a „kádári konszolidáció” hibás romantikus-balba hajló kiegyezése is eltűnik, a szadis hold- udvar kreált vezető szerepe a hullámok- ba vész, s visszaáll a Rend, az Ember Törvénye, mely regnált időtlen időkön át a Föld Törvényeként. Kedves szadibabák és antiorbánista frontba tömörült lepetézett parazitái! Mi, akik valamely idő óta már átlá- tunk a szitán, itt vagyunk és többé nem engedünk! No pasaran! – ha úgy tetszik (bruha- ha). De miért is huzakodtam elő ezzel a régi történettel? Nos, Csányi Sándor nagyember, fene nagy felháborodása miatt. Perre is megy a kijelentés megfo- galmazójával szemben, amiért is az ország legnagyobb uzsorásának nevezte. Diszkrét bája van vehemenciájának, fel- kapta hirtelen az agyvizet, erre szokták mondani: nem zörög a haraszt... Ne felejtsünk egy-két apró életrajzi tényt megemlíteni vele kapcsolatban. Az átkosban, különféle minisztériumi csúcsposztokon tartózkodott (nyilván ő is bévülről akarta megreformálni a csú- nya rendszert, éjt nappallá téve munkál- kodott rajta), majd 1992-ben a OTP Bank Rt. elnök-vezérigazgatójává nevezték ki. Először átalakította a bank vezetését, majd a privatizáció után is megtarthatta tisztségét és jelentős tulaj- donrészt szerzett a vállalatban (Wikipédia). Figyelem! Kinevezték, megtarthatta, privatizálták a (kinevezést és) a céget, majd tulajdonrészt szerzett a lelkem, ráadásul jelentőset, úgy reggel nyolc és kilenc között előteremtve a rávalót, nyilván ejúhnyem, súlyos nehéz roboto- lással. Erre szokták mondani, csak az első milliómmal ne kelljen elszámol- ni... Én nem illetem őt ily csúnya szóval: uzsorás – nem, nem, én ilyet a világért sem mondanék, helyette felidézem egy régen papírra vetett történetemet (kb. úgy 10 éves, tehát egy kissé szakállas, hogy a szakállak üdvtörténete is nyerjen vele valamit), s ez a körbepontozás majd kiadja magától Csányi Sándor úr kon- túrját, aztán mindenki gondolhat, amit akar. El nem küldött levelet írtam hősünk- nek e régi órán. Íme, a szakállas irat. Tisztelt Csányi úr! Megelégedéssel nyugtáztam, remek régi magyar nagyvállalatunk sikereit. Nem kell félni, nem váltam tulajdonos- társává, egészen máshol helyezkedem el az egyetemes ranglétrán, de hát mégis- csak az ország közös kincséről van szó, ezért a többes szám. Az OTP nagyszerű gazdasági eredményeket produkál, rész- vényeinek értéke töretlenül ível egyre nagyobb magasságokba a tőzsdén. Nem véletlenül van ez így. Az OTP munkatársai az elmúlt évtize- dekben és elmúlt érában, - főleg az utób- biban - éjt nappallá téve robotoltak a betevő nyereség megszerzése (akkor még az öt éves terv teljesítése) érdekében, versenytársaikat (a nemlévőket is) – megint főleg az elmúlt érában – egyre jobb és jobb szolgáltatásokkal és a lakos- ság egyre tökéletesebb kiszolgálásával sorra maguk mögé utasították (meg- szoksz, vagy megszöksz). Egy szó, mint száz: kivívták az első helyet. Különösen a nagyszámú fiókhálózat kiépítése kerül- hetett rengeteg pénzbe, időbe és energi- ába - a rendszerváltás után. Ugye? Persze elfelejtettek „téglajegyet” osztani azok- GONDOLKODÓ ‘13. 09. nak, akiknek az évtizedes verejtékéből építkeztek. De fátylat rá, itt voltak és vannak ezen az irdatlan piacon, megvetették a lábukat - a Mari nénik és Jóska bácsik száz közül is az OTP-t választják maguk- nak. Miután megetették egymagában tengődő sovány disznajukat, leülnek formatervezett íróasztalaikhoz és reklá- mokból ismerős nedűket szürcsölgetve olvasgatják a sok-sok színes, okos pros- pektust, és üzletviteli tanácsadójukat tüstént megkeresve, felelős döntést hoz- nak bankválasztásuk tekintetében. Ismereteik számosak, lehetőségeik úgy- szintén, ami mondjuk a rinyapusztai kondíciókat illeti. Az ön munkatársai hosszú kemény munkával elérték, hogy lassan minden- ki az OTP-n keresztül kapja fizetését átutalással, aztán jutalék ellenében fel is veheti - a saját tulajdonát, a pénzes pos- tásoknak lassan felkopik az álla. Ez a technika az élet számos területén nyerő- nek bizonyul: hass, alkoss, gyarapíts - s rabtartód fényre derül. Csányi úr, Ön egy okos ember. Rájött, hogy az OTP-dzsungel indáival behálózott és nyakig körbetekert lakos- ság moccanatlan helyben tartása, csu- pán a havi biológiai életét biztosító infúzió csöpögtetésének kézbentartása, nagyobb hasznot hoz, mint a milliós betétek. Nem is beszélve az egy plusz extra napokig visszatartott és forgatott pénzekről, melyek jelentősen növelik eredményeiket – papíron. Attól tartok, hogy ha egy angyal varázsütésre megállí- tana minden pénzügyi forgalmat és rovancsot tartana széles e tájon, nagy valószínűséggel az derülne ki, hogy a bentlévőségek és kintlévőségek együttes összegének jelentős része csak papíron létezik. Nincs tallér, nincs bankjegy, nincs valuta – csak papír, mi elérhető. Ez az egész gazdasági és monetáris estab- lishment minden bizonnyal maga a szent manitu, a Nagy Papírmasé. Attól nem omlik össze, hogy az emberek elhi- szik, hogy az van, amit lenyomnak a tor- kukon. De lehet, hogy Ön nem is olyan okos. Nem oly régen, el tetszett kottyin- tani a nagy nyilvánosság előtt, hogy az igazi nyereséget a különböző kezelési költség jellegű pénzek hozzák. Vagy tán már ez sem rendítheti meg országlását? Nos, helyben vagyunk. Hosszú ideje vagyok kénytelen-kellet- len a kuncsaftjuk, mert minden út az OTP-be vezet - hiába a sok egyéb bank ebben a mocsárban, az emberek nem szeretnek rabtartót váltani - vagyis kike- rülhetetlen, ha az ember nem akar meg- dögleni. Minden jövedelmem, hitelem Önökön keresztül utazik át vagy ott lan- dol, vásárlásaim Önökön keresztül finanszírozódnak, havi rendszeres átuta- lások érkeznek számlámra. Forgalmam tetemes – és én csak egy vagyok a lakos- ság fele közül. Történt a minap, hogy mínusz 19.000 Ft környékén voltam kénytelen tartóz- kodni pár napig, (húszezer a maximum) - nem is tudom ebben a világban, ahol oly nagy a jólét, hogyan is lehetséges ez –, és pont erre az időszakra esett a havi állandó 3 x 4000 Ft zsebpénz átutalása gyermekeim részére. A jövő egyes fiatal letéteményesei azt mondanák erre: ne törd magad fater, tedd el, jó lesz zsemlére. Szóval ezt a háromszor 4 lepedőt ők biz- tos pontként kezelik, és világnagy terve- ket szőnek az összeg tárgyiasulásának napjára abban a tekintettben, mi min- denre lehet fordítani havonta ezt az irdatlan civil költségvetési összeget. Megszületett a megoldás: gatyát vesz- nek. Észbe kaptam – megismétlem: észbe kaptam, nem bomoltam, nem örjöngtem – rendes nyomtató lóvá tettként leüget- tem a közeli OTP fiókba befizetni a mínuszba fordult összeg egy darabját, hogy lányaim becserkészhessék a kiné- zett nadrágot, mert hiszen ezért loholtak el hazulról. Utána egy rutinnak szánt kérdést tettem fel a pénzintézmény takaros pultja mögött helyet foglaló mintegy asszonyságnak. - Ugye akkor most az átutalás rögvest teljesülhet? - Nem úgy van az. - Hát hogy van az – hűltem el rendesen. - Ha a rendszer az átutalási napon nem talál megfelelő mennyiségű pénzt a számlán, töröltnek tekinti és vár egy hónapot. - Hogy tetszik mondani?... – kapkod- tam elképedve levegő után. Én, a figye- lőnapon, mely 0-24 óráig tart, meglökök egy elektronikus kecskét, és a gépezet ahelyett, hogy felszaladna a bakra meg- bökni gazduramat, ejtőzik helyette egyet valamely árnyas elektronikus bokorban, mert hát ugye az a nudli számítástechni- ka nem kell, hogy mindig a Holdra repítse az embert - így tetszik gondolni csúcstechnológiából kifolyólagosan? - Ja, harmadika szombaton volt, akkor ma még jó. - Hála istennek! - nagy kő látszott leesni szívemről. Már majdnem földet ért, és akkor hirtelen levitációra adta fejét. - De nem úgy van az. Az átutalás ma 24 óráig teljesül valamikor. - Tehát valamikor. Jó vágású időpont ez, ha figyelembe vesszük Déry Tibor hősének, G. A. úrnak kalandjait X-ben, ahol is a lift ott áll meg, ahol akar, a villa- mos akkor fordul el jobbra, de az is lehet, hogy balra, amikor akar, és bárkit bármi- kor le lehet lőni büntetlenül, amikor akar- nak. Mégis hogy tetszik ezt képzelni? - Ez van. Meg kell növelni az alsó limitet. Jó ötlet. Jogkövető állampolgárként nem omlok és nem bomlok, növeljük hát meg, hogy máskor ne járjak így. Ejnye, hát. Papírok, aláírások, rendben- vanozások vigyorok sora, satöbbi. - Ja, és ez a szerződésmódosítás 1800 Ft-ba fog kerülni, ami azonnal leemelő- dik a számlájáról. – Hang alig hagyta el torkomat. - Hallja? Máris megtörtént – mosoly- gott az OTP pult mögött helyet foglaló mintegy-asszonyság kedvesen. Valóban, mobiltelefonom jelezte: 1800 forint lepottyant számlámról, bokor ide vagy oda, ez mégiscsak jár a Molochnak, kvázi sürgősen és azonnal. Tessék mondani, Csányi uram! Az az elektronikus ketyere, a törzsfejlődés folyamán öntudatra ébredt? Tán szelek- tál? A kincstárába érkező javakat átereszti, az onnan kimenőket pedig megfingatja egy kicsinyt, hogy ebből is keletkezzék némi haszon? De egész egy- szerű fogyasztóvédelmi szempontból is kérdem én: most akkor elmenjek az Európai Bíróságra, vagy mi legyen? Nem látott még rendes kalandfilmet, ahol a földgolyó másik oldalán tartózkodó ragyásképű főhős telefonon visszaigazol- ja: rendben, megérkezett a lóvé, eltehe- ted a stukkert? Vagy még mindig guban- colódik előre (hátra) féregmozgással az a szögesdrótbul szőtt vasfüggöny egyes agyakban és főleg a bugyellárisokban? Nem lehetett volna – őskuncsaft létemre – egy grátisz pár ezer forintos biankó legalsóhálót biztosítani átutalá- som részére, netán méltányosságból, egyedileg elindítani azonnalban azt a pár fillért lányaim felé olyan kalandfil- mes módiban, ha már, ugye, ünneplős mackónadrágomat is magamra öltöttem nagy tisztelettel? Csak az adósokról állí- tanak fel csinos listákat, a születésüktől fogva rendre perkálókról nem? Nekik nem jár semmi? Csak a szájuk? El fog érkezni szép lassan az ország oda, ahol az ilyen történetek számtalan volta miatt, senki nem fog hinni senki- KAPUXXV.ÉVFOLYAM 15 ‘13. 09. GONDOLKODÓ nek, mindenki lop, csal és hazudik majd (mit nem mondok), nem ismernek sem embert se hazát, a passzív rezisztenciába fordultak is inkább elmenekülnek , vagy mozgalmat indítanak az ilyen arcátlan tolvajlás és méltánytalanság eltörlése érdekében. (Itt jelen időben közbevetem, a jóslat beteljesült. Senki nem hisz senkinek, mindenki lop, csal hazudik, de a mozgal- mak, sajna, valahogy nem akaródznak létrejönni, hogy eltakarítsák ezt a globá- lis paranoiát). Most pedig, jó Csányi uram, vegyen elő papírt és ceruzát – ha már a szoftver rendszere nem fér az írógépibe rendesen - és jegyezze szaporán. Kérem szépen károm megtérítését az alábbiak szerint: M AYLOFVÉ.VXXUPAK16 1800 Ft a szerződés kvázi kényszerű módosítása miatt 250 Ft 40 liter oxigén felhasználásá- ért, amit beszívni voltam kénytelen ezen felesleges utamon. Ez az esőerdőknek többletmunkát fog eredményezni, az ő cechükre is gondol- junk. 100 Ft pocsékban foganatosított cipőelhasználódási díj fejében. 230000 Ft idegrendszerem jelentős rongálódása miatt (minőségi neuronok vesztek oda). 3000 Ft bánatpénz, amit lányaimnak és fiamnak fizettem a meg- hiúsult vásárlás miatt, mert én elisme- rem ám a valós károkozást. (A legbüszkébb erre a tételre vagyok, mert én, igeni,s széllel szemben járva meg- lépem a megléphetetlennek látszót, nem engedem, hogy begyűrűzzön a letaglózó trend, a sorsokat és lelket széttépő úgyneve- zett gazdasági kényszerhelyzet. Ha az emberek hagyják magukat és nem használ- ják fantáziájukat – hát fantázia nélküli sor- sot kapnak cserébe. Jövőre megemelem havi apanázsukat is, bár jelenleg nem tudom miből. De kimódolom valahogy, mert akarom hogy így legyen). 200 Ft ezen levél postaköltségére 20 Ft papírköltségre 45 Ft nyomtatóhasználatra 200 Ft számítógéphasználatra 235.615 Ft., az annyi, mint összesen kettőszázharmincötezerhatszáztizenöt forint....szorozva hárommal, mert Lúdas Matyi Újra itt van (Mat is back again)! Az végösszegként annyi mint 706.845 Ft... ... mert hiszen nekem is vannak keze- lési költségeim, s ha ez így megy tovább, lassan meggazdagszom, de többé nem hagyom, hogy Önök az én zsíromon híz- zanak. Mi itt a tanulság? Nos, az elitnek szép lassan le kell tér- delnie a nép előtt, és le kell tennie a fegyvert (!) az ellenük (ellenünk) viselt harcban, mert azokat pusztítja el, akik hosszú távon megmenthetik. A pónilovak népi demokráciája nevé- ben üzenem, hogy megelégeltük a mind- untalan nyakunkban lovagolni vágyó hízott elefántokat. Várom szíves kártalanításukat. Üdvözlettel: Urbán Károly Bp. Itt van főszőrzetipari maszoposunk – valami Szanyi. Történetei szakálla már a földet verdesi, de most éppen azt találta mondani, minden magyar állampolgár- nak adna havi fix 85 ezer forintot akár dolgozik akár nem, s ezért egy cikkecs- kében MSZMP-s kövületnek bélyegez- tetett. Itt megint meg kéne állni pár szóra, kedves barátaim. Azért, mert Szanyi - még kieshet a száján egy-két igaz szó, ne legyünk előítéletesek. Először is az MSZMP és udvartartása a kommuniz- mussal kánonban azt hangoztatta, aki nem dolgozik ne is egyék. A Szanyi kapitányra leadott lövés tehát nem talált, nem süllyedt. Még a közveszélyes munkakerülő státust is rásütötték arra, akinek nem volt munkája. Másfelől mit mondott Petőfi? „Ha majd a bőség kosa- rából mindenki egyaránt vehet...akkor mondhatjuk... itt van már a Kánaán”. Ő csak tán nem volt párttag? Érdekes vitát lehetne itt nyitni arról, hogy munkaala- pú társadalmat, emberi társadalmat, vagy lumpen társadalmat építsünk. (Én a középsőre szavaznék, abban minden benne van, ami szép és jó, s legfőképpen a robotjellegű megalázó, kifosztó gulag- munka nincs benne). Ám ebben a gya- lázatos XXI. században, ahol a Birodalom és minden rendes kis kapita- lista legfőbb vágya a 24 órás munkaidő- nulla bér mátrixa, nem is beszélve arról, hogy költséghatékonyság és gépesítés címén sorra rugdalják ki az embereket a legnyomorultabb piciny állásaikból, ahol mindösszesen az élőerőre nincs szükség, csak a profitra, ott nekem ne erkölcserndészkedjen senki azzal, hogy mire fel kéne munka nélkül kifizetni 85 rongyot az embereknek. Hát csak azért! Ici-pici aranyhalért! Gondoljunk csak bele, ennek fejében mit NEM kéne kifi- zetni, s máris megvan a fedezet fele. Családomban most ment nyugdíjba egy hölgy – három gyermeket nevelt fel –, aki a legutóbbi tíz évben havi brut- tó(!) százezer forintot keresett – munka- bér gyanánt. Még csökkentették is remek rendszerváltott fizetését. S nem akármilyen állása, beosztása volt, pénz- ügyesként szolgált egy kis kereskedelmi cégnél, csak éppen nem volt papírja hozzá, ennek ellenére sóher főnökei rimánkodtak neki, maradjon valahány órában nyugdíj után, mert minden a kis ujjában és - ami több – a fejében van a cégről. Azt persze, hogy rendes fizetést adjanak neki, azt nem, soha-soha, mert akkor sérül a mátrix. Természetesen ezek a jóvágású főnökök úgy lettek főnökök és tulajdonosok (ez utóbbi a lényeg), hogy a spontán privatizációs 1989-90-ben két szelet száraz kenyér árán „vásárolták” meg a céget pártbi- zottsági, szakszervezeti és KISZ összeköt- tetéseik révén. Ez volt az eredeti tőke- felhalmozás. Hát így néz ki a mi színtisz- ta jogra épülő demokratikus tőkés társa- dalmunk! Valakik, valahol nagyon rettegnek ettől a 85 ezer forintos elképzeléstől, mert jelen esetben a hölgy mit csinált volna: köszönettel elteszi a pénzt, kilép a rabtartók karámjából ezzel a felüdítő kiáltással: na, nemá parancsolgass nekem koszos pár rongyért, dugd fel a mocskos zsózsódat öcsi valahová, csá, és szerezz be a piacon valakit (mondjuk egy frissen végzett HAHÁ-s kislánykát), aki kétszázötvenezer alatt akárcsak a kisuj- ját is megmozdítja! Van két érdekes mellékszál is. Az egyik: fenti fizetés fényében rejtély, hogyan jött ki statisztikusaink golyós számolótábláján a százötvenezer forintos nettó (!) átlagbér, talán mondjuk egy egyszerű Excel táblázatot azért használ- hattak volna egy úgynevezett számítógé- pen. Fenti keresményt az érvényes bér- kalkulátor szerint csak 230 ezer forintos fizetéssel lehet elérni. No, és hol van itt bruttó 230 átlagbér? (Vagy minden emelkedő jövedelem a felső tízezerhez megy, tovább növelve az amúgy is tátott szájú ollót?). Tehát irdatlan nagyot hazudnak. Az persze lehet, hogy három kiskorú gyermeket nevelve megmarad a teljes bruttó összeg, de ez a pénz az állam dotációja és nem munkabér, amit egy szarházi kormány (mondjuk brüsszeli nyomásra) semmi perc alatt majd el is vehet, sőt, görög mintára, felállítják a tézist: hedonizálunk, túl sokat fogyasz- GONDOLKODÓ ‘13. 09. tunk, rogyásig szivornyázzuk felfele az üres pohár alján ottmaradt whiskyt, egy rendes odapottyant légy meg méltózta- tik dögleni – vagyis, sajna, csökkenteni kell a nyugdíjakat. És aki MÁR felnevelte azt a három gyermeket? Persze az menjen a búsba, vagy ahová akar. És akkor a bankártársadalom pipis- kedve sikítozik, ha valaki uzsorásnak nevezi őket. Saize! Nem ilyen kis nímand firkászok (mint én) írásaiban kéne megjelenniük ezek- nek az ezeréves igazságoknak, hanem komoly államférfiak, komoly társadalmi és kormányprogramjában, állami törvé- nyekben. De úgy látszik, a lényeget min- denhol, mindenki el kívánja tusolni. Jörg Haider is megmondta már (juj!) mi a csudát keres Magyarország és a többi hasonló állam az EU-ban, addig nincs értelme a tagságnak, amíg a posztkom- munista országokban az általános jöve- delmek, köszönőviszonyban sincsenek a nyugatiakkal. Kedves jó Haider uram, hiába trafálta telibe az izét, először is pont azért kellett felvenni minket a nagycsoportba, mert házon belül akar- ták eszközölni a kizsákmányolást és gyarmatosítást („a tőke szabad áramlá- sa”), másrészt oly jól sikerült a huzamos ideig tartó általános telibe találása, hogy, sajnos, önt is telibe találta az establsihment, jól megbalesetelték, - nyugodjék békében. Most koraszülöttezzünk kissé, nya- runk végének amúgy is felkavaró (és egyben felkavart) híre volt 9 csecsemő gyors egymás utáni halála Miskolcon. Mi okozhatta a bajt – nem tudjuk. Sok minden szóba jöhet. Nem is a konkrét eset kavart fel annyira, hanem a kora- szülés, mint olyan – mint mindig életem során. Szó szerint mindhárom gyermek- em koraszülött volt, s harmincadik élet- évük felé battyogva elmondhatom – ez egyáltalán nem látszik meg rajtuk. Vajon miért? Volt Budapesten egy híresen jól működő koraszülött-kórház – a Bakáts téri. Fel is számolták rendesen. Miért- miért nem, szakállas történet ez is. Köllött a palota valakinek. Kívülről, bévülről, úgy nézett ki, mint egy ütött kopott hadikórház, nem volt egy lieb- ling egyik érában sem, de orvosai – mind a nőgyógyászok, mind a gyermek- gyógyászok, - hatalmas tudásbeli tőkét gyűjtöttek egybe. Ha egy koraszülött gyerek a Bakáts térre került, egyből megnőttek életben maradási kilátásai. Így hát kutathatjuk mi a miskolci eset- ben az épület, a műszerek és egyéb hard- ver közbejátszását a vírusokkal együtt - még a nagy meleget is ideszámolhatjuk, mintha soha ezelőtt nem lett volna nagy meleg a Földön -, ha a szoftver, vagyis az orvosok és a team felhalmozott tapasztalatával nem foglalkozunk, nem jutunk a végére. S figyelmezzünk egy kicsit az édes- anyák tartására és viselkedésére is. Feleségem veszélyeztetett terhesként (nem ivott, nem cigizett, nem élt rende- zetlen életet, van ilyen), fél évet feküdt bent a Bakáts téren, ahol több ikerter- hesség is volt akkoriban. A szülés előtt sorstársai közül többen, többször is „kimenőztek” hét végén (vagyis kalap- kabát, elhagyták a kórházat), ahol is tudj’ isten mit csináltak. Kicsit később, nyolc „kimenős” ikerterhes közül hat esetben bekövetkezett a tragédia, vagy az egyik vagy mindkét gyermek elhalá- lozásával. Az persze fontos tudnivaló, sokan nem szeretnek erről beszélni: a kimenősök ideje alatt robbant fel suty- tyomban (a légtengert számítva persze nem voltak határok) a csernobili atom- erőmű... Mindent összevetve, csak orvosunk arany köpését tudom ide írni: viseld rendesen, komolyan a terhessé- get, mert utólag csak a fejed verheted a falba! Mindenesetre azóta adóm 1 %-át állandóan a koraszülött mentőket üze- meltető Peter Cherny Alapítványnak utaltam, párom pedig a Bakáts téri kór- háznak – amíg létezett. Azóta is kiráz a hideg, ha koraszülött mentőt látok sivít- va száguldani, de jó érzés tudni, vala- micskét tettem az érdekükben. Egy ismeretterjesztő kisfilmben óceá- niai bennszülött testvérünk kétségbee- setten rohan a sámánhoz, fejtené meg mi az oka, hogy nem tud rendesen halászni, üres a kosara, lassan éhen hal a család. Az öreg sámán – fején kakastoll, mellén nagy görbe disznófog, ebből is látszik nagy hivatala s még nagyobb tudása van a szakralitás világában, ahol még nincsenek butító okostelefonok – egy faággal félkört rajzol a porba, s mondja: - Te vagy emezen az oldalon, s ott az a Föld világa. Többet akartál elvenni tőle, mint ami neked jár, csörlővel halásztál, belerondítottál a szellemek világába. Jött a cápaszellem, s elűzte a halakat. Add meg a Földnek ami a Földdé, s csak annyit végy el, ami megillet, csak a saját szereped játszd el, ne tedd rá mindenre a kezed. Áldozz fel egy disznót, add vissza a természetnek tulajdonát. A Földet nem lehet megrabolni, mert visszavág. No, igen. Ha valaki terhes, terhét rendben viselni kell, attól teher. Nincs liberális terhesség, a természet törvénye nem tűr el semmiféle femen-mozgalmat. Különben elúszik a hal. Hát ennyi. Nemrég megkaptuk rendes évközi Alföldi adagunkat is, nehogy már lema- radjunk róla pusztán azért, mert kihul- lott, szegény, gebinbe zsákmányolt szín- házából. Bár ez is egy szakállas történet, de nem árt egy keveset még kalandozni abban a szőrbozontban. Leventénk a Szörényi házból, túlgu- rulta magát(be). Úgy megorrolt a jobb- oldali erre-arra, hogy egészen Alföldiig szaladt, kezébe adta legnagyobb kincsét, az István, a királyt, csinálna belőle aranyat ez a csodálatos remek ember, aztán a végén kiderült, Robi aranyat ugyan nem tud varázsolni, ámde arany- ból szart, semmi perc alatt, készséggel készít méretre. Kedves barátaim szögezzük le, hogy sem nem egy öntörvényű tehetséges művész titulus, sem nem egy modern remake darab címke nem elvitatható Alföldi Róberttől. Darvas Iván nem volt sem hülye ember, sem pocsék szí- nész, így hát véleménye, melyben egek- be dicsérte Alföldi Róbertet anno, még mikor nem állt körülötte a bál, mikor még nem tévesztette össze a rablót a pandúrral – számomra elhitető erővel bír: Alföldi úr nem akárki, akár a dolgok jobbik oldaláról nézve is. Tisztelem, becsülöm és értem a nagy színházi újí- tók, Jerzy Grotowski, Peter Brook, Halász Péter munkásságát, ám amit a rendező a Boldizsár-Szörényi-Bródy darabból csinált, az katasztrófa, s nyu- godt szívvel kijelenthetjük, Alföldi Róbert egy kulturális bűnöző! Teljesen elmond mindent hozzáállá- sáról és értelmezési igyekezetéről az a slussz-passz nyilatkozata (kvázi lebukik), mely szerint a bemutatóval „letette” a darabot, ezzel a maga részéről „elinté- zettnek” tekinti a művet. Letette és elintézte. Letudta, maga mögé utasítot- ta, szarik rá. Nem hiába kiváló humán műveltségű ő, pechjére remekül hozza nyelvtanilag és verbálisan, mit is akart: letenni a darabot a jó büdös izébe, jó lentre, minél mélyebbre, s ezzel elintéz- ni az egész bagázst, akik e mögött a magyarkodó bőgatyás szarság mögött áll- KAPUXXV.ÉVFOLYAM 17 ‘13. 09. GONDOLKODÓ tak valaha, is most is, és mindörökké, ámen! - mondhatná Robink, sátáni vigyorral. Minőségi Lucifer ő –, de ki lesz ettől boldogabb? No, és Szörényi? Nem hogy ellenezte volna a koncepciót, hanem elmondása szerint ő inspirálta a rendezőt! Most jött rá, nehezményezi, hogy nem értettük – mi a hülye nép – utolsó üzenetét a darab végén anno: István tulajdonképpen Rákosi, s mi bambán integetünk neki a Hősök terén. Én mondom néktek, ez a Levente nemsokára beadja nekünk, hogy mi nem vettük észre, az egész darabban István tulajdonképpen a micsodájával integet nekünk, húzzunk el már valahová. Szerintem ezek után Szörényi jobb, ha kivándorol az Antarktiszra, miután látva-tudva, mivé lett édes gyermeke, nem tiltatta le a budapesti előadást, amit végül megtehe- tett volna, ha akarja. De nem akarta. - Nem akarok Fideszes lenni! – elég, ha ennyit mondott volna Levi, értünk mi a szóból. Jól van, no, azért még nem kell mindent szarrá varázsolni, ami arany. Halász Péter is terrorizálta egy kicsit a közönségét – hogy felébressze. De nem azért, hogy megalázza! Halász Péter egyetlen emberből csinált csak hülyét – saját magából -, mikor utolsó perfor- manszaként befeküdt nyilvánosan egy koporsóba. (Tudta, hogy halálos beteg). Alföldi Róbert az egész magyar nemzetet fektette koporsóba, s még azt is leszarta, tetszik-e majd valakinek. Csakhogy hála Istennek a magyar nemzet (talán még) nem halálos beteg. Egy országból, egy nemzetből, emberi lelkekből, hitükből, emberöltőnyi küsz- ködésekből egy ekkora lófütyit csinálni – hazaárulás. Robikám, nem modern színházi zseni vagy, hanem egy Halloween-patkány! Megéri a pénzét Varga Miklós és Nagy Feró is, mert hagyták magukat betuszkolni egy lepukkant Trabantba, a színpadon (muszáj volt mindenáron beférni még a divatos pörgésbe?), s mint két hibbant hülye, asszisztáltak a nagy- embernek. Megéri a pénzét a közönség is, mert nem volt fehéreik közt egy (igazi) európai, hogy vissza ne ordítson ennek a sárkányfog-veteménynek: no nem, nem hagyom torkomból sziréna- ként felbúgó, kivégző esztrádzeneként talp-alá-húzva eléneklődni a Himnuszt, miközben egész országom és népem véres ingben ott húzatik karóba a svájci sapkává rácsozott koronaketrecben. Amennyiben az „igazhitű” balliberáli- sok elmeokuláréja szerint a régmúlt idők avétos törzsi Koppányát Orbánnak, az akkor modern kereszténységet nyo- mató Istvánt az EU szebb jövőt hozó Bajnaijának kéne vizionálnunk, elmondhatom, a képlet hibás, mert akkoriban a sikerekkel kecsegtető jövő állt szemben a törzsi lemaradással, ma viszont az ugyanolyan törzsinek vizio- nált Orbán, kontrapunkttal éppen hogy gyógyír a modern jövő teljesen elrohadt, sehová sem vezető degenerált, elmehá- borodott EU-jával szemben. Robika nemrég arról nyafkázott, jaj lassan olyan kort élünk meg, mikor fon- tosabb lesz valakinek a pártkötődése, mint a teljesítménye. Ostoba liba! Mi az, hogy lassan? Mintha az elmúlt idős- kálán ilyet bizony soha nem élt volna meg az ország (világ). Másrészt könnyű neki, az ő pártkötődése konspirált (leg- alábbis részben), mivel az ő eszmei olda- lán vannak azok, akiknek a háttér hold- udvar mindig is fontosabb, jelentősebb (és kegyetlenebb) volt, mint maga a párt, melyhez ezernyi érdekszállal kötődnek, s ez a Nempárt Párt, mögötte a nem létező összeesküvés-elméletek összeesküvőivel, a nemháttér-birodal- makkal, melyek persze nincsenek is – csak már ki is nyírtak. Alföldi Róbert közveszélyes! De hát ez már csak – mint a többi – egy szakállas történet. Olvasók és könyvterjesztõk, figyelem ! A Z A L Á B B I K Ö N Y V E K M E G R E N D E L H E T Õ K , M E GVÁS ÁRO LH ATÓK SZ ER KE S ZTÕ SÉ GÜ NKB E N : TELEFON : 30 30 710, FAX : 30 30 711 e-mail: [email protected] D. C. Korten:Tõkés társaságok világuralma 1590,- Szávai Attila: Mászóka 1250,- Brády Zoltán: Egy szerelem feljegyzései (Gyémánt László-illusztrációkkal) 900,- Bardócz Antal: Cinkosok 1400- Brády Zoltán: Fekete doboz 1940,- Tóth Károly Antal: Út a magányos tüntetésig 2200- Rózsa-Flores Eduardo: Hûség (háborús versek) 1200,- Rózsa-Flores Eduardo: Állapot: két háború között 900,- Zászlós-Zsóka György: A szabadság fogságában 2400- M A Balogh Bertalan: Oszlopszent 480,- Rózsa-Flores Eduardo: 47 szufi vers 1200- YL Cseke Zoltán: 2016 1360,- Zas Lóránt: Összesítés 2800- FO Dr. Plenter János: Gazdaság és államhatalom 1780,- Udvardy Balázs: Fetrengõ dallamok 900- Sárdi Rudolf: Angol-magyar halálszótár 1200,- V Kormányos Gábor: Én nem szégyellem, hogy magyar vagyok 1200- É Rózsa-Flores Eduardo: Disznóságok gyûjteménye 1200,-. Tuevo Pakkal: A fiús lány 900,- Szávai Attila: Fészercsend 1200- VX Dobai Benedek: egy rossz versek kötete 900,- Bencze Klára: Szerelmetes mindennapok 1400- X Borbély Tamás: ahh, semmi... 900,- Kecskés Péter: Csillagbölcselet 1550- U Jim Marrs: Titkos uralom 2400,- P Göncz József: Spekuláltam 1550- Czike László: Magyarország privatizációja 1200,- AMészáros Mihály: Beszervezés 1950- K Sokcsevits Dénes: Magyar múlt horvát szemmel 2310,-Siposhegyi Péter: Elmúlt jövõnk története 1850,- Csikós József: Börtönidõ 1950- 18 Rózsa-Flores Eduardo: 69 titok 900,- Dr. Plenter János: Pancosmia 1650- Káldy Péter: Só 900,- Zámbó Zoltán: Új emberi világot 1400- Orbán Dezsõ: Székely gesta 3500,- Kormányos Gábor: Ne add fel! 1200- Köröspataki Kiss Sándor: Képtelen útirajzok 1450,-Mogyorósi Géza: Német kancellárok 550,- Mogyorósi Géza: Berlini tudósítások 550- Mogyorósi Géza: Berlin kompakt 550,- Türk Attila: Halál melegvízben 350- Szlama Árpád: Tizenöt év a pokolban 1550,- Rózsa-Flores Eduardo kézikönyve A magyar szabadságharcos tudnivalóiról 390- KA P U - F Ü Z E T E K Soros, a gólem igaz története 390,- Dr. Nagy Bálint: „...és mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” 390,- Dr. Gergely Attila: A hatalom árnyékában 390,- Dr. Henkey Gyula: Felvidéki magyarok népességtörténete és etnikai-embertani képe 390,- Roób Gusztáv: Kiút a pénz és a multik világuralma alól 390,- Mayer Oszkár: Fradi-körkép 390,- Dr. Plenter János: Amit a pénzrõl tudni kell 390,- Dr. Szekerczés István: Maffiokrácia 590,- Göncz József: Új társadalmi rendszer megteremtésének lehetõsége 390,- Jaszovszky László és Jaszovszky Rudolf: Elveszett alkotmányaink 590,- Olvasók és könyvterjesztõk, figyelem !
Posted on: Fri, 25 Oct 2013 18:48:38 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015