Ingyenélőkről Zsöllye, 2000/3-4. Tegyi Enikő: Támad a könnyűlovasság Jó előadás az Ingyenélők az Új Színházban, sorolhatjuk erényeit. Kiválasztották Csiky Gergely kifejezetten játszható közéleti drámáját, amely összecseng a mai magyar közállapotokkal. Nyilván van, akit a kiegyezés kori Magyarország, az úri szalonokban garázdálkodó, (kitalált) negyvennyolcas érdemeken tenyésző, léhűtő bagázs emlékezteti újrapolgárosodó kis hazánkra, a nemzeties szólamok mögé bújó mai, gazdasági hiénákra. Szikora Jánosnak azért jó ízlése van: nem aktualizál durván, nem sulykolja a társadalomkritikát, megelégszik a könnyed áthallásokkal. Már az előadás elején megszólal Suppétól A könnyűlovasság induló, s az Ingyenélők leginkább operettre hangolt változatát ígéri. Sodró zenei betétekre mozgalmasan felpörgő csoporttablók, kitartott állóképek szabják meg a ritmust. Erősen képi ihletésű, egyben zenei a produkció. Artisztikus és szép (a díszletet is Szikora tervezte). Kissé koszlott kispolgári miliő, csálé függönnyel - meg-megelevenedő kisrealista zsánerkép. Reneszánsz tablónak beillő nagypolgári szalon rafináltan beszűrődő fényekkel. Nyomorúságos alagsori térben játszó baljós fények - ez már orosz nagyrealizmus. Ide helyezi a rendezés a happy endet, már amennyit elvisel belőle, s magánszéljegyzetet fűz az előadáshoz. Támad a hangszórókból Suppé és a könnyűlovasság, és egy hintalovon ülő kisfiú képéből kibontakozik a szürreális zárókép: a férfiak asszonyuk hátán lovagolva hadrendbe fejlődnek s vérszomjas pofával forgatják kardjukat. Nőkön élősködő, arrogáns, röhejes hintalóbajnokok - ez a magyar férfi "könnyűlovasság". Szép a poézis, de a társulat eljátssza a művet is. Élvezetesek a figurák, Szikora foglalkozott a színészeivel (jó kertészekként a dramaturgok, Lőkös Ildikó és Vörös Róbert is megtették a magukét). Bánsági Ildikó lubickol a csaló álözvegy hálás szerepében, kiművelt markotányosné, finomkodó trillái mögül kihallatszik a vércse éles, bántó hangja. A feleségeit áruló Zátonyi Bence is jó szerep, László Zsolt, ahogyan kell, komolytalan, kártékony, erőszakos vigéc, az a széltében csíkos türkiz nadrág, amit az első felvonásban hord, gyönyörű (Tresz Zsuzsa egyszerre korfestő, művészies és vígjátéki ruhákat tervezett). Szilágyi Tibor átélt csömörrel játssza Mosolygót, a gerince-roppant titkárt, kinek mellében dobog azért a szív. Kiváló Bubik István az úri közegbe keveredett szerelmes birkatenyésztő szerepében: az a kásás tájszólás, amit kidolgozott, az a kacskán húzott láb, amit szorít kegyetlenül az idegen cipő, a folyton sutábbnál sutább tartásba merevedő, állandó görcsben feszengő figura úgy, ahogy van, remek. A tiszta szívű Irén szerepe vérszegény, de Botos Éva átlelkesíti szertelen gyereklánnyá, öntudatos asszonnyá, s még tragikusra vett összeomlása is meglepően hihető. Túlfűtött, kamaszos gesztusaival Almási Sándor fennkölt hősszerelmese sem papírízű figura, csak éretlen még. Mindenki tud valamit, amit Csiky nem is sejtett. Bánfalvy Eszter, alias Borcsa, a szakácsné valamelyik ízes környékbeli szláv nyelven szájal, Elzának, Bence ex-nejének a büszke tartású Egri Márta alakításában pedig sorsa van, érzékeinek esett áldozatul, s küzd, főleg önmagával. A cizellált alakítások szinte kottázhatók, külön fejezet szólhatna a kezek koreográfiájáról. Kis női kacsó nyúl a pénz felé vágyakozón, örömtől reszket, majd mohón lecsap, s begyűri a bankót. A birkatenyésztő nagy tenyere fehér kesztyűben kínos másodpercekre megáll a levegőben: megmarkolja a hölgy kezét, vagy inkább csókkal illesse? Na most: kesztyűben, avagy anélkül? Rebbenő, félénk leánypraclik, ragadozó vércsekarmok - megannyi mini-jellemrajz. Mondom: művészien megformált, ötletes, szépen stílusban tartott színpadi dolgozat az Ingyenélők. Mégsem "üt". Figurák, képek, zene és humor átjönnek a rivaldán, ott tartanak a nézőtéren, de a tapsrend után már peregnek is kifelé az emlékezetből. Hiányzik belőlük a valódi színházi muníció: az erős mondandó. Nincs nehéztüzérség, csak könnyűlovassággal támad az Új Színház.
Posted on: Wed, 17 Jul 2013 09:21:59 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015