HONFOGLALÁS /Köszönet a hazáért/ Árpád fejedelem hős vitéz fiai, Az utókor most, hódol nektek. Dicsőségetek fényét nem halványitja el az idő múlása, hogy rátaláltatok A Kárpát-medencében, e gyönyörű ájra. Vajon mit éreztetek, mikor meglátátok A Dunát, s a budai hegység lankás dombjait. Talán !?.. A tajtékzó paripák szomja marasztalt? Vagy égi istenek sugallták, hogy ne tovább. Mivel itt lesz a magyarok földje, s ezen a Helyen találtok majd otthont és hazát. Mi volt az első álmotok a felvert sátorokban? Ragyogtak akkor is a csillagok? Fáradt vándor utatok végén, gondoltatok e rá, Hogy most hont foglaltatok. Hittétek e, hogy erős lesz a nemzet Nem űzi el immár sem török, sem tatát, hogy több mint ezer esztendő elteltével is Magyar zászló leng a várfalán? A történelem viharos csatái dultak, Háboruk. járvány és sok-sok más csapás, De a sors kegyelméből, még most is Itt vagyunk és őrizzűk híven e drága hazát. Kiontott véretek nem folyt el hiába, Harcotok gyümölcse él, útódaitok róják Az utakat és itt mindenki magyarul beszél. Vörösmarty szelleme irányit minket, A szózat szava az útmutató Történhet bármi ezen a világon, Ősapáink jogán mi itt maradunk Itt kezdjük el a kétezredik évet, Itt megyünk rendületlenül tovább az úton, Mert miénk ez a föld és ez az ország, Hisz Árpádnak népe , mi vagyunk. Köszönjük néktek, honfoglaló hősök, Köszönjük néktek a sok-sok csatát, Köszönjük a dicső győzelmeket, és Köszönjük néktek a MAGYAR HAZÁT, Willner Takács Margit (Megjegyzés: Ezt a verset a Honfoglalás ezeregyszázadik évfordulóján 1996-ban irtam)
Posted on: Mon, 19 Aug 2013 22:27:23 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015