Isten Veled, nyugodj békében kis fekete kutyus!!!! Megosztok veletek egy szomorú esetet, ami alig két órája történt. Munka után meglátogattam a menhelyet. Beszélgettem picit az ott dolgozó csodálatos, erejükön felül az állatok életéért harcoló számomra imádott és nagyra becsült dolgozókkal. Végignéztem a 100 fő feletti kutyusállományt és boldog voltam, hogy csak pár kedves szóval és simivel láthattam sok édes szempárt és farok csóválást. Megnéztem a most már biztonságban és ellátásban részesülő több cuki cicust is. P.Zsuszi, Neked üzenem, jól van az apró cicus! Köszi! Szóval, 3 felé hazaindultam, amikor a csácsi arborétum környékén egy kanyarban kis híján ráhajtottam egy már elütött, de még élő, a szájából erősen vérző fiatal kistestű fekete kutyusra. Satu fék. Leálltam az út szélén és visszafutottam a sokkos állapotban lévő kutyushoz. Lehúztam szegényt az útról, közben szinte súroltak a kamionok és autók, de csak az érdekelt, segíthessek szerencsétlen jószágon. Egy fiatal Reni nevű lány sietett a segítségemre. Mivel mindig van az autómban kutyamentő szett, ketten pokrócra tettük finoman a kutyust, beraktuk a kocsiba. Persze, egy állatorvos sem ért rá. A menhely telepvezetője Reni segített elérni az ügyeletes állatorvost. Szegény kutyit, aki próbált felkelni a kocsiban és mindent összevérzett, elvittem a már értesített kedves ügyeletes doktornőhöz. Mindent megtett érte, de szegény kutyus meghalt, a belső vérzést nem élte túl. Bőgtem,mint a szaros gyerek. Chip sem volt benne, a gazdáját értesíteni nem tudtuk, így most már a kicsi élettelen teste egy speciális konténerben nyugszik. Bárcsak meg lehetett volna menteni! Köszönöm mindenkinek, aki próbált és segített is! Köszönöm az út mellett dolgozó férfiaknak, hogy felajánlották a segítségüket, a fiatal lánynak, Reninek, aki a rohanó kocsik között segített cipelni a kutyust, Neked Tuboly Reni, akire mindig számíthatok ilyen és hasonló nehéz helyzetben, a kedves doktornőnek és nekem és a kutyusnak segítő fiatalembernek a segítséget! Ebben a történetben, csak egy jó dolog van, már nem szenved szegény kutyus, akit az elütője cserben hagyott és azokat is, akik balesetet szenvedhettek volna, ha ráhajtanak. Felelőtlen, érzéketlen mocsadék ember, bárki volt is! Nem gondolta végig, mit tett, nem segített és nem mérte fel mi lehetett volna a következménye! Biztos nem direkt ütötte el szegényt, de nem segített és ezzel veszélybe sodorta EMBERTÁRSAIT is! Ha már a kutya élete nem is számított.... Szomorú történet az emberi felelőtlenségről, de mégis érzékelteti, hogy vannak még rendes emberek, akik igyekeznek segíteni egy bajba jutott élőlényen, legyen az állat vagy ember! Egyetlen dolog számít, van-e bennünk emberség, figyelmesség, jó lélek, empátia és fel tudjuk-e mérni a dolgok következményeit!Ha valaki erre nem képes, nem méltó az életre vagy ne várjon senkitől segítséget, ha bajba kerül! Szomorú és elkeseredett vagyok mégis köszönöm, hogy volt segítség!
Posted on: Fri, 19 Jul 2013 15:50:08 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015